Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1916 (17. évfolyam, 4-53. szám)
1916-04-29 / 18. szám
18. sz. ÁPRILIS 29. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 5 ©E1©MÄS IGAZ TÖRTÉNET. ■■■■■■a■■■■■■■■■■■II■■■■■■■■■■■■■■■■■■na■■■•■* (Folytatás.) — ügy apám, engedelme nélkül vagyok kénytelen végrehajtanni szándékomat. Reméltem, hittem, hogy megnyerhetem atyai szivét, ... de... hiába!... Egészen ellágyult Imre és egy könnyet is morzsolt ki szemeiben. Erre hirtelen haragú atyja is lecsillapult, odament fiához és el- érzékenyiilve mondá: — Édes jó fiam, aludj egyet a te rettenetes elhatározásodra és gondold meg azt, hogy lépéseddel az én öreg szivemet mindhalálig megkeseríted. Aludnék Bebek Imre, ha tudná, gondolkoznék, ha képes volna. Egy álma van csak: Orbonás Ilona. Egy a gondolata: az Ő birha- tása. — “ Mint himszarvas, kit vadász sérte nyíllal, fut sötét erdőbe sajgó fájdalmival... ” — fut Imre is a Pelsöc mellett elterülő Csengő hegyre, ahol a közhit szerint erdei manók, bérei kóboldok kiabálnak fel száz meg száz nyíláson, titkos igéket mormolnak, s ahová a bajba jutott ember szokott járni éjféli hallgatózásra. Imre nem hitt a varázsnak, de most, hogy nyugodni nem tudván, céltalanul bolyongásnak indult, valami csodás erő önkéntelenül vitte fel a Csengő hegyre. Amint ott állott, a fák zúgásán át egyszerre csak tisztán kivehet- te a mészüregek halk csengését: — Ilona... Ilona... I-lo-na-a... Erei forrón lüktettek, lázas izgatottság reszketteté meg idegeit, de magánál volt és jól hallotta, a mint tovább csengtek az üregek: — Hona.. .Ilona.. .Ilona. .. — Isten útmutatása — susogá. Uram! legyen meg a Te akartod. Sebesen jött a hegyről lefelé. Éjfél elmúlt már régen. A Sajó mellett volt a Bebekek háza. Komoran, sötéten meredt az éjszakába. csak egy ablak volt megvilágítva, és azon át látni lehetett, a hogy valaki szapora léptekkel fel és alá járkál. Imre atyját ismerté meg a járkálóban. Tehát ő se tudott aludni! Az ő szándéka oly heves lelkifelindulást idézett elő nála! Hátha még a szándék valóság lesz! Egy roham s talán meg is szűnik élni és még viz sem mossa le róla az apagyilkos nevet. így tűnődött Imre borzasztó kétségek között, 'mialatt beeresztették a várba. Nemsokára virradni kezdett és a vár kápolnájának haragjai reggeli misére hívogatták az embereket. Imre felkereste, az atyját, a ki rendkívül vidám volt. — Híát mit álmodott, prépost uram? — Nem tudtam aludni. — Biz én se. De remélem azt, hogy jövendőre nyugodtabb éjszakánk lesz. — Miért? — Miért? Csak letettél talán a kalandos tervedről Egyébiránt most jött János király fullajtárja és egy levelet hozott; a levélben az van, hogy megütközéssel hal- lottta meggondolatlan lépésedet; hiszi, hogy szándékodat megmásítod, és ígéri, hogy kinevez váradi püspökké. íme, itt van, olvasd el magad is. Mit szólsz hozzá? Csak nem ér fel egy ilyen fényes ajánlattal két szép szem, amely hozzá még hamis is. Imrét fellázította a gúny és hevesen szólt oda az atyjának: — Az én választottamnak a szeme és szive igaz. — De hát kicsoda is tulajdonképen a te szived választottja? — Egy budai görög kalmárnak a leánya. — Egy gö-rög kal-már-nak a leánya! Ember! Hát csakugyan el ment az eszed? Ne tréfálj, fiacskám ! Mondd, ugy-e ez csak egy rossz, csalfa álom ?! — Szeretném megmondani a kegyelmed megnyugtatása végett -— de már nem lehet. ígéretem és szerelmem köt. , — Akkor nincs más hátra, mint hogy távozz rögtön. Összes va- gyonom Ferenc öcsédé és te egy fabatkát sem kapsz örökségül. — Köszönöm, de elleszek nála nélkül. A protestáns egyházba legalább apostoli szegénységgel lépek. — Hohó, hát te át is akarsz térni ? Ez már azonban a rákosi törvényekbe ütközik; — (lutherani capiantur et comborantur — a lutheránusokat el kell fogni és el kell égetni. — így már nem bo- csájtunk el, fiamuram. A mai naptól kezdve fogoly is vagy. m. Bebek Tmrét atyja a kevésbbé erős pelsőci várkastélyból a hires Fülek várába küldötte ifjabbik fiához, Ferenchez, meghagyván neki, hogy legszigorúbb őrizet alatt tartsa. Ferenc felesége, egy Rás- kay leány jussán jutott Fülek birtokába. Tngerékeny kegyetlen és végtelenül rossz természetű ember volt, nagyravágyó, kapzsi, önkényes; igazi zsarnok kis király, a minőt az a szerencsétlen korszak bőven termett. S ez a politikailag kétes jellemű férfi a legbuzgóbb, mondhatni rajongó hive volt a katholikus egyháznak, s esküdt üldözője a reformációnak. Azért talán még atyjánál is nagyobb megdöbebnéssel értesült bátyja szándékáról, s miután attól eltéríteni neki sem sikerült, vak dühvei a legkeményebb börtönbe vetette. Hónapokon keresztül sínylődött Bebek Imre a börtönben, de ez a bánásmód nemhogy megtörte vo1- na őt, hanem ellenkezőleg, akaratához még szívósakban és hajtha- tatlanabbul ragaszkodott. A bör- töni egyedüllétben sokat elmélkedett az evangéliumi hitről is. Mind jobban és jobban leikéhez nőtt az. Idővel lassankint marti - romsági gondolatok ébredtek fel benne és készebb volt most már életét áldozni fel, mint érzelmeit és meggyőződését. Csak Ilonáról tudna valamit! Rendkívül aggódott annak sorsa felett. Egy napon az őr szokás szerint bevitte neki az estebédjét. — Itt van uram az eledele! — Azt sem igen hittem, hogy porkolábja leszek valaha! Mi ez Olyan ismerős ez a hang. Bebek Imre meglepetve nézett rá : —Hát nem ösmer meg, jó uram engemet?! — s gyér fényű lámpáját arcához emelé. Imre örvendve ugrott a nyakába : — Te vagy az, jó öreg hű Márton szolgám? — Én vónék. — Látod, hova jutottam? — Látom, hanem iszen ezen még csak segítünk valahogyan. De ennél van még nagyobb baj is. — Mi. .. Miesoda... — Hát az, hogy Ilona leányasz- szonyt Ferenc urfi a gombaszögi zárdába hurcoltatta. ügy mondják, hogy a király akaratjával, de az bizonyos, hogy ei’őszakkal. — Most osztán ott oktatják az igaz hitra a pálos atyák! De minő oktatás is az! Imrében a vér lobot vetett. —Ezt tette? Márton, ki kell innen szabadulnom valahogyan. — Gondoltam uram, hogy nem hagyja majd annyiba. Kerekedjék fel oszt menjünk! A vár alatt vár bennünket két nyergeit paripa. Imre elámulva kérdé: — Hogyan? Lehetséges ez — Má hogyne vóna! Ferenc ur valamerre jár a parasztokat verni. Hát ilyenkor csak tud az ember valamit csinálni ha van esze, meg egy kis ösmeretsége. Bebek Imre, Márton szolgája segítségével álruhában szerencsésen kijutott a füleki várból s még az éjjelen ellovagolt szakadatlan futásban a tiz mértföld távolságnyira eső Gombaszögre. A reggeli napfény már a monostor előtt érte. A gombaszögi monostor alapitói és kegyurai a Bebekek voltak. Nagy Lajos király idejében, 1731-ben Bebek György és László pelsőczi és krasznahorkai váraik között a Sajó balpartján egy kiszögellő csúcson megépítették a hires Boldogasszony templomát, majd körülötte monostort fundál- tak és azt a pálosoknak adományozták. A nép a pálosokat vörös öltözetükről egyszerűen csak vörös barátoknak hívta. Bebek Imre lázas türelmetlenséggel zörgetett a kolostor kapuján : — Nyissátok ki! — Ki vagy? — Bebek Imre. Csikorogva fordult a kapu és az előbukkant fráter aggódás nélkül bocsátotta be a magányos lovagot. — Mit kíván, jó uram? — Vezess a priorhoz! A prior, Bánffy Gergely épen a reggeli ájtatosságot végezte, de nem sokára megjelent. Imre láttára megdöbbenve állott meg. — Nem várt kegyelmed, ugy-e, prior uram?! .A főnök eközben teljesen visz- szanyerte a nyugalmát. — Nem vártam, — feleié — mivelhogy úgy tudtam, hogy Füleken őrzik a legszigorúbb fogságban. (Folytatjuk.)--------o-------KALAP-DIVAT. A kalap célja a fej védelme. A nőknél a diszitést is célnak vehetjük. az egészségi szempontnak azonban mégis inkább kellene érvényesülni a kalap készítésében, illetőleg azok megváalsztásában s évszakok szerint való cserélésében. A tél itten inkább Karácsony táján, sőt néha később is kezdődik. Akkor kellene előszedni a legmelegebb kalapokat. E helyett januárban már szalmakalapban járnak a nők. Férfiak pedig feltűnés nélkül nem hordhatnak szalmakalapot május hó előtt. Viszont augusztus végén néhány borús vagy esős nap hatása alatt téli női kalapokkal vannak tele a kirakatok. Ez azonban még nem elég! A legtöbb nő nyári kalapja dacára téli ruhában s boába burkolt nyakkal jár. A divatot nem a doktorok diktálják. Legdivatosabban pedig akkor vagyunk, ha követjük az idő változását!
