Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1914 (15. évfolyam, 1-51. szám)

1914-12-05 / 48. szám

47. sz. 1914 November 30. A ALK KIK AJ. MAGYAR REFORMÁTUSOK. L Air JA 7 LEVÉL A HARCTÉRRŐL. Ez a megható levél egy magyar- országi református újság szerkesz­tőjéhez Íródott. Szerbiai tábor, X. 28. Kedves Szerkesztő Ur! Abbeli kérését, hogy tábori le­velet Írjak, nagyon is módomban van megtenni. Kezdhetném bátran igy is a levelet: “Kelt a szerbek raj vonalától 3—4000 lépésre.” Ez magyarázza meg aztán azt, munkám talán kissé tüzvonaltól mesz- hadosztály vagy kórházaiban mü- nkájától. következőkben hogy az különbi szebb hadt kö< SZÍ, i ^OUOZVedtörzzsel tar_ tóz tbandsplatzon ”. Ez, ********** említettem, az ellenséglépésnyre van. Ide száll' cnv a különböző “Hilfs- platzokról” a sebesülteket. Mi­helyt hoznak, azonnal ott vagyok mellette s ha van még idő rá, az illető súlyos sebesült eszméletén van, legelső sorban személyi vi­szonyairól kérdezem ki, feljegy­zem esetleges végakaratát s ha még ezután is eszméleten van, imádkozom vele, ha már nincs esz­méletnél, imádkozunk a többi sú­lyos, de komoly aggodalomra okot nem adó sebesültekkel ő éret­te s mindnyájunkért. Sajnos, a Verbandsplatzra kerü­lő súlyos sebesültek nagy része most , fej- és hassérült, a fele kö­rülbelül elpusztul ide bekerülve né hány óra alatt. Hiába a leggondo­sabb ápolás, a műtét, azok a komi- tácsi golyók végtelen roncsolást visznek véghez, bárhová fúródja­nak, s hozzá még azt is, hogy a két rajvonal egymástól 300—80 lépés- nvire van. Tehát na"y cél, biztos cél. Sajnos, katonáink sokszor vak merőek, virtuskodók. Fogadásból kiülnek a “Deck­ung” tetejére, mig egy cigarettát elszívnak, sőt hol 100—80 lépégre vannak egymástól, a nyelvét is öl- tögeti a “vadrácra” s egyéb itt fel nem sorolható, a fonomimikai rendszerrel talán némi összefüg­gésben levő, sokszor elmés, de sok­szor vastag tréfás jelekkel bosz- szantják a fedezékeikbe mindig jól elrejtőzködő szerbeket. Bizony sokszor életükkel fizetik meg e meggondolatlanságot, csak akkor bánják már, mikor ott nyögnek a Verbandsplatzon s egymásután sorolják el “tessék megírni az én jó feleségemnek, kedves édes­anyámnak stb., jaj, sohase látom őket!” A Verbandsplatzon levő.súlyos sebesültek közt, kik megtarthatók az élet számára, nagyon nehéz a munka. Idegesek, nyugtalanok, iz­gatottak ,innen szabadulni szeret­nének. Érthető is. Tőlünk mintegy 1000 lépésnyire vannak a mi üte­geink, melyek szakadatlanul böm­bölnek, földrengésszerűén rázzák az épületet. A puskaropogás, a gépfegyver berregése sokszor olyan, mintha az udvaron szólana. Pedig ezeken a gyalázatos rossz utakon lehetetlen őket tovább szál­lítani, az egyenlő lenne a halállal... Végtelen nehéz őket meggyőzni arról, hogy pl. haslövésnél egye­düli biztos gyógyszer 8—10 napig nyugodtan egy helyben maradni. Ha aztán nem igen lehet bírni nyugtalanságukkal, rendesen azt szoktam mondani: Jó, hát csak in­duljon útnak, de megírom a fele­ségének vagy a jó édes szülőjének, hogy önmagát ölte meg, mert ha itt nyugton marad, feltétlen meg­gyógyul. Ha aztán sikerül kihúz­ni 8—10 napot itt, micsoda buzgó imával borul az Isten előtt minde- nik. Egész prédikációkat tart a többinek is, buzdítván őket az en­gedelmességre. Amikor lehet, reg­gel és este rendesen együtt imád­kozunk, együtt ‘ajánljuk magun­kat oltalmába a reánk jövő éjsza­kába... ” s reggel, amikor a nap felserkent... ismét együtt va­gyunk s Istenre bízzuk magunkat. Ha állapotuk megengedi, a bibliá­ból olvasok fel vagy elbeszélgetek velük. Valami megható, ha egy-egy el­költözik közülök. A temetés ép­pen úgy megy, mint ahogy az a szép, fájdalmasan szép nóta mond­ja: szemfedője katona köpenyege, nincs harangszó, csak — ágyudör- renés. A Verbandsplatzon igy temet­nek. A kis szerb faluban levő ka­tonák azonnal hirt vesznek a “ma­gyar temetésről” s összejövünk sokszor 2—300-an. A szanitészek közül van különösen hat jóhangu (kunszentmiklósi, körősi stb.) fiú, ezek vezetik az éneket s lassankint belemelegszik az egész kálvinista katonaság. Először elénekeljük a XC. zsoltár 1., 2. versét, aztán imádkozom, rövid beszéd, megál- dás s végül felhangzik a “Nincs már szivem félelmére...” Búcsú­zóul minden katona egy marék földet dob a sírba, könyével áztat­ja, hogy puhább legyen, hogy szen­telt legyen... Valami szép és megkapó itt a Verbandsplatzon a könnyű sebe­sültek közt végzett munkám. Ezek fél, legfeljebb egy napig marad­nak itt s aztán viszik őket a tá­bori kórházakba. Micsoda feleme­lő ezek közt lenni. Az Isten iránt való hála csak úgy sugárzik az ar­cukról s mikor imádkozom velük, úgy hull a könyük, oly boldogok, hogy Isten tőlük csak ennyi áldó zatot kívánt. Ezeket már nem kell éneklésre biztatni, felhangzik azonnal az “Isten a mi reménysé­günk, Istenre bízom magamat”. Mily kedves búcsút vesz minde- nik tőlem s mind emléket kér. A kath. kolléga ugyanis szent képe­ket oszt. Én már elosztottam min­den ilyen traktátusom. Rendesen minden másnap kime­gyek a Hilfsplatzra, délben a tá­bori konyhával. Ide gyülekezik ekkor 100—200 ember az “árok- városból”. a csodálatos ügyesség gél megépített fedezékekből. Ezek állják körül a sirt a legnagyobb csendben. Magam is halkan, rövi­den imádkozom. Az ellenség 1000—1500 lépésre van. Ha észre­venné bennünket, feltétlen ő is be- állana a résztvevők sorába egy-két, srapnellel. Ttt a Hilfsplatzon sebesültekkel ,"+kán akad dolgom. Akiben egy kis élet van, mind bekerül a Ver- bandsplatzra, itt csak az első kö­tést vagy az utolsó végtisztességet adiuk. Végül hadd számoljak még be egy megható, felejthetetlen íste- nitiszteletről, melyet 25-én tartot­tam a rajvonalban, az ellenségtől 2—300 lépésnyire. Ehhez fogható talán csak az volt. mikor 1911 jú­lius 9-én nagyt. Mészáros Jáms kedves áldott principálisommal a kecskeméti öreg templom romiai mellett imádkoztunk s énekeltünk volna, hogy amikor a föld meg­indult, a mi szivünk nem félt, ha­nem szép csendesen megnyugodott az Úristenben. Azt hiszem, erről az istentiszte­letről ir más, avatottabb ember (Fényes L. az Estben). Én csak vázolom a menetét. Egy-két szá- zadonkint tartottam. Kezdőének a XLIT. zsoltár volt, aztán jött az ima. prédikáltam az V. Mózes 20:1—4 alapján, ima s végül eléne­keltük a XXXV. zsoltárt. A ne- gvedik helven valami szépen ment az ének. Hét tanító vezette. Való­ságos összhanpzatos ének volt. Va­lami csodálatos erő elragadott bennünket. Elfelejtettük, hogy 200 lépésnyire a szerbek izgatot­tan figyelnek, kutatnak, azt hit­tük. hogy Kremán Samu barátom vagv az öreg Hegedűs bácsi veze­tésével ott éneklünk a körösi vagy kecskeméti templomban. L. . infanterist régi pataki jó barátommal össze-összevillant sze­münk s azt hittük, hogy Bathó Já­nos dirigál bennünket a pataki hi­res kórusban... Végére ér az ének, mintegy visszhangzik még utolsó sora... “ Tégedet én meg- segitlek”, mikor mellettünk 20 lépésre robban föl egy gránát. De csak szemünk veri tele porral. A méregfoga másfelé ment. A szer- bek észrevették, de a jó Isten eny­he szellőt küldött s az megtévesz­tette őket. A hang irányát elterel­te a szellő s távolabbról jövőnek mutatta, mert végtelen jól céloz­nak. Még egy zászlóalj lett volna hátra. Szent elhatározásom volt azokat is felkeresni, de meggon­doltam a dolgot, a tisztek is igy látták jónak, hogy ezt ne foly­tassuk, mert ez talán már nem istenitesztelet, hanem istenkisér- tés volna. Ennek a zászlóaljnak a legszél­ső rajvonala már csak 80 lépésre van az ellenségtől. Sok mindent kellene még felso­rolnom, hogy kerekded képet ad­jak az itteni munkásságról, de sok mindenről még írni nem szabad, ez az oka, hogy vázlatos levelem, de nem tudom, ebből is nem kell-e törölni valamit a Nagyt. Szerkesz­tő urnák. A jó Isten legyen és maradjon mindnyájunkkal. Okos Gyula. Angol-magyar Református Ka­tekizmus. Kitűnő katekizmusi kis könyvecske, melynek használható ságát mutatja, hogy már a máso­dik kiadás is csaknem teljesen el­fogyott belőle. — kapható a ho- mesteadi ref. lelkészi hivatalnál a könyvecske ára 15 cent. Ugyanott megrendelhetők Őzi­ke Dániel Halotti Búcsúztatók cí­mű müve is 50 centért, továbbá Miért vagyok én evangéliumi pro­testáns cimü kitűnő bitvédelmi munkácska is 12 centért. Megrendelések e címre intézen- dők: Rév. Alex Harsanyi, 1008 Tent Avenue, Homestead. Pa. BIBLIAI LECKEKÉP az egyedüli, a melylyel gyermekének Igazi lelki gyönyörűséget szerezhet. A legszebb ajándék ez és ÖTVENKÉT VASÁRNAPRA •zölö bibliai leckekép ára a posta­költséggel együtt CSUPÁN 10 CENT. Megrendelhető a kiadóhivatalban Amerikai Magyar Reformátusok Lapja

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom