Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1914 (15. évfolyam, 1-51. szám)
1914-11-21 / 46. szám
AMERIKAI MAGTAR REFORMÁTUSOK LAPJA 46. sz. 1914. November 21. » ÖRÖMHÍR. 1914 nov. 29. KRISZTUS KERESZTRE FESZÍTÉSE. ~ Márk ev. 15:21—41. Aranyige: Betegségeinket ő viselte és fájdalmainkat liordozá, és mi azt hittük, hogy ostoroztatik, verettetik és kinoztatik Istentől. Ézs. 53 :4.) BIBLIAI SZÖVEG. És kényszeritének egy mellettük elmenőt, bizonyos cirénei Simont, aki a mezőről jő vala, Alekszán- dernek és Rufusnak az atyját, hogy vigye az ő keresztjét.. És vivék őt a Golgotha nevű helyre, amely megmagyarázva annyi, mint: koponya helye. És mirhás bort adnak vala néki inni: de ő nem fogadá el. És megfeszítvén őt, eloszták az ő ruháit, sorsot vetvén azokra, ki mit kapjon. Vala pedig három óra, mikor megfesziték őt. Az ő kárhoztatásának oka pedig igy vala fölébe felírva: A zsidók királya. Két rablót is megfeszitének vele, egyet jobb, egyet bal keze felől. És betel.iesedék az Írás, amely azt mondó1: És a bűnösök közé számláltaték. Az arramenők pedig szidalmazik vala őt, fejüket hajtogatván és mondván: Hah! aki lerontod a templomot, és három nap alatt felépíted ; Szabadítsd meg magadat és szállj le a keresztről! Hasonlóképpen a főpapok is, csufolódván egymás között, az Írástudókkal együtt mondják va- la: Másokat megtartott, magát nem biria megtartani. A Krisztus, az Izráel királya, szálljon le most a keresztről, hogy lássuk és higyjünk. Akiket vele i’eszitetetk meg. azok is szidalmazzák vala őt. Mikor pedig hat óra lön, sötétség támada az egész földön, kilenc óráig. És kilenc órakor fönszóval kiálts Jézus, mondván: Eloi, Eloi! Latnma Sabaktáni? ami megmagyarázva annyi, mint: Én Istenem, én Istenem! miért hagvál el enge- mef ? Némelyek pedig meghallván ezt az ott állók közül, mondának : Imé Illyést hívja. Egy ember pedig odafutamodék és .egy szivacsot megtöltvén ecettel és azt nádszálra tűzvén, inni ada nék1, mondván: Hagyjtok el, lássuk, eljő-é Illyés, hogy levegye őt. Jézus pedig nagy fennszóal kiáltván, kibocsátá lelkét. És a templom kárpitja fölétől aljáig ketté hasada. Látván pedig a százados, aki ve- ’e átellenben áll vala, hogy ekként kiáltva bocsátá ki lelkét, monda: Bizony, ez az ember Isten fia vala! Valának pedig asszonyok is, a kik távolról nézik vala, akik között vala Mária Magdaléna és Mária, a kis Jakabnak és Józsénak anyjaL és Salomé, Akik, mikor Balileíban vala, akkor is kövei ték val őt és szolgálnak vala néki; és sok más asz- szony ,akik vele mentek vala fel Jeruzsálamba. MAGYARÁZAT. Általános felfogás s könnyelműséggel elvegyült előítélettel nézve az Ur földi életének az utolsó napját, igen szomorú kép áll előttünk. vekiink, keresztyéneknek, kik teljesen átérezzük Krisztus halála jelentősépét. mégsem a megdöbbentő hatású, szomorú, hanem az Urat jellemzó fővonások kell, hogy tiszta kép gyanánt szemünk előtt álljanak. Az Ur halála nagy dráma volt, de a nagy dráma utolsó akkordjai nem kedélyünk szomorú, de keresztyén látásunk, hitünk dicső, felemelő érzéseit emelik ki. Az Ur nem sajnálta önmagát. A főpapok, a helytartó előtt nem védekezett, nem hárította el király, Istenfia létére a mocskos gyalázatokat. Az Ur halálának története navy- szerü kép gyanánt áll előttünk, Ha emlékezünk az ő szenvedéseire. a legfenségesebb jellemvonásai bontakoznak ki szemlélésünkre Az isten, az Tzráel fia, a Messiás, a főpróféta gyalázó szavak kíséretében tűri a durva nép lök- dösését, a testi bántalmakat. A Megváltó, a Mester, ki egész életében tökéletességgel járt, nem ütközött össze semmi törvénnyel: tanított, gyógyított, fáradott; az az ember áll a kereszt alatt, várva kivégeztetését, elmarasztalva Istenkáromlás, lázadás és egyéb bünnökben. A Messiás, ki a zsidó nép s az egész világ újjáalakítására hivatva tökéletességgel példája volt az embereknek, e napon zokszó. szemrehányás nélkül tűri a gyalázatot Izráel népétől, bűnös emberektől. Ezen dicső, tökéletes vonásokkal bontakozik ki előttünk a “Bárány” jelleme halála történetéből Az Isten kinyilatkoztatásai között az a legerősebb, legkiemelkedőbb; mireánk is a legjelentősebb. A kereszteket körülvevő pogány katonák századosa érezte, hogy a megfeszittetett csak Isten fia lehet. Érezzük-e mi az Ur Jézus halálának jelentőségét, értékeljük-e áldozatát; váltságát elfogadjuk-e készséggel, amilyen szívesen ő a kereszt alá ment! Ha igen, akkor térjünk vissza Jézus halála emlékéhez minél gyakrabban. Ne bákódással, de örmmel, mint akiket a nagy áldozat érdeme megválthat, üdvözíthet a mennyország számára. VEGYES DOLGOK Alexandrovó és Kalis. Augusztus első napjaiban még a muszka cár városai voltak, ma a hóditó diadalmas német császár lobogója leng a tornyaikon: de nem ez a változás segíti be a két határszéli lengyel város nevét a históriába. Már régebben volt ott helyük. A múlt század hetvenes éveinek h g- végén a uemzetgvülöletnek valóságos orgiája tobzódott az orosz sajtóban, sőt az orosz diplomáciában. Tajtékzó cikkek és égő tii- szurások vad igyekezettel törtek a helyzet mérgezésére. Első Vilmos császár, a kit egy nagy személyes szimpátia fűzött a cárhoz, fájó aggodalommal nézte ezt a jelenséget és elhatározta, hogy a maga őszinte baráti érzésének olajával csöndesiti le a fenyegetve hánykodó hullámo''at. Manteuffel tábornokot, a kinek a cári udvarban sok barátja volt, azzal a megbízással küldötte Pétervárra: készítsen elő egy találkozást közte és a cár között. A küldetés sikeres volt, de a siker izét megrontotta egy gőgös föltétel. Pétervárott kijelentették, hogy a találkozás lehetséges : de a német császárnak, ha a cárral beszélni akar. orosz földre kell jönnie. Bismarck bo- szusan morgott a porosz sajtó fel - sziszent, de az uralkodó érezte, hogy a cél megéri ezt az áldozatot és Első Vilmos valóban elutazott a nála sokkal fiatalabb cárhoz orosz földre. Alexandrovóba. De ,a találkozás teljesen eredménytelen maradt, sőt rövid néhány nap múlva az orosz kancellár, Gorsa- bnv herceg, egy interviuban valósé o-os szerelmi ^állomást tett — h'ranciaországnak. Ez 1879 szép temper elején történt, a mire Bismarck szeptember 21-én vonatra ült, Becsbe robogott Andrássy Gyula grófhoz és három nap múlva kész volt a szövetség Németország és a monarkia között. Kalis neve még régebben a históriáé, 1813-ban itt kötötték meg az orosz-porosz szövetséget — Bonaparte Napoleon ellen és itt találkozott a szövetség megkötése után egy héttel Második Frigyes Vilmos porosz király Első Sándor cárral. 1914 augusztus 3-ikán az első orosz város, a melybe diadalmasan nyomultak be Második Vilmos német császár hadai, hogy ormáról letépjék a hazug cár címerét: Alexandrovó volt. A másod k: Kalis. Szerbia humora. Ebben a komoly időben is csak kínálkozik néhány vidám perc. Ilyen perc volt a világ ajtaján, mikor hivatalosan jelentették, hogy Szerbia megüzente a háborút a német birodalomnak. El lehet képzelni, hogy Németország mennyire megszeppent, mikor ezt a hadüzenetet megkapta, mert nem kis dolog ösz- szetüzni egy olyan kis országgal, melynek nem elég Ausztria és Magyarország, hanem egyszerre két világhatalommal akar verekedni. El lehet képzelni, milyen büszkén feszítettek Petár király bőbugvo- gós vitézei, mikor mellükre ütve, föl rikkantanak : “Hány nagyhatalommal kell háborút viselnünk? Csak kettővel? Hiszen az két fogunknak sem elég! Ha van még egy nagyhatalom, a kinek hadat lehet üzenni, csak ide vele! Had i menjen együtt a többivel.” Bármennyire imponált is azonban a bátor Szerbia, a mint mellét kidül- lesztve. gőgösen nézett át a Dunán arrafelé, a merre a megijsz- tett Németország terül el, valami kis ravaszság volt a dologban. A tndnillik, hogy Németországhoz csak a — levegőn át férkőzhetnék. Mindenfelől el van zárva a határa és azonfelül is olyan messze van Németországtól, hopy oda még repülőtérien is bravnrszámha m»n az elintás. Könnyű volt hát Szerbiának hadat üzenni Németország- pnk mert a csata lehetőséfire a német és szerb hadak közt csaknem o'v nagy. mint a Szíriusz és a Mars esillaayatnk lakói közt. M^rt ha valameivel közelebb lenne Vilmos császár hada. a szerb hősök sem olv könnyen üzengetnék a háborút. Hanem hát. a mint említettük. etv érdeme van Szerbiának: «’került mesrmosolvogtatni a vi- 1 .a "háború gondjain elkomorult világot. /