Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1914 (15. évfolyam, 1-51. szám)

1914-08-15 / 32. szám

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA

6

Emlékezetes és mindörökre kedves ünnepnapja volt a homesteadi magyarságnak az elmúlt vasárnap, a mikor is e derék magyarság által lakott kolónián megjelent az Uj Magyarország lelkes apostola, építő munkásai, az országgyűlési 48-as függetlenségi pártnak Amerikában időző kiváló tagjai. — A nagyszerű eszme szolgálatában fáradozó képviselők egyike a protestáns vallásu Héderváry Lehel lelki örömmel és készséggel ragadta meg az alkalmat arra, hogy magyar templom közelében lévén, a hitnek szent forrásából merítsen a küzdelemnek további nagy munkájának folytatásához erőt és kérjen Istentől kegyelmet. A kuruc képviselő megjelenése rendkívül kellemes benyomást tett az egész gyülekezetre, mely egyáltalán teljes bizonytalanságban volt még a felől is, ha vajon a háború kitörése miatt eljöhetnek-e vagy eljönnek-e a képviselő urak Ho- mesteadra ? Annál kellemesebb volt arról is meggyőződni, hogy az uj világot járó kiváló honfitársaink a hazafias szent célok nagy küzdelmei közepette Isten és az ő saját lelkűk iránti legszentebb kötelességeikről sem feledkeznek meg. Az istenitisztelet alkalmi voltát emelte már maga az a körülmény is, hogy a lelkipásztor megható imádságot tartott, vonatkozással a kiütött háborúra. Maid az urasztala elé állván, rövid beszéd kíséretében bemutatta a gyülekezetnek Héderváry Lehel képviselőt, ki felemelkedvén székéről, elragadó és lelkes magyar szónoklatot tartott, melyet a legszentebb és legünnepélyesebb komolysággal, szinte áhítattá magasztalt figyelemmel hallgatta meg az egész gyülekezet. Áldozás volt ez a hit és a hazaszeretet kettős oltára előtt úgy a hirneves egyén, mint az egész gyüelekezet részéről. A gyönyörű beszédet egy fohászszerü imádsággal végezte be a szónok, melyben a magyarok Istenének áldását esdette az idegenben munkálkodó magyar testvérekre és áldást kért Istentől a , nemzeti jogok, szabadságának és függetlenségének szent iivyére. Délután aztán a ref. templom szomszédságában levő Carnegie könyvtár dísztermének ajtajai nyíltak meg, hogy befogadják a hazafias ünnepélyt tartó homesteadi magyarság százait. A népgvii- lésen. melyet a nemzeti helyi bi zottság diszelnöke, Nt. Harsányi Sándor ref. lelkész nyitotta meg. Hatalmas beszédeket tartottak Barabás Béla. Búza Barna és Héderváry Lehel orsz. képviselők,

kiket Ranky Bertalan honfitársunk mutatott be a közönségnek, és aki rendkívül sokat fáradozott a népgyülés erkölcsi és anyagi sikere körül. Kun Károly biz. elnök talpra esett, a mellett minden részletében a lelkek mélyébe markoló beszéd kíséretében adta át a képviselőknek a homesteadi magyarság adományát, egy EZER dolláros csekket, melyet még 67 dollárral növelt meg az ünnepély alkalmával eszközölt kollekta. Barabás Béla megindul- tan köszönte meg a Károlyi Mihály nevében homesteadi magyarság hazaszeretetének tündöklő bizonyságát és úgy ő, mint Héder váry Lehel szent kötelezettséget vállaltak magukra az irányban, hogy az átadott adományok minden centjét az uj Magyarország ki építésének szükségleteire fogják fordítani, nem nyugodván addig, reig e nagy munkát Isten segedelmével el nem végezték. A lelkes közönség Harsányi Andor theolo- gus orgonakisérete mellett elénekelte a Himnuszt. A homesteadi magyar nők szép csokrot nyuj tottak át a képviselőknek, kiknek tiszteletére este az önképzőkör helyiségében bankett is volt.

ÉRTESÍTÉS.

(Lapunk könyvosztályáról.)

Lapunk tisztelt olvasóinak kényelmére könyvosztályt nyitottunk, mely főképen az imakönyvek és egyéb vallásos könyvek terjesztésével kíván foglalkozni, ézenkivül a hasznos és lélekemelő könyveket kívánjuk terjeszteni.

Reméljük, hogy lapunk t. olvasói a jövőben bennünket keresnek fel megrendeléseikkel, annál is inkább, mert a hirdetésünkben közölt könyveket azonnal szállíthatjuk.

Tisztelettel

az A. M. Reformátusok Lapja

szerkesztősége és kiadóhivatala.

| ÚJDONSÁG |

I Papi dolgozatok J

I Irta: I

PÉTER MIHÁLY

gálszécsi ref. lelkész. x

ÁRA KÖTVE K 3.—

f Kapható: $

KÓKAI LAJOS

könyvkereskedésében t

| BUDAPEST,

| TV. Kámermnyer Károly-u. 1 x

TÁRCA

NAGY EMBER NAGY KÜZDELMEI.

(Eoly tatás.)

Mikor Kálvin az 1536. augusztus havában Genfbe érkezett, ott egy valóságos Sodomát és Gomo- rát talált. A város lakossága két pártra oszolt. Az egyik párt a ka- tholikus tévedések béklyóiba volt verve. A másik párt szívesen elszakadt már 1535-ben a pápista vallástól, annyival inkább, mert a genfi katholikus püspök a város politikai szabadságát is kész lett volna feláldozni. Azonban, akik el hagyták is külsőleg a katholikus egyházat, általában nem voltak jobbak a Deákné vásznánál. Azon ugyan feldühödtek, hogy a barátok egye-egy leány fényes nap pal elraboltak, de ők magok is folyton dőzsöltek s az evangélium parancsait meg nem tartották. — Volt ugyan Géniben néhány hü és őszinte szolgája az Urnák s ezek között a legkiválóbb volt a hatalmas szavú Faréi Vilmos, aki, mikor egyszer a barátok valamelyik faluban a prédikálását meg akarták zavarni s a harangokat meghozatták, tulkiáltotta a harangok zúgását. De ezeket a kiváló embereket gyűlölték a katho- likusok is, meg a protestánsok közül is mindazok, akik életükkel meghazudtolták az evangéliomi igazságokat. A katholikus papok megakarták mérgezni Faréit és derék társait. Egy szerencsétlen szolgáló volt az eszkös. A reformátorok ugyan az Isten csodás szabaditása folytán mind megmenekültek s a szegény nő belátva, hogy mily bűnre vetemedett a csá bitás következtében, átkozta szörnyű tanácsadóit. Az igazi, a lelkeket átalakító smegjobbitó reformáció ügye rettentő veszélyben forgott. Faréi s a vele egy utón járók gyengéknek érezteék magukat, hogy a bűnök oly pokoli erejével megküzdjenek.

Ekkor hozza egy francia menekült a hirt: Kálvin Genfben van.

— Lehetetlen, — mondá Faréi.-—- Hiszen csak eljött, volna hozzánk, evangéliomi lelkipásztorokhoz?! Talán más volt, akit láttál?

— Dehogy, Kálvin volt az bizonyosan. Hiszen jól ismerem. Vendégem is volt valamikor.

Faréi e szavakra azonnal felugrott. Felkereste a bujdosó refor mátort s esdve kérte, hogy csak maradjon Genfben és segítsen nekik az Istennek tetsző munkában.

32. sz. 1914 Augusztus 15.

— Sajnálom, de nem maradhatok. Vissza karaok vonulni, kerülöm a világ zaját és sok hányatás után nyugalmas élet után vágyódom.

Faréit e szavak hallatára megtöltötte az elkeseredés. Felemelte hangját, mely zúgott, mint avihar:

— Az élő igaz Isten nevében mondom neked, hogy ha az egyház ily nagy szükségében nem segítesz s nem a Krisztusra tekintesz, hanem a magad kívánságai» a, hát akkor az Isten átka nehezedik a te tanulmányaidra és nyugodalmas életedre.

Kálvin meg volt hatva és meg volt nyerve. Úgy tetszett neki, mintha az Isten az ő rettenetes karját kinyújtotta volna az égből és megragadta volna. M'ntha nem ember, hanem Isten szava szólt volna hozzá.

Ott maradt hát Genfben. Az Isten alkata előtt meghajolt. Az Isten szavának engedelmeskedett, de azután teljes erejével azon volt, hogy más is engedelmeskedjék. Meg is lett az összeütközés nem sokára. A szigorú erkölcsű Kálvin egy hitvallást készített, melyre minden genfi polgárnak meg kellett esküdnie. A hitvallásban az evangéliomi főigazságok mellett az is ott volt, hogy a nyilvános bűnösöket meg kell inteni s ha meg nem javulnak, ki kell őket zárni a gyülekezetből. Később Kálvin azt is kivitte, hogy a kártyások, buja énekek s fényűzés ellen szigorú rendszabályokat hoztak. A házasságtörőket szigorúan büntették.

Ezt nem szívelhették a genfiek. Mert hogy ezt, vagy azt hisszük, azt csak könnyen elmondták ők is, mint sok más ember. De hogy gonosz életüket elhagyják s az Isten akarata szerint megjavítsák, ez már nem talált tetszésre. Valóságos forradalom tört ki a reformátorok ellen. Vad, szitkozódó csoportok jártak-keltek fel és alá az utcákon. Az 1538 ik év husvét vasárnapja előtti éjjel pokoli dőzsölés színhelye volt Genf város A reformátorok elhatározták, hogy az úrvacsorát nem osztják ki azoknak, akiknek élete szégyent hozott a reformáció ügyére. Elhatározásukhoz ragaszkodtak is. Ellenségeik kieszközölték, hogy a tanács eltiltotta a reformátorokat a prdikálástól. Ők azonban nem ijedtek meg s nyíltan hangoztatták a szószékről:“ Az úrvacsorához hit és bünbánat kellene. eBn- ne+ek egyik sincs meg!”

Mint az éhes vad zsákmányára, úgy rohantak a gonoszság fiai a