Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1914 (15. évfolyam, 1-51. szám)
1914-08-15 / 32. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 32. sz. 1914 Augusztus 15. .* 1NNEN-ONNAN. .« » ja át az urnák lelke a nemzetek közéletét, nem várhatjuk a világbéke bekövetkezését. B háború visszaveti most a résztvevő nemzetek haladásukban beláthatatlan időre. Az európai ezredéves országoknak azonban más feladatuk is volt és van, mint a vagyonosodás terjeszkedése; e kulturállamok- nak jutott, helyzetüknél fogva osztályrészül a sószerepe: a pogány- világ evangélizálása, fölényeikkel és erejökkel. Nagyobb részük már régóta végzi is e feladatát. Nagy hátránya volt e munkának mindig az, hogy a keresztyéni szeretet gyakorlását csak a misszionáriusaik életében látták, ahová nem misszionárius európaiak is kerültek, vajmi kedvezőtlen fogalmat alkothattak az európaiak a “fehéristenek” országairól.Természetes, hogy igy nagyon lassan fog haladni nemcsak a keresz- tyénség, hanem a civilizáció ügye is. Mig a sötét földrészeken szenvedések árán nyerhetnek meg egy-egy lelket a világosságnak, addig a kiművelt, a haladott, a felvilágosodott tömegek leöiik egymást. Nem, nem lesz világbéke addig, mig a keresztyén szeretet valósággal át nem hatja a nemzeteket s a mikor a só-szerepét megtalálva nemes versenyre kelnek a szeretet Igéjének terjesztésében. Mikor a müveit nemzetek tusá- ját szemléljük, akaratlanul is a keresztyénség ügyére gondolunk. Könnyeznünk kell nemcsak népek szenvedésén, hanem a keresztyénség ügyén is. Mennyi erő fogy el a szeretet, a kultúra kineses tárából, akaratlanul kérdezzük: Uram mikor jön el a Te országod? TISZTELT OLVASÓINKHOZ. Figyelmeztetjük lapunk olvasóit, előfizetőit és hirdetőit, hogy lapunk szerkesztősége és kiadóhivatala 116 utca E. 454 szám alá költözött. A sikeresen elvégzett munka jóleső megelégedésével értesítjük a közönséget erről a tényről, mely örvendetes bizonyítéka lapunk fejlődésének s záloga annak, hogy az a cél, melyet magunk ele tűztünk, megértésre talál az amerikai magyarság között. Közönségünkkel vállvetve fogunk küzdeni ezentúl is a magyarság érdekében s reméljük, hogy ez a/ eredmény, mit lapunk elért, csak esry állomása a jövő sorozatos sikereinek. Délamerika vademberei. Dél- amerikában — írja Edgar Lekong francia utazó — még igen sok vad néptörzs él, különösen pedig Bolíviában található még sok olyan törzs, amely kegyetlen vadságról hires. Többféle indiánus fajta éi itt, ezek között legcivilizáltabb a mojók törzse. Ennek a fajnak emberei többnyire igen kövérek és talán éppen ezért vidám kedvűek. Azonfelül barátságosak és vendég- szeretők. Nagyon kedvelik a zenét, de az emberi művelődés egyéb ágában is előhaladtak. Van külön írásmódjuk, amellyel deszkára festik évkönyveiket. Fejlett kultúrájú néptörzs a kallaburagu-törzs is. Tagjai rendes foglalkozást űznek, sokan vannak köztük iparosok, kereskedők, sőt orvosok is. Vannak azonban kevésbbé szeretetreméltó indián törzsek is. igy például a csiriguánok, akiket fer- defoguaknak neveznek, undorítóan tetoválják testüket. Alsóajkukat fölhasitva, gombot tűznek a nyílásba, mivel ez szerintük távol tartja tőlük a betegségeket. A junakareh-törzs tagjai között valami betegség van elterjedve, a mely fehér foltokat okoz a bőrön; ez az egész törzsnek különös jelleget ad. Hatalmas szál emberek, azonban nincs érzékük a társadalmi együttéléshez Állandóan edzik magukat a harcra és testükön veszedelmes sebeket ejtenek, hogy kellőképpen megedződjenek. Érdekes a mataguaja-törzs. Ha egy ilyen mataguaja törzsbeli ember rangosán fel akar öltözködni, ujjatlan női blúzt vesz, rettentő nagy zsebekkel. Ezekből a zsebek bői rémesen harcias fegyverek kandikálnak ki, amelyek azonban korántsem veszedelmesek: a tüz- szerszám és pipa riasztja meg a félérkszivüeket. Most harminckét esztendeje, 1882-ben Crevaux dr. francia kiírató Bolivia déli részében utazott és utazása közben kegyetlenül meg ölték. Crevaux dr. évek óta tartózkodott azon a vidéken és az irdiánusok sohasem bántották. Ekkor azonban különösen felbőszítette őket az argentínai katonák betörése, akik ok nélkül kegyet- lenkedtek rajtuk, ekkor elhatározták, hogy a legelső fehér embert, aki közéjük kerül, megölik. Crevauxt figyelmeztették, hogy ne menjen oda, de ő nem akart elállni szándékától. — Lehet, hogy meg fogok halni, — igy szólt — de ha nem volnának merészek, soha sem lehetne semmit sem fölfedezni és ilyenmódon a tudománynak használni. Az expedíció négy csónakon utazott le a Pilcomayo-folyón, a mikor a toba-indiánusok vendég- szerető barátságot színlelve msg- invitálták, hogy költsék el együtt a vacsorát. Alig szállt ki a bátor francia utazó és kísérete a partra, az indiánusok rájuk vetettek magukat és Crevaux dr.-t, valamint négy európai és tizennégy bolíviai társát megölték. II. Miklós cár földje. Az orosz kormány a múlt évben két jegestengeri hajót szerelt fel s indított útnak annak a fontos kérdésnek földerítése végett, vájjon az északi Jeges-tengeri európai és ázsiai részei között hajóközlekedés leli etséges-e a nyár folyamán. A ha jók 1913 júliusában indultak ki a Behring-szorosból s két különböző irányban vették útjukat. A Taj- mir nevű hajó, melynek Vilkickij kapitány volt a parancsnoka, miután áthaladt a jégmentes Nor- denskjöld tengeren, a Cseljuszkin fok felé vette útját. Itt azonban hatalmas jéggát akadályozta meg a továbbjutásban. Ennek következtében Vilkickij kapitány észak nak volt kénytelen fordulni s mikor elhaladtak a Cazarevics Ale- xics sziget mellett, gleccserekkel borított szárazföldre bukkantak. A térképen nem jelzett szárazföldet az orosz cár nevében birtokba vették s II. Miklós földjének nevezték el. Az uj föld pontos méreteit nem ismerik,mert a jég megakadályozta partjainak fölkutatását. Nagyobb szigetet sejtenek benne, mely a Ferenc József-föld és Novaja-Zemlya közt haránt irányban helyezkedik el, azon a helyen, ahol Nansen térképe a kontinentális talapzatnak tenger alatt lévő folytatását jelzi. Az alvás oka. Már régóta az volt a fölfogás, hogy az alvás az elfáradással van okozati összefüggésben. Ha elfáradunk, elalszunk, mert agyvelőnk idegsejtjei, ame- Iveknek anyagcseréje nem öntudatunktól függ, a napi munkától kifáradnak. Ha már most az alvás szüksége az agysejtek elfáradásán alapszik, akkor a hosszabb ideig álmatlanságban tartott állatok agysejtjeiben bizonyos elváltozásoknak kell létesülniök. Ezt a véleményt fényesen beigazolták Piéron és Legendre kísérletei, akik tizenhárom kutyát 150—293 óra hosszat tartottak ébren, azután az állatokat megölték és agyvelejük különböző részeiből metszeteket készítve, az agysejteket mikroszkóppal megvizsgálták. A kutyákat rövid kötélre kötötték, hogy lefeküdni ne tudjanak. Az állatok olyan fáradtak let tok, hogy lábuk összeesul lőtt és csaknem megfuladtrk abbeli igyekezetükben, hogy lefeküdjenek. Agysejtjeik vizsgálatából k'.tünt, hogy bennük épp oly elváltozások keletkeztek, mint amilyeneket erős mun! a végzése ut'n lehet az idegsejtekben tapasztalni. A rendes pihent idegsejtek s k sötét- szinü rögöcskét tartalmaznak. Az elfáradt idegsejtekből cmk eltűnnek vagy igen elhalványodnak. A sejtmag is elváltozik. Legendre és Piéron a fáradt kutyák agyidegsejtjeiben hasonló jelensége két tapasztalt. Még az látszik ellentmondásnak, hogy ha nem dolgozunk semmit egész nap, estefelé mégis elálmo- sodunk. Csakhogy pihenés alatt sem pihen idegrendszerünk: befogadja a külső világ ingereit; a gondolkodás és más működések, a melyek ébrenlétünkben folytonosan továbbszövődnek, ugyancsak fárasztják idegrendszerünket. Közelfekvő az a gondolat, hogy agyunk estefelé, amikor már elál- mosodtunk, azért is képtelen a munkára, mert az idegsejtek fáradási termékekkel telnek meg. Ezt is beigazolták Legendre és Piéron kísérletei. A leölt álmatlan kutyák agysejtjeiből kisajtolt folyadékot pihent állat agyába fecskendezték, aminek hatására az is fáradt és álmos lett s a mikroszkópiái vizsgálat kimutatta en- nál a mesterségesen álmossá tett állatnál is az agyidegsejtekben az előbb ismertetett jellemző elváltozásokat. Ha agyvelőnk több véreret tartalmazna, akkor ezek az elfáradása anyagok nem halmozódhatnának föl és nem kellene életünknek legalább is egyharmadát átaludnunk. Ennek az állításnak helyessége azonnal kitűnik, ha az agy- sejteket a szivmozgató izmok sejtjeivel hasonlítjuk össze. Ezek a sejtek soha sem fáradnak ki, mert a fáradási termékeket a vér rögtön tovább szállítja Csak igen túlfeszített munka, a sport tulhaj- tása veheti a szivmozgató sejteket is jobban igénybe.
