Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1914 (15. évfolyam, 1-51. szám)
1914-08-15 / 32. szám
XV. ÉVFOLYAM, 32. SZ. NEW YORK, N. Y. 1314 AUGUSZTUS 15. VOL. XV. No. 32. .AMBRIKAl MAGVAR REFORMÁTUS EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA Editor: Ko» I, A I», H A RSAXVI 454 E. 116th St., New York. OFFM’IAL ORGAN OF THE AMERICAN HUNGARIAN REFORMED FEDERATION AMERIKAI MAGYAR. PUBLISHED EVERY SATURDAY. — MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Entered as second-class mater Oct. 28, 1910 at the Post Office at New York. N. Y., under the act of March 3. 1879 Induljunk hóditó útra! A háború és a keresztyénség. Az európai háborúnak — ennek a maga borzalmaival minden emberi elképzelésre sokszorosan rálicitált pokoli förgetegnek — mag- vát a balkáni viharok vetették el. Évtizedeken át tartotta állandó remegésben Európát a Balkán; a barbárnak maradt indulatok, az állat’asságban fékezlietetlenül to- porzékoló ősi ösztönök — onnan a Balkánról — a szuronyok élével fenyegették folytonosan az európai békét. Embermillióknak kellett talpig vasban államok és soha egy pillanatra sem kerülhetett le a kéz a männlicher ravasza mellől. mert a balkáni zsarát szünetlen szórta a szikrát és sohasem lehetett tudni, hogy a szél szárnyára fölkapaszkodott tüzcsóvák mikor boritiák lángba Európát. A félve-remtá ve várt perc ime elérkezett és most vérben úszik az egész Európa: — messze pirosló, forró, egészséges embervérben... Amit nem tudott a Balkánon a kard elintézni, az a hitre vár majd. A kemény, erős ököl helyett vonuljon be a Balkánra az evangé- liomi világosság s ha majd elhal az ágyudörej és az emberi erőt a megélhetés mindennapi gondja újra a munkaszerszám elé fogja, induljon útra az evangéliomi fényesség és hódítsa meg zn ember- sr eretetnek, az irgalomnak, a szeplőtelen munkának a Balkánt is. A különböző vallások, szekták a maguk uralma alá törték a Balkán jó részét már, csupán a protestantizmus nem tett lépéseket ar ra, hogy az igaz ige hirdetésével a balkáni milliók leikébe is beleoltsa a nyugati fényt, az igazi keresztény civilizációt. Pedig ahol a nád megterem, ott megterem a búza is, — mondja a magyar földművelő és kétségtelen, hogy a protestantizmus — kitartó, szívós munkával, az apostoli küldetés minden fegyverét felvonultat va — meghozná a Balkán újjászületését is. Világosság gyulra a lelkekben és a mindeneket átfogó, mindeneken diadalmaskodó szeretet lenne úrrá azokon a tájakon is, melyeknek mélye alól eddig mindig háborús dübörgés, gyetrelmes bizonytalanság, pokoli kísértés rész kettette meg a világot. Az amerikai prestyterian egyház Rév. eBltét Debrecenbe küldötte, hogy megtanulja a magyar nyelvet és a magyar nyelv b'rto- kában, annál több eredményességgel szolgálhassa majd Amerika földjén a protestantizmus dicsőségét. Az amerikai példát követnie kellene a hazai protestantizmusnak is; az ifjú, magabiró lelkészeknek tanúin5 ok kellene a balkáni nyelveket és azok birtokában meg kellene kezdeniük a Balkán meghódításáért való apostoli munkát. Áldás fakadna az ige hirdetése nyomán és a Krisztusi szeretet — az ő diadalmas munkáiukon át — a Balkán földiéből is k;csi- ráztatná az élet örökkön eoy, szeplőtlennek maradt, igaz értékeit. Amire évtizedek óta, magukba fojtott elszántsággal készültek a nemzetek, végre beköszöntött a nagy európai, jobban mondva világháború. Amilyen haladásokat tettek, a mit gyűjtöttek, vagyont, kultúrát, mindent, aminek értéke van, most latba vetik nemzeti becsületük, érvényesülésük, vagyonszu- verénitásuk érdekében. Minden meginog, aminek alapja volt. A háború, mint nemzeti ügy mellett hátraszorulnak az egyéni, valamint az összes érdekek ; elrepülnek a békeangyalok s a nyugodtság helyébe az ádáz düh, nemzeti gyűlölet lep... Megváltozik a legszelidebb kedély. Föl szabadni az ördögi ősi ösztön, a rombolás szenvedélye. Hogy micsoda rettenetes következménye vannak egy háborúnak, az beláthatatlan s hogy éppen ez a háború az egész világgal éreztetni fogja hatását, azt már előre lát hatjuk, hiszen még Amerikában is érezhető pénzügyi és más tekintetben kihatása. Akárhogj^ részletezzük a háború okait és következményeit, a tényen nem változtathatunk, hanem igenis alkalmat szolgáltat arra, hogy elgondolkozzunk a nemzetek ősi időktől fogva fennálló eme barbár szokásán; s összehasonlítást tehetünk a nemzetek története között. Azt tapasztaljuk, hogy csupán az eszközök változtak, de a törekvések, melyek a nemzeteket elválasztották vagy összekapcsolták, ugyanazok voltak régen és mai is. Csupán az eszközök haladtak fokonként a tökéletesedés felé és ugyanekkor fej lődött ezekkel a nemzetek tévedése is. Hiúság, féltékenység, népfen- tartás vezette a régi nemzeteket is, mikor egymással szemben állandóan háborúskodtak. Az erős sakkban tartotta a gyöngébbeket, emezek bosszúra készültek, ezért gyűjtötték erőiket. Békés korok, a kölcsönös pihenést mintegy “fegyverszünetet” szolgálták, s mikor eljött az ideje, ismét felsikoltott a harci zaj, s ledönti azt, amit megelőző nemzedékek felépítettek. így volt ez a “barbár népek” történetében is; nem változtattak ezen a mesiás igéi sem. Befogadták, meg is valósították a magasztos elveket, de nem a nemzetek életében, vezetésében. A népek most is olyan dühvei rontanak egymásra, mint régen. A polgáriasultságot, állandó békét emlegették a XX-ik század merész fantáziájú békeapostolai s ime minden filozofálást elhallga sít a csata zaja... Vájjon mikor jutnak közel Isten országához ?. . • Mikor tűnik fel az örökbéke csillaga?... Akkor, amikor a nemzetek egymást szeretettel fegyverezik le; amikor nemcsak az egyének fogják élni az Igét, hanem a nemzetek életének irányítását az Urnák engedik át. Ne csodálkozzunk a világ mostani helyzetén ameddig nem hat-
