Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1914 (15. évfolyam, 1-51. szám)

1914-01-17 / 3. szám

6 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 3. sz. 1914 Január 17. GYERMEKEKNEK. MÉRTÉKLETESSÉG A FOREMAN. Tulajdonképen az egész történet olyan mindennapi, hogy szinte nem is kéne elmondani. Valahonnan a felső vármegyék­ből két legény vándorolt ki Ame­rikába. Egy faluból indultak el, egyszerre értek Amerikába, egy gyárban kezdtek dolgozni a Tán- ezos Mihály meg a Molnár Jóska. A sorsuk, az életük csak olyan volt, mint a többi bevándorolt munkásemberekó. — A munka ne­héz volt, nagy hatalmas gépek­kel kellett megismerkedniük, a fi- zetésök pedig nem volt sok, csak éppen annyi, hogy a Molnár Jós­ka nagy számitgatásokkal .egy pár tallért tudott belerakosgatni i a hazulról hozott erős vasalásu lá­dájába. A mái'ik, a Miska, már mint a Tánczos Mihály, nem sokat, törődött a holnappal, inkább csaki a mát nézte. Pedig odahaza vala­mikor egészen másképen volt. Ott­hon Molnár Jóska járta a bolond­ját. Ő volt a legrátartósabb legény a faluban, ő itta a legtöbb bort, neki volt a legtöbb virág a ka­lapjára tűzve, ő rá nevetgé’tek legszívesebben a léónyok és ő volt az, aki a legtöbb embernek beverte a fejét. Ilyen legény volt otthon a Molnár Jóska, bezzeg Amerikában, hol minden idegen volt előtte, hol a dollárban az öt koronát tudta megbecsülni, hol csak lépten-nyomon azt tapasztal­ta. hogy csak a kitartó, erő.s mun­ka, a józan élet segíti az embert előbbre, itt egyszeribe megvá’to- zott. Hiába jöttek a burdostársai, hiába hívta kenyeres pajtása, nem igen hajlott a hivó szóra. A leg­jobban otthon szeretett lenni, hol újságot, könyveket olvasgatott, no meg tanulgatta azokat a cudar angol szavakat, melyek olyan ne­hezen maradtak meg a fejében, de a melyek segítségével már tudott másokkal is elbeszélgetni, nem­csak a magyar barátaival. Az évek lassan, csigalassu ág gal teltek. Molnár Jóska, a többi legénynek az állandó nevetr ég- tí.rgva lett, elmondották anyám­asszony katonájának, meg hason- Kknalr. de ő mindezekkel rém so­kat törődött, szorgalmasan do’go- zott a gyárban és szorgalmasan ta­nulgatott otthon, ezenfelül meg szorgalmasan eljárt egy régi ame- rikás magyar házába, hol valaki mindig szives szóval, mosolygó arccal várta. Egy este, abban az időben sok­szor megtörtént ez, az ájris fore­man megint invitálta Jóskát, meg a többieket a szomszédos szalon­ba. Jóska zavartan mondta: — I no drink Mister. A foreman, meg a többiek mind nevették a legényt, ki némán tűr­te a csúfolódásukat. Nap-nap után igy ment ez. Jósikát csúfol­ták, gúnyolták, ők maguk pedig fáradtan, mámorosán nem egy­szer ittasan álltak a munkába. — Egy reggel a foreman, ki mind inkább rabja lett az italnak, még fél kilenckor sem volt a helyén. A boss fejcsóválva ment körül a ter­men, látszott, sehogysem tetszik neki a dolog. Másnap, harmadnap is ott járt a boss. A munkások gondolták már, hogy a foremant előbb-utóbb elküldik a gyárból. Valamelyik még nevetve" mond­ta is: — Na még ez a nyim-nyám Jós­ba lesz a foreman. Persze a többiek is jót nevet­tek. Szombaton újra bejött a boss, a régi foreman helye, már akkor üres volt, végig mustrálta a mun­kásokat. A szeme megakadt Mol­nár Jóska józan becsületes alak­ján. Megszólította a legényt: — Hello Joseph, how are you with the english. . . — All right Sir. — felelte Jós­ka. — Then you are the new fore­man, — mondta a boss. A teremben csend volt, most senki sem nevetett. F. A. Telephone 273 Worth Munfalvy Hugó HITES ÜGYVÉD és JOGTANÁCSOS Irodája: 30» BROADWAY, NEW VOUK üolgári ügyek, kártérítési per. k és bűnügyi védelmek. KÖZJEGYZŐT HIVATAL Irodai órák: D. e. 9-től d. u. 6-ig. Vasárnap és ünnepnap zárva Magyar könyveket j rendeljünk az eredeti bolti 1 i árakon KOKAI LAJOS i protestáns irányú könyv- j kereskedésében i 1 BUDAPEST, T IV. KAROL Y-UTCA 1. 1 Református egyházi irodalom, | (Alapítva 1873.) i T Ribliák, Zsoltárok, egyházi he- f i szédek, egyházi zeneirodalom | legnagyobb raktára, í Anyakönyvi ivek s az összes ? i egyházi nyomtatványok kapha- J tök! i : Részletes árjegyzéket bárkinek ? í ingyen küld. 2 MESÉLJÜNK. Egy napon csúnya esős idő volt. lulcsa és Marcsa nem mehetett ki játszani a kertbe, Lacinak is ott­hon kellett maradnia. Marosa sa- .okba állította papa kifeszitett esernyőjét és alája ült mondván: Ez az én nyári lakásom, jertek 'ic.zám nyári látogatóba, majd mu- atunk! , Laczi szépen karonfogta Jul- csát s oda mentek Marcsa lakásá­ba. Midőn leültek, Julcsa azt mondta, hogy most meséljenek va­lamit. “Igen, igen! meséljünk! Laczi, te kezdd el! mondj valami szép mesét! Laczi nem sokat gon­dolkodott s igy kezdé: “Az én lovam kese, Kezdődik a mese: Három libagége, Itt a mese vége!” — Hát ez az egész? — kiáltot­ták a leányok nevetve, Laczi is ne­vetett, mondván: Hát a ki szeb­bet tud, meséljen most, én hall­gatok, nini! Miéi cica is ide jött, talán ő is akar mesét hallgatni! — Cie-mic! gyere ide! — mon- dá Julcsa s ölébe vette a szép szürke cicát — én mesélek neked egy jó cicáról, tegnap olvastam az én uj mesés könyvemben, hall­gass hát szépen! A Miczi csendesen feküdt és hunyorgatta fényes zöld szemeit s hegyezte füleit, mintha nagyon figyelmesen akarná hallgatni. Julcsa meg kezdé:- Volt egyszer egy cirmos ci­ca, azt úgy hitták Kanafitigajdu- ri, mert nagyon szépen tudott du dálni; a cica asszony egy napon észrevette, hogy egerek járnak a füstölt kolbászra és éléskamrá­ban, estefelé hát bevitte a cicát a:: éléskamrába s igy szólt: “Kaptál tejet eleget, Fogd meg hát az egeret!” A mint Kanafitigajduri ezt hal­lotta, lesbe állt, midőn sötét lett, a: egér kibújt a lyukból — zsupp! Kanafitigajduri odaugrik és nya­kon csipi a szegény egeret. Az asz- szony pedig mondá: “Jól van, Kanafitigajduri! — a miért olyan ügyes voltál és megfogtad az ege­ret, kapsz tőlem egy darab pecse­nyét.” A KANÁRI MADÁR. Juliska arra kérte a mamáját, vegyen neki kanári madarat. A ma xa azt mondá: “Ha mindig szor­galmas lész és szót fogadsz, külö­nösen pedig ha nem lész kotnye­les és kiváncsi, akkor kapsz egy szép kanári madarat.” Juliska megígérte, hogy enge­delmes, jó gyermek lesz ezentúl. Egyszer hazajött az iskolából s az. anyja igy szólt: “Ott az asztalon van egy uj doboz, de ne nyúlj hoz ?á és ki ne nyisd! Ha szót fogadsz, akkor nagy örömet szerzek ne­ked! A mama erre elment, kei észt fiát, a kis Lajost meglátoga. i mert beteg volt. Alig hogy k: ment a szobából, a kiváncsi earn máris kezébe vette a dob z. Milyen könnyű, mondá teteje pedig apró lynkak vannak fu \a Vájjon mi lehet benne? Juliskát nagyon bántotta a ki váncsiság—egy darabig csak for gáttá a dobozt — de nini, minth-. valami mozogna benne! Most már nem állhatta tovább — kinyitott a dobozt és abból — györ.yöi aranysárga, fekete bóbitás ma Iái ka ugrott ki és vig csicsergéssé kezdett a szobába röpködni. Juliska megijedt, meg a1 arts fogni a virgonc kis madaiat, lio y majd megint vissza teszi a doboz :•! és becsukja, hogy a mám sem mit észre ne vegyen. És amint pi- hegve, kipirult arccal haszta au kergeti a madárkát ide s tova a nagy szobában — belépett az any ja és mondá: — Te kotnyeles, szófogadatlan rossz leány! Azt a szép madárkát neked akartam adni; de előbb pró­bára akartalak tenni, vájjon meg érdemled-e. Most azonban a kis Lajosnak adom, az jobban hallgat a szóra és nem olyan kiváncsi, kotnyeles, mint te vagy!” TISZTELT OLVASÓINKHOZ. (Lapunk könyvosztályáról.) Lapunk tisztelt olvasóinak k - r.velmére könyvosztályt nyitót tunk, mely főképen az imaköny­vek és egyéb vallásos könyvei terjesztésével kiván foglalkozni ezenkívül a hasznos és lélekemel könyveket kívánjuk terjeszteni. Reméljük, hogy lapunk t. olva­sói a jövőben bennünket keres nek fel megrendeléseikkel, annál is inkább, mert a hirdetésünkben közölt könyveket azonnal s/állit- hatjuk. Tisztelettel az A. M. Reformátusok Latra •zeikerztősége és kiadóhivatala

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom