Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1914 (15. évfolyam, 1-51. szám)
1914-01-17 / 3. szám
3. sz. 1914 Január 17. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 7 Tárcza. GYÉMÁNT-KIRÁLY. Irta: Jókai Mór. (Folytatás és vége.) Merész Károly sisakforgójára tűzte fel az öröktüzek kövét, hol is lehetett volna az méltóbb helyen, mint a király fején, hogy messziről megláthassa azt minden ember, mikor rásüt a nap: ott van a király. Merész Károly büszke is volt gyémántjára, büszkébb, mint országára, mert még akkor is magával vitte azt, midőn a nancyi csatában országát kockára tette. Ott világlott sisakhegyén a gyé- mántkirály, midőn kardok összecsaptak s a véres látvány örömére szikrákat hánytak szemei. A villogó gyémántról ráismert az ellen a királyra; a belül lakó tiiz-daemon ragyogó tekintetével integetett a harcosoknak. Ide, ide, itt a király: én vagyok az, gyémántkirály. És ez itt aiant a szolgám, aki engemet fején visel. Ki a bátor, ki az erős? i fizeti meg a gyémántkirály árát? Kád aranyért nem adta volna merész Károly, de egy font vasért meg vették tőle. Egy idegen harcos kopjája bement a váknyán s kijött a vállán. A király holtan esett le lováról és a vér ellepte a yémántot; egy király vére. Szegény király; három oly nagy kincset vesztett el egy döféssel: országot, életét és a gyémánt királyt. Az elsőt elvette az ellen, a má sodikon osztozott lég és föld és még ki tudja mi? a harmadik martalékul jutott egy helvét ala- bárdosnak, aki hulláját megfosztó Az alabárdos nem tudott mit csinálni ezzel a nagy darab átlátszó kővel, volt neki egy kedvese, annak adta ajándékba. A gyémántkirály aztán három napig ott függött a leány kebelén, mig az rá nem unt s el nem adta egy zsidónak két tallérért, .két dénárért, meg egy vég csikós szalagért, ami igen jó vásár volt. A zsidó ráismert a megbecsülhetetlen ékszerre, olyan nagyon ráismert, hogy miután reményleni sem merte, hogy azt egy darabban \a!ami ember fiának eladhassa, azon kezdett gondolkozni, hogy eltördelje apróbb darabokba s úgy vigye vásárra. Ha valami erős démon nem laknék a gyémánt magvában, meg is .történt volna, hogy a roppant gyémántkirály egy hatalmas pö- yölyütéssel megszűnjön uralkod ni s felosztassák apró hercegekre, őrgrófokra s elmúljék a világ csodái sorából. De igy csúffá nem engedte tétetni magát a nagy földalatti ur. A béke helyreálltával, frankok, helvétek, lotharingiak elindultak keresni az elveszett gyémántcsodát. Nyomról-nyomra, kézről-kézre üldözték azt; a franciák találtak rá hamarabb. Sancy gróf, az akkori főnemesek leggazdagabbika lelte-azt meg a tőzsérnél; az mesés árt követelt érte, a gróf pedig nagyszerű meny nyiségü botokat veretett a tőzsér hátára, mig azt tisztességes alkura birhatá, igy is nyert a tözsér a gyémánton néhány ezer darab aranyat és egy summa iitleget, melynek száma nem jegyeztetett fel. Sancy gróf azonban titkolá a dolgot s tovább is ugy^ tett, mintha keresné a gyémántot. Volt pedig a grófnak egy hű szolgája, Bertrand; azt titokban megbizá, hogy vegye át azt a kincset, ami most egy ország kincse, alattomban szökjék ki Helvétiá- ból Frankhonba és vigye azt haza Párisba. A helvétek azonban mégis megtudták a cselt s mindenféle por- tyázókat küldöttek szét, hogy a gróf szolgáját a hirdetett gyémánttal fogják el. A hű Bertrand éjjel-nappal utazott Frankhon felé, s nem gondolt rá, hogy ha azzal a kincsesei, a mit most iszákjában rejt, másfelé venné az utat. maga lehetne olyan ur, a milyen most a gazdája. A gyémánt ördögét bosszanthatta e hideg vér, hogy a szolga szemei nem kápráztak az ő lángtekintélyétől, hogy hiába villogott, hányta szikráit előtte, a hit férfinak eayszer sem jutott eszébe olvasatlan milliókkal elszökni és úrrá lenni. Az ilyen becsületes bolondokat utálják az ördögök. Ez a fickó nem érdemes jó sorsra. A gyémántördög addig szőtte cselszö- venyét, alkudozott, értekezett más titkosabb démonokkal, mig az üldöző portyászok nyomába akadtak Bertrandnak. Oly közel volt már a frank határhoz. hogy csak egy jó futás kellett még odáig, a midőn a háta mögött támadó porfellegről észrevéve, hogy nyargaló lovasok vágtatnak utána. A szolga sarkantyúba kapta paripáját, hogy megmeneküljön ' előlük, de a jó mén kifáradt már a hosszú útban, nem győzte a versenyfutást, csak egy kerek erdőig bírta még elvinni urát, ott össze- roskadt alatta s ott utolérték őt az üldöző rablók. — Hol a gyémánt, amit hozasz ? — Máltának rá. Bertrand nem szólt, de a kardját húzta s a legelső kérdezőnek olyan vágást adott fejére, hogy azt a világ minden drágaköve sem gyógyíthatja meg többet. Sok kar legyőzi a bátort; Bertrand harcolva esett el és egy szót sem szólt a harc alatt, egy sóhajt sem a harc után. — Hol a gyémánt? kérdezték tőle, midőn a földre tiporták s a kést torkának szegezve rátérdeltek mellére. Bertrand nem nyitá fel ajkait. Azzal elvágták a fejét és félre m rúgták, A fej még akkor is össze- szoritá fogait és hallgatott. A martalóczok felkutatták hirtelen a megölt szolga podgyászait, ott sem lelték a gyémántot; szét- hasgatták ruháit, összetörték fegyverzetét, a gyémánt nem került elő; ekkor felhasiták testét, minden izét darabokra apriták; haszta’an, a gyémántkirály nem volt sehol. Tán elhajitá az utón? Hetekig keresték és nem találtak semmit, pedig annak a kőnek messziről kellett volna világítani az emberek szemébe. A kő eltűnt, senki sem tudott nyomára akadni többé. Sancy és a helvétek bevallották, hogy senki sem bírja közülük a gyémántot, jutalmat hirdettek annak, aki előkeriti. Hasztalan volt minden fáradság. Hittestverefy Közeleg az ujesztendö Az u jesztendőben pedig lapunk tizenötéves fennállásának örömünnepét azzal óhajtja az egész amerikai magyarság előtt emlékezetessé tenni, hogy egy 1914. január hóban megjelen jubileumi nagy számot ad hűséges olvasóinak a kezébe. Ez a jubileumi nagyszám páratlan lesz a maga nemében. 40—80 oldalon tízezer példányban fog megjelenni. Ebben a gyönyörű és dús tartalmú lapban elmondjuk a lap történetét, mely az amerikai magyarság történetével összeforrt, bemutatjuk az összes amerikai magyar református egyházakat Írásban és képben, szólunk az amerikai magyar reformátusság társadalmi helyzetéről, I « mutatjuk azokat, akik az amerikai magyar reformátusok ügyeit tollúkkal is szolgálják, elmondjuk a ma már hatalmas és virágzó Református Egyesületünk történetét, a magyar irodalom mestereinek müveit közöljük, ismertetjük a technika vívmányait Írásban és képben. megszólaltatjuk mindazokat, akiknek szava előttünk nagyfontosságu és döntő. Ez a gyönyörű szép, díszes kivitelű emléklap valöMcglepelés lesz. Ez a terjedelmes, díszes, sok-sok szép képet tartalmazó lap könyvvastagságu lesz, művészi kivitelű címlappal. A Ml LAPUNK JUBILEUMA AZ AMERIKAI MAGYARSÁG ÜNNEPE LESZ. KÉSZÜLJÜNK REÁ! A jubileumi nagyszámot: a) rendes előfizetőink, kik hátralékban nincsenek teljesen ingyen, a) a Református Egylet tagjai, kik még nem rendes előfizetők 25 centért, c) a nem előfizetők és nem tagok pedig 40 centért kapják. RITTEST VÉREK! Készüljünk e nagy ünnepre. Mindenki küldje be már most az előfizetését, hogy a gyönyörű emléklapot idejekorán megkaphassa. Minden pénzkuldeményt igy kell címezni: AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 214—2nd Ave., New York.
