Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1914 (15. évfolyam, 1-51. szám)
1914-05-23 / 20. szám
7 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 20. sz. Május 20. ÖRÖMHÍR. Híres magyar dolgok. URAIM, VESZÉLYBEN A HAZA! Ezzel a szállóigével egyidejűleg mondta Kossuth Lajos másik szállóigéjét: “Leborulok a nemzet nagysága előtt”. Az 1848. évi július-11-én megtartott országgyűlésen hatalmas beszédet mondott a nagy Kossuth, mert a mindenünnen előtörő nemzetiségi támadások diadalmas visszaverése céljából pénzre és katonára volt a kormánynak szüksége. A képviselőház már tudott a riasztó hirekről s az izgatottság tetőpontján várta a szószékre felro- hanó Kossuth Lajos ajkának megnyílását. “Uraim, a haza veszélyben van.” Ezzel a felkiáltással süvített bele Kossuth Lajos az országgyűlési terem égő levegőjébe. Majd utalt a felvidéki pánszláv izgatásokra, Horvátország pártütésére, a szerbek lázadására és 200,000 főnyi katonát s az ehhez szükséges összeg megszavazását .kérte. Kossuth beszéde közben Nyári Pál felemelkedett helyéről s kezét esküre emelve mondá: Megadjuk!” Példáját az egész ház követte. Kossuth erre meghatva felelt: “Önök felállottak, mint egy férfiú és én leborulok a nemzet nagysága előtt.” HOSSZÚ RABSZOLGASÁG NEM SZÜL HŐSÖKET. Ezt a szállóigét is a forradalom apjának, a magyar nemzet féhs- Lnének, Kossuth Lajosnak köszönhetjük. Kossuth Lajos 1848 szeptember 24-én Cegléden honvédeket toborzott, de csak kevesen gyűltek a zászló alá. Ekkor négy- szemközt mondta e szavakat, de a sújtó ige rögtön szétterjedt s legott nyolcszáz honvéd állott készen Cegléden. Kossuth pedig a képviselőhöz szeptember 27-iki ülésén bejelenthette, hogy Ceglédről Kőrösről és Kecskemétről tizenkétezer honvéd jö. Nagy emberismerő volt Kossuth Lajos, ügy játszani a magyar ember leikével, annyira kezében tartani a szivét, nem volt képes senki, mint ő. Tudta, mikor kell a nemzetet nagy szavakkal, lelkének lobo- t ó lelkesedésével vinni ütközetre, de épp úgy tudta az embreket egy- egy lesújtó szavával tettre buzdítani. Ez a szállóige is ezt bizonyítja. A NÉVTELEN FÉLISTENEK. A 48-as forradalom vérbegázolá- sr után minden jó hazafinak menekülnie kellett a béklyóba vert szomorú hazából. Száműzetés durva vándorbotját vette a kormányzó, Kossuth Lajos is kezébe. Kossuth száműzetésében egymásután járta be a szabad országokat, hogy részvétet támasszon, esetleg segítséget is nyerjen az ezer sebből vérző Magyarország számára. A “névtelen félistenek” elnevezéssel Kossuth legelőször 1852 nov. 12-én Birminghamban tartott nagy -angol beszédében dicsőítette a honvédeket. E beszédben Kossuth a hallgatóság előtt elsősorban is az ellen tiltakozott, hogy a szabadságharc csak egy általa fanatizált párt küzdelme volt. Többek közt a következőket mondta: “Hiszen talán nem dicsőségfalén dolognak lehetne mondani, ha valaki egy nemzetet ily fokig lenne képes lelkesíteni, de én nem fogadhatom el e dicséretet, Nem én inspirál!am a magyar népet, hanem a magyar ncp inspirált engem. Mindaz, amit valaha gondoltam és gondolok, mindaz, amit va laha éreztem és érzek, csak egy gyönge lüktetése azon kemény szívnek, mely az én népem kebelében dobog. A harcok dicsőségét a vezérek rovására metszi a tör- tónélem. az övék a halhatatlanság babérja; pedig ők, midőn a veszéllyel szembeszállanek, tudják, hogy éljenek vagy haljanak nevük élni fog a nép ajkain. Menynyivel tisztább az a fény, mely a nép fiai ezrének képét köríti, a kik tudják, hogy ahol elesnek, ismeretlenül fogják a halál álmát aludni, nevük nem szolgá'and dicsdallamokra alanvnl és mé"is nyugodtan, a “Hazádnak rendületlenül''-t hangoztatva mentek az ágyuvitegek halált, pusztítást szóró kereszttüzén keresztül a győzelemre s akik elestek, e kiáltással fstek el: “Éljen a haza!” Ekként kiizdöttenek a hazáért és szabadságéig s ezrenként ekkép haltak meg a mi névtelen félisteneink.” A Daily News egyik számában iria le egy jelenvolt angol ezt a népgyülést, melyen a “névtelen félistenek” szállóige Kossuth ajakén megszületett. Egyébként angolban “the unnamed lemigods” voltak Kossuth Lajos eredeti szavai. AZ AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUS EGYESÜLET az egyetlen olyan református szervezet, a mely az egász or«z4e refnrmAtusságit egy tAhnrHn gyűjti Zs tagjairól szeretettől ■«»(jcakodik. A LEGNAGYOBB SZAMARITÁNUS. Aranyige: Nem térének hátra, hogy az Istennek dicsőséget adnának. hanem csak ez idegen nemzet. BIBI AI SZÖVEG. És lön mikor menne Jeruzsálembe, által megyen vala Samaria és Galile között. És mikor egy faluba menne hé, jövében ő eleibe tiz bélp: k:rs férfiak kik távol megállának. És íelemelék szavo at, mondván: Jézus, Mester, könyörülj rajtunk. Ki mikor őket látta volna, monda nékik : Elmenvén : mutassátok meg magatokat a Papoknak. És lön, hogy mikor oda mennének, megtisztulának. Egy pedig ő közülök, mikor látta volna, hogy meggyógyult volna : megtére, dicsőítvén az Istent nagy szóval. És arccal leborula az ő lábainál bálát adván néki: és ez Samaria- 1 éli vala. Felelvén pedig Jézus, monda: Avagy nem tizen tisztulnának-é meg? A kilenc pedig hol vagyon? Nem térének hátra, hogy az Istennek dicsőséget adnának, hanem csak ez idegen nemzet. És monda néki: Kelj fel és menj el: a te hited tégedet megtartott. MAGYARÁZAT. ‘ ‘Mester könyörülj rajtunk: ’ ’ ez a kiáltás hangzik fel a falvak, városok kapuinál, ha a Mester a hires gyógyító tanítványai’ al, a néptömegtől kisérve elvonul. Vakok, sánták kutaütötteknek. kiknek csak a könyörület tartja főn most is életüket, nem volt jobb sorsuk az Idvezitő ideiében sem. S akármikép viselnek s v'se1- tek gondot a társadalom gon búdra bízott nyomorultakról, vigasztalan helyzetüket nem lehet megváltoztatni, legfölebb enyhiteiá a rendelkezésre álló eszközökkel. Hogy mi az igazi gyógyítás s az igazi könyörületesség? mai leckénkben olvashatjuk, hogy mikép gyógyított meg tiz bélpoklos embert az Ur. Betegség, melyben segítségért kiáltozó emberek szenvedtek, a keleti betegségek között a legrettenetesebb volt, annyival is inkább, mert ezen szerencsétleneket még rokonaik is elhagyták, mert aki az ápolásukra válalko- zott, készen lehetett arra, hogy maga is áldozatul esik a ragadós betegségnek. Elképzelhetjük, hogy milyen izgatottságba hozta az elkülönített, kivetett bélpoklosokat a Mesternek közeledése. Hiszen hallottak íóla, hogy mennyire a szegényeknek él, meggyógyítja a kórokat, de én azt hiszem, hogy a bűnös lelkek fölötti hatalma volt. ami leginkább izgatta, érdekelte őket. Hitték, hogy megtöri a betegség hatalmát, hitték, hogy elveszi a bűn erejét, azért várták o'van szivszorongva a város végén. — Tudták, hogy a megváltást hozza számukra. S ez a hit tehette azt is, hogy mikor szólott hozzájuk, meggyógyultak, de újak lettek lélekben is, áthatotta az Ur s ere- tete, amely képessé tette öt arra, hogy rájuk az elhagyott bűnösökre is gondoljon.- A zsidó erkölcs nem követelte az idegen nemzet fiaival szemben a könyörületességet, azt sem, hogy valaki ragadós beteget ápoljon. Jézus mindenkivel szemben szeretettel viseltetett, akár testi, akár lelki betegségben szenvedett. Ezért volt őneki nagy hatalma s ezért ő a legnagyobb szamaritánus. Ő ma is kész a gyógyításra, bekötözi szivünk sebeit, ha bevalljuk bűneinket s ha hozzákiáltunk: Könyörüli rajtam, Mester! Az Ur könyörül még az elhagyott bűnösön is.
