Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1914 (15. évfolyam, 1-51. szám)
1914-01-10 / 2. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA Tárcza. GYÉMÁNT-KIRÁLY. Irta: Jókai Mór. Királya köveknek, földalatti csillag, emberek bálványa, — jéggé vált széndarab... Mi az, ami szögleteid közül ugy csillog, ugy villog? szivárványnyal játszik, emberek szemét vakítja? Talán az valami bűbájos démon a föld alól, akinek meg van parancsolva, hogy jöjjön fel a nap sugárba, a lámpafény, a csillárok ragvogványa, az éjji lámpák félvilága elé tündökölni, rontsa, igézze, bűvölje az emberek szivét, lelkét, csodálatos tiizvilágot lövöldözve, szerteszéjjel. Ez a démon nem a szegény emberek démona. Ez a nagy urak számára van küldetve, ez aii-z- tokrata ördög. Ha nincs elég fénye, hogy csábítani erős legyen, oh akkor igen kemény büntetések várnak reá, lea'áztatik az ablakcsináló metszőkéséig, s élethosz száig metéli csikorogva azokat az ostoba üvegdarabokat, a mikkel a vakmerő ember magát a gyémántot is megpróbálta utánozni, csakhogy azokból hiányzik az á ragyogó, szikrázó tekintetű daemon, vagy pedig összetöretik apróra, mint a lisztpor s magasabb rangú gyémántok csiszolására szolgál. a mik azután úri delnők, fejedelmek. koronák számára ásat- tak ki a földből. Ila értené az ember, amit ezek a ragyogó daemonok, beszélnek, mennyi érdekes történetet lehetne tőlük tanulni. Egy-egy borspszemayi solitair már sokat tudna mondani. Hogy került először gyűrűbe foglalva egy szép fehér kézre; — á fehér ké/ tulajdonosának még a lelke is oly fehér volt akkor. A gyémánt addig szórta, szikrázta kék, vörös és fehér sugarait a ránéző szemeibe, míg a leány felhúzta a gyűrűt rózsás ujjára és aztán lelke nem volt többé olyan fehér, mint a keze. A leány elvesztett valamit, amit a gyűrűért adott cserébe és miután azt nem tudta seholt újra megtalálni a földön, lement érte a vizfenekére. Egy szép holdvilágos éjszakán azután kivetették a habok a hullát a homokos partra; a gyémánt odaesalta az embereket, azok ott hagyták a hullát. elvitték a gyűrűt, eladták az ötvösnek, az lemosta róla az isza pót s a holt leány gyalázatát, dia- rlemba foglalta, igy került az egv családapa birtokába, aki gyermekeit rogyosan járatta, hogy egy bűbájos táncosnőnek gyémántokat ajándékozhasson, aki, miután homlokára tűzte azt fel, ott viselte azt, amit a másik leány a viz fenekére akart rejteni. Hogyan került azután a gyémánt a zálogházba, uzsorás ládafiókjába, hogyan jutott kótyavetyére, hogy változtatta gazdáit, ki akarná azt mind elmondani? Az ilyen alsóbbrendű gyémántok története még nagyon polgári és nem érdemes a följegyzésre. Szóljunk csak a nagyjárói, a fejedelméről', akikről a história is beszél, mint valami nagy szerepet játszott hősről, akik még annyival különbek az emberek hőseinél, hogy ők nem halnak meg, mint a múlandóság királyai, hanem ragyognak addig, amig napfényben tart. Brazília gyémántbányáiban dől gozott száz meg száz év előtt egy névtelen nyomorult rabszolga. Napjában tizennyolc óráig ásta a homokot, mosta a köveket s ka pott azért jutalmul naponként egy font rizst, amit még magának kellett megfőzni. Ruhátlan kellett mindig dolgoznia ; spanyolok voltak urai. csoda, hogy a bőrét is le nem húzták. Ha ezt a történetet akkor olvasták volna, bizonyosan azt is levettetik vele : azért nem szabad nekik ruhát viselniük, mikor hét naponkint felváltják őket, akkor gvomortisztitó szereket kell bevenniük, hogyha netalán gyémántot találtak elnyelni, valami bajuk ne legyen tőle. Egy napon a rabszolga csákánya szikrát adott a földben melybe belevágott á midőn nem is vágott többé oda, a kő még akkor is szikrázott kék, zöld, vörös tüzsuga- rát villogatva a nap felé a sötét hant körül. A rabszolga térdreesett, érzé, hogy a földalatti lények leghatal- masabbika jelent meg előtte. Egy roppant, tojásnvi gyémánt. Egy maga talán nagyobb kincs, mint az az egész tartomány, ami itt felette van és a reá épített városok aranybálványaikkal egyben és mindazok a hajók, amik Rio-Ja- neiro kikötőjében ki- és berakodnak ; oly kincs, hogy Brazília minden kereskedője összerakná arany és ezüst pénzét, még akkor sem tudná azt kifizetni. A napfényre került gyémántkirály ezer szikrával világolt a rabszolga szemibe; a nagy daemon beszélt abból szivárvány-villámok nyelvén. Veszendő sáralak, mersz-e reám nézni? én vagyok a földalatti nap- Több tenéked, mint amely a föld felett van. Mit adhatsz te, hogy a tiéd legyek A rabszolga valóban azon gondolkozott. Olyan kincset, amit nem is minden király tudna megfizetni, mivel vegyen meg egy rabszolga, akinek semmije, mint csontja és vére. Tehát megveszi vérével. A rabszolga fogta kését, combján hosszú vágást tett vele, az eleven húst kétfelé nyitotta s oda, a vastag izmok közé elrejtette a gyémántok királyát; azután ösz- szeszoritá sebét -egy hárskötéllel, amit kosaráról oldott le, s a vizsgálatra jövő őröknek azt mondá, hogy véletlenül a csákánnyal vágott combjába. Másnap meggyuladt a seb, harmadnap evedésbe ment át, a rabszolgát kivitték a többi dolgo;ók sorából; az két könyökén s féllá- t-án mászva levánszorgott a patakig. ott mosogatta sebét estéiig, a n ig besötétedetf, akkor kivette belőle a gyémántot, s a viz alá. kövek közé elrejtve, ott hagyta .zt. mig sebe egészen begyógyult, ikkor egy zsák mogyoró közé téve, átszökött vele az Andes he I gyein, ahol Tlehoatl király u al kodott. s száz ifjú hajadont áldó zott fel évenként Czentuakatl istennek. A Czentuakatl bálvány kilenc láb magas volt, szinaranyból önt ve s minthogy négy a ryara volt a szájában s öt szarva a fején, ezt tartották a legszebb bálványnak abban az országban. A rabszolga felment Tlehoatl királyhoz és monda, hogy hozott neki ajándékba egy zsák mogyorót, mire a király megbosszankod- va, parancsolá fővezérének, Eczkt- lopochtlnak, hogy vágja le az őrült ajándékhozó fejét. Amint azonban a rabszolga kitöltő a mogyorót a trón elé s a tojásnyi gyémánt kivillant közülük, akor ennek parancsolá Tlehoatl, hogy ő vágja le Eszktlo- pochtl fejét s legyen helyette fővezér. A rabszolga fővezér lett s épp ugy megtanulta saját kezével nya kazni az embereket, miként elődi; a gyémántkirály pedig a Czentuakatl bálvány homlokára került, akinek az öt szarvához még csak egy szeme kellett, hogy ellenállhatatlan legyen. Ott ragyogott a gyémántkirály sok esztendeig s gyönyörködött az áldozatra hozott szüzek kifolyó vérében, akiiét évről-'évie ott előtte elfogyasztanak a derék fő papok. A daemon végre megunta ezt a? egyforma dicsőséget, hogy őt egy agyaras bálvány fején mezítelen emberek imádják; — a daemonok nagyravágyók: — odacsalogatott 1 egy francia tengerészt magához, ki holmi kereskedők hódolati küldöttségével jött Inkapaktl ki rályához. Tlehoatl király már akkor régen a tulvilági erdőkön va d ászt a szárnyas lovakon a tulvi lági bivalyokat, s felhőket fújt pipa füst képében. Inkapaktl királya volt akkor Vicsliploacztl, ennek volt egy 2. sz. 1914 Január 10, DR. RICHTER-FÉLE PAIN EXPELLER megszünteti a reumát, köszvényt, csuzt, szaggatásokat, valamint izomgyulladásokat és merevedése két. Gyors hatású influenza, meghűlés, torokgyuladás eseteiben. A tüdő és mellbajok terjedését megakadályozza. Meggyógyítja a fejes fogfájást. — 4—5 csepp egy pohár vízben elégséges toroköblö- getésre. —4 csepp egy pohár vízben bevéve a rossz emésztést és gyomrot megjavítja. A valódit a képen láthatja. Értéktelen hamisítványt el ne fogadjon. 25 és 50 cent üvegje a gyógyszertárakban. F. Ad. Richter & Co. 74-80 Washington St. NEW YORK, N. Y. y
