Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1912 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1912-02-10 / 6. szám

í XIII évfolyam.

Megjelenik minden szombaton. Published Weekly on Saturday. 6 sz.

NEW YORK, N. Y., 1912 FEBRUÁR 10.

Entered as second-class mater Oct. 28, 1910 at the Post Office at New York, N. Y., under the act of March 3, 1879.

Felelős szerkesztő: HARSÁNYI LÁSZLÓ, new yorki ref. lelkész.

0

trÉ

KÉTFÉLE SEGÍTSÉG.

Amerika református magyarságának jelentős része, hála az isteni gondviselésnek ma már egyházakba van tömörülve. Itt e helyen nem akarunk arra a szeretetteljes és nehéz munkára rámutatni, amelyet sokan telj esitettek, mi csak igaz örömünknek adunk kifejezést, mert látjuk, hogy magyar hittestvéreink itt, az óhazától oly majdnem végtelennek tetsző távolságban is egymásra találtak, hogy ahol egymásra találnak, ott egyházat alapítanak, építenek templomot, lelkészt hivnak meg, gyermekeiket az amerikai angol iskolán kívül a magyar iskolába is elküldik, szóval, hogy itt is megmutatják, hogy magyarok és egyházunknak itt is hü fiai maradtak.

Itt Amerikában mi magyarok, és igy mi református magyarok is elszórtan élünk s igy az egyes gyülekezetek a saját maguk belátása szerint vagy csatlakoztak az itteni hatalmas és gazdag presbyterián egyházhoz, a mely pénzt és fáradságot nem kímélve szeretettel támogatta az egyházalapitó magyar hitt est véreket, vagy pedig jobbnak látták függetlenségük feladása árán a magyarországi egyházak támogatását kikérni és azokhoz csatlakozni.

Az, hogy az egyházak most már amerikai támogatásban vagy pedig

magyarországi segítségben része- | sülnek-e, az tisztán az egyházak j ügye, amit most itt e helyen szóvá , tenni nem is kívánunk, csak reá akarunk mutatni arra, hogy az a segítség, amelyben akár amerikai részről, akár magyar részről az egyházak részesülnek, mégis csak kétféle segítség.

Egy most érkezett hazai lapból vesszük át szóról-szóra ezt a hirt.

A budapesti tekintélyes újság ezt írja:

(Örményszékes.) Az alsófehér - megyei örményszékes község református egyházközségének vezetői kérő szóval fordulnak az ország közönségéhez. Még a szabadság- I harcban fölégetett templomukat akarják megépíteni, de az oláh tengerben azóta számban is megfogyott és elszegényedet községi lakosság a maga erejéből nem képes erre. Hatvan esztendő óta gyűjt a templomra, de mindeddig a szükséges összegnek csak kis részét tudta előteremteni. A magyar társadalmat kéri ezért: támogassa a gyűjtést, mert a község magyarságának egyetlen védelmezője s fen- tartója a magyar egyházközség. Az adományokat az egyházközség gondnoki hivatala fogadja el Örményszékesen, u. p. Ladamos, (Al- I sófehérmegye.)

Ebből tehát láthatjuk, hogy odahaza Magyarországon egyes református egyházközségek olyan szomorú anyagi viszonyok között sínylődnek, hogy kénytelenek az egész ország társadalmát valláskülönbség nélkül arra kérni, hogy támogassák őket templomépitő munkájukban. Szóval otthon, Magyarországon rákényszerül egy gyülekezet, hogy könyöradomá- nyokat gyűjtsön, mert nincs az otthoni egyháznak arra pénze, hogy segíthetnék azt az egyházközséget templomépitő munkájában, ellen- ban mindig bőségesen elegendő pénzük van arra, hogy az itteni egyházakat túlontúl támogassák, nem törődve azzal, hogy elsősorban is ott kell segíteni, ahol arra a legnagyobb szükség van.

Bármennyire is sajnáljuk tehát örményszékesi hittestvéreinket, — mégsem segíthetünk rajtuk, hisz elég, ha mi nem vagyunk arra utalva, hogy otthonról segítséget kérjünk, amire nekünk szükségünk nincs is, mert mi tudtuk azt, hogy a hazai egyházaktól segítséget elfogadnunk nem szabad, mert minden egyes dollárra, a mit hazulról elfogadnánk, otthon százszoros szükség lenne.

Ezeket tudva, inkább az amerikai hittestvérek segítségét vettük