Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1912 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1912-10-12 / 41. szám

« AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 41. sz. Október 12. VEGYES HÍREK A viszontlátás öröme meggyógyította. Olaszország Verona tartományi tébolydá­jába hetekkel ezelőtt beszállítottak egy szegény nőt, aki napjait sirdogálással töl­tötte azóta, hogy Afrikába katonának vitt fiát halottnak tudta. Úgy szól róla a hír­adás, hogy az ellenség golyója megölte Benghaziban. A boldogtalan anya addig sirdogált, a mig elsírta az eszét. Mikor az elmebaj jelei mind határozottabban je­lentkeztek rajta, bevitték a tébolydába. A minap aztán megérkezett Afrikából a ha­lottnak hitt fiú. Megjött káplári rangban és kitüntetésekkel díszesen. Soha semmi baja nem volt odakinn, halálának hírét tévesen közölte a táviró. Első útja az édes anyjához vitte a tébolydába. A szeren­csétlen nő ágyban feküdt, teljesen elerőt- lenedve és sirdogált. Mikor meglátta a fiát, abban a pillanatban megállott sze­mében a könny. Megcsókolta, újra meg újra megcsókolta szeretett gyermekét és beszélgetni kezdett vele. A hogy beszélt, beszélt, lassanként meggyuladt kialudt emlékezete és értelme fokonként vissza­tért bele. A nagy öröm meggyógyította, még pedig úgy látszik, tartósan. Az orvo­sok legalább bizonyosra veszik a dolgot. ** Letromfolta. A párisi Rothschild a mi­nap ugyancsak elbánt egy messziről jött emberrel, akinek, mint a magyar példa­beszéd tartja, nem mindig jó hinni. Egy jónevü párisi notabilitás estélyén egy fia­tal földrajztudós nagy hangon dicséri Taiti sziget természeti szépségeit, de ki­váltkép szép asszonyait. Báró Rothschild, talán nem minden malieia nélkül, azt kér­dezte a fiatal tudóstól, hogy ennél többet nem tapasztalt Taiti szigetén? Egy kissé kellemetlenül érintette a kérdés a fiatal urat, aki igy felelt: — De igen! Ez az ország abban külön­bözik a többitől, hogy ott nincsenek se zsidók, se disznók. — Hátha mi ketten odamennénk? — szólt rendithetetlen nyugalommal Roth- srhild. — Szép pénzt kereshetnénk. ❖ A legöregebb angol orvos halála. Dr. Edgar Jones, 102 éves angol orvos, Little Búrstead essexi városban meghalt. Mi­dőn száz éves volt, orvostársai megjubi­lálták és ekkor a király sajátkezű levelé­ben kívánt szerencsét a hosszú élethez. Az aggastyán orvos egy interviewben azt mondta, hogy aki ilyen hosszú életet akar •élni, az ne dohányozzék, ne igyék alko­holt és igyekezzék minél vidámabban élni. Életében egyetlen pohár sört ivott, 1862- ben, Bécsben. Élete utolsó éveiben jófor­mán nem ivott mást, mint teát és ez volt egyben legfőbb tápláléka is. Jones külön­ben oly famíliából származott, melynek minden tagja hosszú életet élt. * ❖ ❖ Olaszok a háború ellen. A Bologna tar­tománybeli Isola állomáson tüntetők meg akarták akadályozni az újoncokkal telt vonatnak elindulását. Egyesek a vonat elé a sínekre vetették magukat és a cara- binieriket, a kik a vonatot kisérték, kö­vekkel dobálták. A carabinierek felszaba­dították a síneket és hét tüntetőt letartóz­tattak. Egy carabinieri kődobástól arcán megsérült. %% T 'v'" ❖ Aki nem akar hires és gazdag ember lenni. Csak kicsiben múlt, hogy a minap nem sikerült a világot egy újabb világhí­rű énekessel, egy újabb Carusóval meg­ajándékozni. Orosz újságok Írják, hogy egy orosz karmester nemrégiben átutazó­ban volt Perm városában, amelynek egyik korcsmájából katonák éneke hallatszott ki az utcára. A karmester figyelmét kü­lönösen lekötötte egy pompás tenorhang, amely szinte megbüvölte és ámulatba ej­tette a hallgatót. A mint az énekszó el­hallgatott, belépett a korcsmába és ott kozák katonákat talált, a kik katonadalok éneklése mellett mulattak. A karmester bemutatkozott a felséges hang tulajdo­nosának és kecsegtető ajánlatot tett neki, hogy ki fogja képeztetni és nagy vagyon urává teszi. A katona azonban minderről hallani sem akart, legfölebb arra vállal­kozott, hogy újra elénekel egy pár dalt. A páratlan szépségű hang most is megtette hatását, de a karmester kísérletei meddők voltak. Nem adta föl a reményt azonban, hogy végre is sikerhez jut. Fölkereste az ezredet, a melyben a katona szolgál, ki­kutatta címét és pár tiap múlva levelet küldött neki, melyben élénken ecsetelte előtte a rózsás jövőt, a diadalokat és az ünneplést. A levélnek semmi hatása nem volt, a válasz pedig egyre váratott magá­ra. Rövid idő múltán a karmester több szakférfiú kíséretében ismét Perm váro­sába érkezett és sikerült neki a kozák­katonát a korcsmába meghívni, a hol a társaság előtt megint ragyogtatta pom­pás hangját. A jelenvoltak mind el voltak ragadtatva a kitűnő hanganyagtól, mind­annyian fényes ajánlatokat tettek neki és nagy összegeket biztosítottak részére, ha hajlandó lesz Pétervárra utazni. A nagy pénzt ugyan szívesen zsebre vágta volna a vitéz hadfi, de esze ágában sem volt ez­redét és bajtársait elhagyni, noha a pa­rancsnok könnyen kapacitálható lett vol­na. így történt, hogy a világ mostanában nem gyönyörködhetik az uj csillag művé­szetében, aki jobban szereti bajtársait, mint az élet minden dicsőséégét és örö­mét. .. * * * A javítóintézetben. Egy budapesti új­ságíró, aki nemrég jött vissza nyári sza­badságáról, a kávéházban beszélgetett uj tapasztalatairól. Elmondta, hogy mi min­dent látott. Volt Diósgyőrben, a hol meg- nzte a papírgyárat, Hatvanban, a hol meg nézte a cukorgyárat, itt egy vasgyárat, amott egy üveggyárat tekintett meg. Az elbeszélés során odafordult egy is­merőséhez, aki elmélyedve olvasott egy újságot. — Kassan voltam a javító intézetben — mesélte neki. Az újságolvasó föl sem tekintett, csak szórakozottan kérdezte: — Meddig? Orvos első szava amidőn a beteg I»evégezte panaszát, ez: RENDBEN VAN A GYOMRA? A legtöbb be­tegség ugyanis a rendetlenül működő gyo­mortól származik, tehát a doktor is első sor­ban itt keresi a baj okát. Ez is bizonyítja bogy mennyire szükséges gyomrunk rendbentartásáről gondoskodni, vagyis használni a ORVOS CUKORKA AGAKBAN Égy nagy dobozzal akár ide, akár az ó- hazáha 1 dollárért küld a feltaláló: Partom Patika ,0° Se,on,i Ave’ I dllUb I allKd Se« York. X. V.

Next

/
Oldalképek
Tartalom