Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1912 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1912-10-12 / 41. szám
41. sz. Október 12. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 7 ÖRÖMHÍR. 1912 Október 20. ARANYIGE: A ki én hozzám jő, semmiképpen nem vetem ki. 24. És onnét felkelvén, méné Tirusnak és Hiltonnak határaiba: és házba men vén, nem akarja, vala, hogy senki őtet megtudná: de nem titkolhatá el magát. 25. Mert mikor ő felőle hirt hallott volna egy asszony, kinek leányában tisztátalan lélek vaja, eljőve és arccal lábainál leborula. 20. (Vala pedig .az asszony pogány, Siro Föníciának tartományától való nemzetsége szerint) és kéré őtet, hogy az ördögöt kiűzné az ő leányából. 27. Jézus pedig monda néki: Engedd meg, hogy megelégedjenek először a t'iak: mert nem jó a fiáknak kenyereket elvenni, és a kölykök- nek vetni. 28. És az felele, és monda néki: Úgy vagyon Uram, mert a kölykök az asztal alatt a gyermekek morzsalékjokkal szoktak élni. 29. Akkor . monda neki: . E .beszédért eredj el, az ördög kiment a te leányodból. 30. És mikor a házához ment volna, úgy találá, hogy az ördög kiment volna és az ő leánya az áíi.V< >n feküdnék. 5. Bémenvén pedig Jézus Kapernaumhan, hozzá méné a Százados, kérvén őtet. 0. És ezt mondván: Uram, az én szolgám otthon mintegy elvettetett fekszik gutaütésbe és felette igen gyötrődik. 7. Akkor monda néki Jézus: Elmegyek és meggyógyítom őtet. 8. És felelvén a százados, monda: Uram, nem vagyok én arra méltó, hogy ;az, én házamba jöjj, hanem csak szóval parancsolj és meggyógyul az én szolgám. 9. Mert én is fejedelemség alá vettetett ember vagyok és vágynak az én had- nagyságom alatt vitézek és ha ezt mondom egyiknek: Eredj, el niegyen és a másiknak mondom: Jössz,te, eljő, és ha mondom szolgámnak: Ezt miveleil, ezt miveled. 10. Ezeket pedig mikor hallotta volna Jézus, elcsudál- kozék és monda az őtet követőknek: Bizony mondom néktek, még az Izráel népe között is nem találtam ilyen nagy hitet. 11. De mondom, néktek, hogy sokan el jönnek napkeletről és napnyugatról és letelepednek Ábra- hámmal, Izsákkal és Jákobbal a menyországban. 12. Ez országnak pedig fiai kivettetnek a kívül való setétségre, holott lészen sirás is fogaknak esikorgatása. 13. És monda Jézus a Századosnak: Eredj el, él a te hited szerint legyen néked. És meggyőgyula annak szolgája azon ólában. MAGYARÁZAT. Abbán az országban, a hol Jézus a népeket meglátogatta, élt egy kis lány az anyjával. Ez a gyermek azonban nem volt olyan, mint a többi. Nem hozott napsugarat és bol- I ilogságot családi hajlékba. Az ő gondolkozása nem volt tiszta. Körülbelül olyan lehetett, mint az, akire mi azt mondjuk, hogy nem tiszta elméjű. Az édes anyja rendkívül sokat aggódott gyermeke miatt, igen sokszor köny- nyekben tört ki, amikor ő rá tekintett. Az anya meghallotta valakitől, hogy Jézus azon a vidéken jár, a hol ő lakik. Hallomásból tudta azt is, hogy mijyen csodálatos ereje van neki, azért sietett, hogy öt megtalálja. Amint közel ért hozzá, miként képünkön látható, lábai elé borult és felkiáltott: “Uram segíts.’’ Többször mondotta e szavakat egymásután, de Jézus meg akarta próbálni az ő hitét és egy kis ideig válaszolt. Az anya sírva kiáltott hozzá: “Uram, segíts.’' Az üdvezitö pedig, hogy kipróbálja az ő hitét, azt mondotta néki: „Nem jó dolog a fiáknak kenyereket elvenni és a kölyköknek vetni.” A Zsidók ugyanis abban az időben a pogányokat annyira lenézték, hogy emberszámba sem vették őket. A zsidók magokat Izrael ygermegeinek tartották, a kiket isten kiválasztott az üdvösségre. Ez a nő, a ki Jézushoz fordult, nem volt zsidó, hanem pogány. Jézus szavaira a nő még alázatosabban könyörgött és azt mondotta, hogy valamint a kölykök a morzsalékkal is megelégesznek, a mi asztalról lehull, úgy ö is, mint pogány nő nem tart igényt a teljes boldogságra, de mégis kéri, hogy Jézus valamiképpen, mint a legjobb szivii emberbarát, segítsen az ö leányán. Erre a nagy hitre, különösen bizalomra, a mely megnyilatkozott a szegény asszony szivében Jézus iránt, azonnal átadta az üdvezi- tő teljes mértékben az ő segítő kezét. “Eredj el jó asszony, a te hited nagy, a te gyermekedet meggyógyulva találod. ” A pogány nő hitt Jézus szavainak s sietett haza és a leányát csakugyan meggyógyulva találta. Egy más alkalommal egy pogány százados kereste fel Jézust, akinek a szolgája gutaütésben szenvedett. A mikor a százados kérte Jézus segítségét, az üdvezitö el akart menni az ő házához. A százados azonban azt mondotta: “nem vagyok én méltó arra, hogy az én házamba jöjj, csak szóval parancsolj és meggyógyul az én szolgám.” Mikor Jézus ezt a nagyhitet látta, elcsodálkozott és mondá az ő követőinek: “Bizony mondom néktek Izráel népe között sem találtam ilyen nagy hitet.” Az üdvezitö boldog volt, mikor látta a pogány százados nagy hitét s mondá néki: “Eredj el és a te hited szerint legyen néked”. És meggyógyula az ő szolgája azon órában. Kedves olvasó. Van-e ennél a két történetnél szebb és gyönyörűségesebb példa arra, hogy a hit milyen győzelmet arathat. A hit csakugyan csodákat művelhet és megváltoztathatja az ember helyzetét. Ez a két történet főleg azt bizonyítja be, hogy mikor Jézus Tirusnak és Szidonnak vidékén járt, még sokkal nagyobb hitet talált, mint Izráel gyermekei között. Ez a két pogány, akiről a leckénkben szó van, teljes bizalommal fordul Jézushoz, remélve, hogy ö nem csak Izráel fiait akarja boldogítani, hanem az egész emberiséget. Ezt a nagy hitet és bizodalmát jutalmazta meg Jézus az ö segítségével. SZÓ-MAGYARÁZAT. , “Az én szolgám:” Máté ev 8:6. A rómaiak nagoyn kegyetlenek voltak az ö szolgáikhoz. A történelem Cicerót, mintegy kivételként említi meg, aki egy alkalommal, mikor egyik hűséges szolgája meghalt, kikisérte a sirhoz. A nép annyira csodálkozott Cicerónak a viselkedésén, különösen pedig, mikor még őt sírni is látták, hogy őt mintegy felelősségre vonták. Ciceró azzal védekezett, hogy elfelejtkezett az akkori kor szokásairól, mert annyira szerette hűséges szolgáját, hogy könyek nélkül nem válhatott meg tőle. “Nem jó a fiáknak kenyereket elvenni és a kölyköknek vetni”... A keleti világban a zsidókat ganyon lenézték a pogányokat. Csak Jézus volt az, aki megváltoztatta a kor gondolkozását. A zsidók a pogányokat még emberszámban sem vették. Ez különben nem oly csodálatos lehet előttünk, ha meggondoljuk, hogy a mohamedánoknál még a mai napig is szokásban van az, hogy a keresztyéneket és általában bármiféle vallás követőit, a kik nem a Mohamedán hitét vallják, “Hitetlen ktuyáknak” nevezik. Mily magasan áll ezek felett csakugyan a mi üdvezitönk vallása?
