Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1912 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1912-08-10 / 32. szám
XIII. ÉVFOLYAM, 32. SZÁM. VOL. XIII. NO. 32 NEW YORK, N.Y. 1912 AUGUSZTUS 10 MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON Felelős szerkesztő: HARSÁNYI LÁSZLÓ new yorki ref. lelkész. PUBLIßHED EVERY SATURDAY. Entered as second-class mater Oct. 28, 1910 at the Post Office at New York, N. Y , under the act of March 3, 1879. VÁLASZ „A megszűnt ellenségeskedés” cimü cikkre. Az “Egyetértés” napilap hasábjain, annak julius 26-iki számában egy magát Tock Gyula “egyházi elnöknek” nevező, előttem teljesen ismeretlen ember, engem személyemben és állásomban sértő cikket tett közzé. Ezt a cikket, csak most, szabadságomról való visszaérkeztem után olvastam és igy annak tartalmára is csak most reflektálhatok. Ismétlem, Tock Gyulát nem ismerem, de azért jól tudom, hogy az ellenem írott cikket kicsoda irta és hogy ki az az ember, aki a cikkíró mögött áll és igy nem is annyira az ismeretlen Tock Gyula “egyházi elnök” urnák, mint inkább annak, a magát megnevezni nem akaró és sötétben, más háta mögött bujkáló és általam jól ismert névtelennek válaszolok. A new brunswicki egyház csaltakozási lépése, mint azt már megírtam, teljesen jogtalan és törvénytelen, sőt csalárd módon véghez vitt dolog. Ezek után pedig itt a nyilvánosság előtt mondom el a következőket: V Azt Írja “Tock Gyula elnök ur, hogy ‘ ‘ a new brunswicki reformátusoknak ezen szép, jó, szükséges és hasznos akcióját rossz néven veszi és elitéli egy magyar lelkész, kit a presbyteriánusoktól nyert busás jövedelem teljesen kivetkőztetett magyarságából és debreceni kálvinista voltából. Ez a lelkész Harsányi László...” így ir Tock “elnök ur” rólam. Én pedig erre azt válaszolom nem is Tock urnák, hanem annak, a ki az ő háta mögött áll és onnan dirigálja szótfogadó “ elnök ’ ’-ét, hogy a magyarságomat megtartom, úgy mint eddig, úgy a jövőben is, és éppen ezért oda is mondom az ilyen ravasz módon kieszelt és csalárd utón végrehajtott dologról az igazságot úgy, a hogy az magyar emberhez illik. A mi az én “busás jövedelmeimet” illeti, arra csak annyit mondok Tock “elnök urnák,” hogy a mit keresek, azt becsületes utón és igaz eszközökkel keresem és nem igyekszem csalárd utón magamnak olyan anyagi előnyöket biztosítani, mint az, aki mások nevével igyekszik takarózni. A mi a cikk további tartalmát illeti, erre már válaszolnom sem igen kell, mert hisz egyik pontja a másikat cáfolja meg. Azt írja egy helyen ugyanis az “elnök-' nek” nevezett cikkíró, hogy egyházunk “teljesen független egyházközség volt”. Mig pár sorral lejebb arról kesereg, hogy az angolok a vagyoni helyzet feletti rendelkezési jogot megszigorítani akarták és hogy éppen ezért jobbnak látták az idő előtti szabadulást. Már most kérdek minden józan eszü embert, hogy egy “független” egyház ügyeibe, hogyan avatkozhatnak bele, és hogy hogyan fordulhat elő egy olyan eset, hogy egy “független” egyháznak arra kell törekednie, hogy “idő előtt szabaduljon” egyházi fennhatóságától. íme, maga a cikkíró is beismeri, hogy minden tettük és lépésük törvénytelen és jogtalan volt és csak azért tették, hogy “szabadulhassanak” attól a felettes hatóságtól, a melylyel szemben állítólag “függetlenek” voltak. A new brunswicki csatlakozási akció igen csúnya színben tünteti fel az egyház lelkipásztorát, aki a mérhetetlen presbyte- ri támogatást a legrutabb és Krisztus Urunk szolgájához nem méltó módon fizeti vissza és a saját maga ballépéseit azzal igyekszik széppé tenni, hogy angolajku jóakaróit és volt lelkésztársát és barátját mások által támadtatja meg. Hogy ezzel tényleg jogosabbá és törvényesebbé teszi-e a new brunswicki egyház e cselekedetét és hogy a közvéleményt ezzel szemben a maga javára megnyeri-e, azt magam is lapunk olvasóinak és a közvéleménynek ítéletére bízom. New York, 1912 augusztus 5-én. HARSÁNYI LÁSZLÓ new yorki ref. lelkész.
