Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1912 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1912-08-10 / 32. szám
2 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 32. sz. Augusztus 10. Néhány szó anew brunswicki egyház csatlakozáshoz. A magyar kormány jó üzletet csinált a new brunswicki magyar presbyteri egyházzal. Ugyanis ez a gyülekezet jónak találta a magyar kormány védő szárnyai alá helyezkedni és ez alkalommal, hogy a Presbyterian Egyházzal, minden emberi érzés, keresztyén egyházi jog sárbatiprá- sával, elbocsátás nélkül, rebellis módon szakitott, eladta 30.000 dollár érő templomát magamagának 1 dollárért, hogy az egyházi birtokkal együtt átmehessen a magyarországi ref. egyházhoz. Senki se se botránkozzék meg azon, hogy a politikát, a magyar kormányt összeelegyitjük a magyarországi ref. egyházzal. A dicső múltú magyar ref. egyház, ha szabadon, a kormány erkölcsi nyomása nélkül cselekedhetnék, soha ily furfangos, gyalázatos és pogány alkura nem ,állott volna. A magyarországi ref. egyház előtt épp oly szentek az evangélium elvei, épp oly tiszteletreméltó és kívánatos a más protestáns re f.egyházakkal való harmonikus megegyezés, mint az amerikai presbyte- rian egyház előtt. Mind a két egyház a nagy Kálvin reformációjának köszöni eredetét, egy anyának gyermekei, ugyanazon elvek szolgálatában megbecsülhetetlen hasznot hozlak Magyarországon, Angliában, Skóciában vagy az Egyesült Államokban. Azért mint testvéregyházak, melyek ugyanazon evangéliumi alapon állanak egymásnak kárára, botránkozásá- ra nem lehetnek, sőt kell, bogy mint ilyenek az evangéliumi szeretet ideális megtestesülésére törekedjenek. Hogy a new brunswicki eset megzavarta és hallatlan módon megsértette az evangéliumi szeretetnek és kölcsönös egyház jogviszonynak kívánatos szellemét, annak okát a new brunswicki gyülekezet lelkésze és valami Tock nevű úri ember, ki magát hivatalosan egyházi elnöknek vallja (kérem, miféle méltóság vagy uj hivatal ez?) az angol presbyteriánusok- nak, azaz reformátusoknak, a magyarok iránt táplált irigységben találják. (Risum téneatis amici.) Nézzünk szemébe e kemény vádnak, mert mindenki nem ismeri Hamborszky urat, sem Tock urat, és rendesen azt szoktuk feltételezni, hogy egy ref. papnak szavai hitelt érdemeinek. *) Közöljük fenti cikket a csatlakozási mozgalommal jól ismerős cikkíró tollából, a ki természetesen az abban foglalt állítások valódiságáért szívesen vállalja a felelősséget. Ha Hamborszky ur valamikor életében erkölcstant vagy lélektant tanult volna, legalább elméletben tudhatná, hogy az irigy ember minden jót megvon attól, akire irigykedik és irigységének subjectumát soha semmiféle kedvezményben nem részesíti. Lássuk most már az angol presbyterian egyházak hogyan irigykedtek először Hamborszky N. B. Pálra, másodszor a new brunswicki egyházra, egyszóval azokra az egyházakra, melyek ő hozzájuk tartoznak. Hamborszky irigynek mondja a pres- byterianusokat. Irigység-e az, midőn őt minden előképzettség nélkül felvették a princetom theologiára, hogy ott mint rendkívüli (special) tanuló theologiai tudományt tanuljon (sajnos, hogy nem tanult) és valamikor, mint misszionárius a magyarok között evangéliumi munkát végezzen. Hamborszky ur még a gimnázium négy alsó osztályáról szóló bizonyítványt sem tud felmutatni. Az angol presbyteria- nusok tékintettel buzgó édes atyja érdemeire és a magyar munka kezdetére és sürgős voltára (ugyanis akkor még nem volt csatlakozási mozgalom) kivételt tettek vele Szeretetből, kegyelemből felvették a theologiára, hogy magát fentarthas- sa, utalványoztak neki évi száz dollárt, ingyen lakást a szemináriumban, megengedték neki, hogy tudatlan és éretlen diák létére Perth Amboyban és New Brunswickban prédikálhasson és ezért még külön is fizették az- angolok. Vájjon az irigység ily dolgokat mivel-e? Tudja-e Hamborszky N. B. P. ur, hogy otthon érettségi bizonyítvány nélkül, itt pedig college diploma nélkül senkit sem vesznek fel rendes körülmények között a theologiára, és hogy vele, ki Magyarországon akadémiai iskolázottságát tekintve, magasabbra nem vibetné közönséges vasúti bakternál vagy levélhordóságnál, az angolok nagy gratiát gyakoroltak. És ezeket nevezi ő irigyeknek? Volt idő Hamborszky N. B. etc. ur életében, még pedig theologus korában, Princetónban, N. J. mikor erkölcsi Ítéletének képessége annyira elgyengült, hogy éretlen embereknél is szokatlan botlásokat követett el A princetoni presbyterianus theologia tanári kara e súlyos botlását is megbocsátotta neki, botlását nem büntette szigorúan, hanem csak arra kérte Hamborszky urat, hogy hagyja el intézetüket. A szeretet mindent elfelejt, ama bizonyos botlást is megbocsátották a felettes misz- szió közegei. Mondja csak, irigységből-e, vagy felebaráti szeretetből? Következett Hamborszky ur életében az az idő, midőn kóborlóit egyik baptista iskolából a másikba, azután egyik magyar plézről a másikra, mindenütt hirdetvén az igét alkalmas és alkalmatlan időben. Végtére ismét megkönyörültek rajta szülei iránt való tekintetből ezek az irigy angolok, feloldozván őt a büntetés alól. Eljött azután a bloomíieldi theologiára, hol nagy nehezen, miután javulást fogadott, felvették rendkívüli tanulónak. Itt sem törődött sokat a tanulással, hanem inkább az igehirdetéssel (bocsánat, hogy annak nevezem) mert ez utóbbi jövedelmező. Tehát ismét bloomíieldi theologus korában megengedte neki az az irigy angol missziói hatóság, hogy Whartonban, N. J. prédikálhasson. Meg is fizette fáradtságát tisztességesen, havi 40 dollárral, az intézetben ingyen kapta a lakást. Volt neki még szép mellékes stólajövedelme, szóval úgy élt a szemináriumban, mint egy kis király a presbyterianusok kegyes jóvoltából és mégis Hamborszky ur irigyeknek nevezi a presbyterianuso- kat. Azonban az állhatatosságnak Hamborszky ur sohasem volt barátja. Történt abban az időben, ha nem csalódom 1905- ben Kr. sz. után, hogy Tiszt. Kozma J. perth amboyi és new brunswicki egyházak lelkésze a hazai egyházhoz csatlakozott Mikor ennek neszét vette Hamborszky ur azonnal New Brunswickban termett, mert itt több pénzt, nagyobb jövedelmet szimatolt és a mostani egyházat arra bírta, hogy álljon ellene a csatlakozásnak, mert a magyarok lelki és anyagi javára válik, ha a presbytarian egyházzal tartanak. Legyen szabad kérdeznem, hogy mikor hazudott Hamborszky, most, vagy akkor, mert most épp az ellenkezőjét állítja. A gyülekezet akkor egyhangúlag a mellett határozott, hogy megmarad a presbytarian egyház kebelében, mert ezt tartja előnyösebbnek. Hamborszky ur, hogy hogy nem, megválasztatta magát lelkésznek, lévén a new brunswicki eklézsia jobb, mint a whartoni. Az angolok kénytelenek voltak őt elismerni, elismerték őt kér. szeretetből, irgalomból, mert hisz nem volt papidiplomája és pontosan minden hónapban el küldték neki a fizetését. Talán ezt is irigységnek minősiti Hamborszky ur? Hol maradtak Hamborszky ur theologiai vizsgái Hamborszky ur ezeket feleslegesnek tartotta, lehet ő azok nélkül is pap, majd port hint a jó angolok szemébe. A bloomíieldi theologiáról éppen az évzáró vizsgák előtt távozott, hogy New Brunswickfcan lehessen és ott felvehesse az élethalálra való harcot Tiszt. Kozma ellen és a magyarországi ref. egyház ellen. Égett ugyanis abban az időben szörnyű módon a harag, az elkeseredés, a düh
