Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1912 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1912-07-13 / 28. szám
XIII ÉVFOLYAM, 28. SZÁM VOL. XIII. JULY 13, 1912. NO. 28. VOL. XIII. NO. 28. MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON Felelős szerkesztő: HAKSANV'I IjASZIjÓ new yorki rét', lelkész. PUBLISHED EVERY SATURDAY. Entered as second-class mater Oct. 28, 1910..a±'tke'P'ötí^Sdfice at New York, N. Y., under the act of March 3, 1879. 7 AMERIKAI MAGYAR ISKOLA. Irta: IIARSÁNYI SÁNDOR, homesteadi és vidéke ref. lelkész. Magyar lapjaink hasábjain számos időszerű cikket olvashattunk mostanában a magyar gyermekek iskoláztatásának fontos kérdéséről. Lapunk, mint az amerikai magyar re- formátusság egyetlen egyházi és iskolai lapja, kiváló kötelességének ismeri, hogy ezen elsőrendű kérdéshez hitfelekezeti és I ■ nemzeti szempontból minél többször hozzászóljon. Mindenekelőtt megállapíthatjuk és némi büszkeséggel, örömmel is állapíthatjuk meg azt a tényt, hogy az amerikai magyar gyermekek MAGYAR vallásos szellemben való neveltetésének ügyét egyforma lelkesedéssel, önzetlen buzgósággal karolja fel úgy a hazai kormány segélyét, mint az amerikai protestáns egyházak támogatását élvező amerikai magyar református lelkészi karnak szinte minden egyes tagja. Az ügy elvi fontosságát, jelentőségének átérzését illetőleg nincs is köztünk különbség. Legfeljebb talán az egyházi munkatér nagysága, a lelkészi hivatal teendőinek ellátása, vagy az egyéb különleges és mindenesetre méltányolható tekintetek okozhatják egyes helyeken, hogy magyar iskolák nem tartatnak a nagy vakáció folyamán. Mindenesetre kívánatos, egyházi és nemzeti jól felfogott érdekből, hogy MINDEN MAGYAR PLÉZEN, a hol csak egyházak, gyülekezetek vannak, a lelkészek vegyenek maguknak annyi fáradtságot, hogy az egyház veteményes kertjének virágait, a gyermekeket, maguk köré ösz- szegyüjtsék, és őket hitünk, szent vallá- | sunk igazságaiba a legmesszebbmenő buzgósággal oktassuk. A mely lelkész ennyi fáradtságra nem hajlandó gyülekezete ifjúságának a megtartásáért, s a mely egyházi elöljáróság fel nem tud emelkedni arra a magaslatra, hogy a gyermekek vallásos gondozásának ügyét a legszentebb hitfelekezeti és nemzeti érdek, az a lelki- pásztor és azok az egyházi elöljárók nem érzik át hivatali állásuk lelkiismeretbeli kötelességeit. Vájjon miként lehessen remélni, hogy azoknak a templomoknak, melyeket mi építünk, hitben buzgó és áldozatkészségben hozzánk hasonló tagjai legyenek majdan AZOK a gyermekek, kiknek vallásos neveléséért egy szalmaszálat keresztbe tenni hajlandók nem vagyunk. A templom mellett tehát ne hanyagoljuk el az iskolát! Templom és iskola szorosan együvé tartoznak. Az anyaszent- egyháznak kettős intézményei ezek, Az egyikben a nagyok lelkét tápláljuk Isten igéjének mennyei engedelmével, az élet küzdelmeinek elhordozásához szükségeltető vigasztaló beszéddel, a másikban pedig a kicsinyeket vezetjük Jézushoz és tápláljuk őket tejnek lágy eledelével, mint az írás mondja, A reformáció kora óta a felvilágosodott keresztyénség mindenkor megbecsülte a tudományt, és az értelem kiművelését. — “Elvész az a nép, mely tudomány nélkül való,’’ mondja már Hozseás próféta is. A protestantizmus midőn templomokat épített, azonnal felállította azok mellett az iskolákat, hol a népet írni, olvasni tanították, a Biblia tanulmányozására vezették el. A protestantizmusnak megbecsülhetetlen nagyszerű hatása mellett örök vívmánya, hogy az emberiséget kiemelte a tudatlanság, vakhit sötétségéből, és a haladás fényes országutjára terelte az emberi nemet. A keresztyén művelődés ügyének istá- polása, nekünk reformátusoknak örökségünk és szent kötelezettségünk. Mi vagyunk a világ világossága, mi vagyunk a gyertya, mely fényt kell, hogy áraszszon minden irányban. Ebbéli kötelességünket elmulasztva, legfontosabb kötelességünk marad betöltetlenül. Tartsunk MAGYAR iskolát minden plé- zen! Mindenütt lehet szép iskolát tartani, ha magunk is komolyan akarjuk, hogy jó iskolánk legyen. A magyarországi egyet. ref. egyháznak, vagy ha úgy tetszik, a magyar kormánynak pedig NEM SZABAD megkülönböztetéseket tenni az amerikai magyar iskolák fontossága és hazafias missziójának értékelése körül. Azzal a kicsinyes bosszúval fel kell hagyni, hogy csak a csatlakozott egyházakat látják el otthonról tanerőkkel, tanszerekkel, könyvtárakkal. Mintha bizony a nemcsatlakozott egyházak lelkipásztorai nem a magyar haza és a magyar református anyaszentegyház érdekében való munkát végeznének, midőn a körükben levő gyermekeket MAGYAR írásra, olvasásra, történelemre, énekekre és imádságokra oktatgatják. Micsoda sértő és értelmetlen megkülönböztetés ez, különösen, ha látjuk, hogy egyes helyeken azok a mellőzött nemcsatlakozott lelkészek odaadóbb és szebb eredI
