Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1912 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1912-07-13 / 28. szám
2 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 28. sz. Julius 13 ményt feltüntető munkásságot érnek el iskoláik révén, mint azok a lelkészek, kiknek hazafiságát fizetéssel is honorálja a magyar állam. Ha egyházias érzületünk és hazafisá- gunk VALÓDI, akkor arra kell törekednünk, hogy minden amerikai magyar gyülekezetét eljuttassunk, vagy segitsünk ama hivatásának betöltéséhez és eléréséhez, hogy magyar iskolát szervezhessen és tarthasson fel. Ami pedig tehetségesebb ifjaink továbbképzését illeti, túltengő hazafiaskodásból ne rontsuk el azoknak jövőjét a.z által, hogy visszatartsuk őket az amerikai felsőbb iskolák látogatásától. Ne feledjük, hogy a következő generáció már nem TISZTA magyar, hanem fél magyar és fél amerikai lesz, akár akarjuk ezt, akár nem. És az itt életgyökerét leeresztő második generáció úgy fog igazán boldogulni, ha minél inkább odasimul az amerikai társa dalomhoz és nem él különálló idegen életet. Adjunk alkalmat tehetséges, törekvő ifjaknak arra, hogy belőlük papok, ügyvédek, orvosok, közéleti pályán mozgó, a magyar névre becsültetést tiszteletet hozó egyének válljanak. így használunk az amerikai magyarságnak, elhagyott édes hazánknak és igy fogjuk boldogulni látni a mi gyermekeinket ez uj hazában. TÁRCZA. A SZIVAR GYÁROS. Irta: Szomaházy István. A világhírű fürdőben, aliol uralkodók, nyárspolgárok és nemzetközi szédelgők népesítik be — a szép asszonyokon kívül, — a szállodákat és sétatereket, Call ur jó két héten keresztül meg bírta őrizni szigorú inkognitóját. Az ebédlő terrászán őt is csak úgy szolgálták ki, mint a többi vendégeket, az ideges kártyázok elnézték a hátuk mögül, s a doktor, amikor megvizsgálta, meglehetősen lokanikus hangon adta ki neki utasításait a követendő kúra tekintetében. Call ur szerényen járt ide- oda a fák alatt, csöndes mosolylyal itta a feketéjét, s ha a pincér véletlen jó kedvében, előzékenyebb volt iránta, mint rendesen, hálás pillantással rebegte: — Köszönöm. Inkognitóját csak a harmadik hét elején hullott lé, amikor egyszer, ebéd után, valami könnyű szivart kért a pincértől s Félix ünnepies arckifejezéssel nyújtott át neki egy vitézkötéses szivarrudat. Pompás havanna, — mondta Félix, miközben a kést szolgálatkészen fenyitotta. Call ur megnézte a szivart, kissé meg- forgatá, majd közelebb vitte az orrához, aztán szerényen igy szólt: Útmutató a biblia olvasásához és tanulásához. Mikor imádkoztál utoljára? A földön igen sok olyan ember van, a ki nem imádkozik. Talán még e lap olvasói között is vannak olyanok, kik nem imádkoznak, azért most az a kérésem, hogy ne tedd félre bosszúsan e lapot, hanem teljesítsd kérésemet és felelj őszintén kérdésemre: Mikor imádkoztál utoljára? Azután meg arra kérlek, hogy tedd félre e lapot azzal az őszinte fogadással, hogy ezentúl imádkozni fogok. Sokféle ima van olyan, a melynek nincsen értéke, éppen mert nem igazi imádkozásból ered. Egy nagyvárosi cseléd jött egyszer hozzám, akit előbb egy evan- gelizáló összejövetelen az Ur lelke föléb- resztett. Mikor a leány föltárta előttem büniös életét, azt kérdeztem tőle: Mikor imádkoztál utoljára? A felelet ez volt: Én naponta imádkoztam. És emelett ez a leány a legrosszabb életmódot folytatta éveken keresztül. Imái megszokásból eredtek. És mégis volt benne valami áldás, mert nem mindennapi dolog, hogy az imamegszokás olyan erős legyen, a mit még az a gyalázatos életmód se tudjon — Ez, kérem, sohase volt havanna, ez valami rossz német utánzás, ami nem ér egy fabatkát. — Bocsánat, ez igazi havanna, — felelt a pincér. — Nem, kedves Félix, maga — megbocsásson — téved. Ez német szivar, még pedig a legsilányabb német szivarok közül való. A pincér vállat vont, aztán szemtelen konfidenciával ezt mondta: — Már ne tessék haragudni, de akkor uraságod nem sokat ért a havanna-szivarhoz. Call ur erre ismét szerényen mosolygott, — Érteni értek hozzá, mert magam is szivargyártással keresem a kenyeremet. — Máshoz talán csak nem értek sokat, de ehhez konyitok valamicskét. Bizonyság okáért a kis emberke elővett a zsebéből egy szivart, nyájasan megkínálta vele a pincért s mintegy mentege- tődzve igy szólott: — Ez a szivar az én gyáramban készült. Szívja el Félix és majd meglátja, milyennek kell lennie az igazi havannának. .. Félix megnézte a szivart és az aranyvörös szalagról, legnagyobb megdöbbenésére, ezt a nevet olvasta le: B. C. Call & Co. Annyira megijedt, hogy szinte elsápadva dadogta: megszüntetni. Ezek az imák a lányra nézve nem bírtak értékkel, mert nagy érzéketlenségnek jele az, hogy szégyenteljes élete mellett, bünbánat nélkül mert Isten elé menni. De e bűnös lélek mögött állt egy nővére, aki hivő keresztyén lélek volt és aki éjjel-nappal könyörgött Istennek, hogy szabadítsa ki nővérét a bünbarlang- ból, bűnös útjáról térítse jó útra. Ennek a nővérnek hatalma volt imájában. Ima élettel biró ember volt. A bűnös leány egyszer csak szűknek érezte a várost, vonatra ült és úgy vaktában egy még nagyobb városba utazott. A mint ott első este hontalanul és nyugtalanul járt-kelt, az utcán valaki egy evangelizáló összejövetelre szóló meghívót nyújtott kezébe. Oly hatással volt rá az elhangzó beszéd, hogy megtért rossz útjáról és még az este lerakta ékszereit, melylyel a férfiakat érdekelteim kívánta maga iránt. Ugye kedves olvasóm, imádkozni és vétkezni, annak nincsen értéke ? De minő hatalma volt azon imának, melyet a hivő testvér bocsátott fel Istenhez! Némelyek nem kapnak semmit, mert nem kérnek, mások kérnek és nem kapnak semmit, mert rosszul kérnek. Neked olyan kérőnek, azaz imádko- zónak kell lenned, aki kér és kap. Imádkozz rögtön. Mielőtt tovább olvasnál, engedj néhány nyugodt pillanatot — Ön talán Call ur, a világhírű szivargyáros? — Igenis, Félix, az vagyok. Elhiszi most már, hogy értek valamit a nikotinhoz? Másnap már az egész fürdő tudta, hogy az apró, összetöpörödött emberke, aki egyszerű sétabotjával unatkozva ödöng a kávéház és a gyógyító források között, nem más, mint az amerikai Call, a milliomos szivarkereskedő, a Bockok, TTppman- nok és Henri Clayk egyenrangú társa, a kinek Havanna szigetén óriási telepei vannak s a ki Európa mágnásait és fejedelmi családait évtizedek óta látja el kitűnő szivnivalókkal. E pillanattól fogva alaposan megváltozott a szerény vendég társadalmi helyzete : a vendéglős maga szolgálta ki, a pincérek földig hajlongtak előtte, s a fürdői közönség a földi nagyságokat megillető bámulattal és hódolattal nézte. Negyednap Call ur már a grófok asztalánál ült, mert a fürdő exluziv társasága szinte boldognak érezte magát, hogy a sokszoros amerikai milliomost, a ki nevét oly tündöklő betűkkel irta bele a kor történetébe, a testi mivoltában is megismerhette. Call ur a grófi asztalnál is szerényen mosolygott, majdnem bocsánatkérő arccal osztogatta szét uj barátai közt a havannákat, mig maga alázatosan összelapulva, gyújtott rá egy öt krajcáros szivarra...
