Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1912 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1912-04-27 / 17. szám
Amerikai Magyar Reformátusok Lapja 3 17. sz. 1912 április 27. szélni, a bibliából vette fel az idézetet, mondván: „Hiszen meg vagyon Írva, hogy „Tudakozzátok az írásokat”, okosabb is ez a fiú, mint az összes cimborái’’. És később midőn megkérdeztem a fiatal embert, hogy mit olvasgat mostanában ? Azt mondta, hogy az úgynevezett „Age of Reason”, s akkor láttam, hogy miért különbözik ő a többi cimboráktól mert a nagy hitetlen, Tom Payn müveit olvasgatta. Természetes, mint sok más Amerikában levő magyar családoknak szülei nem értvén az angol nyelvet, azt sem tudják, hogy miféle Írásokat olvasgatnak angolul az ő gyermekeik. Jól tennék azért az ilyen szülék, ha az angol nyelv és irodalmi téren is járatosabb barátjukat vagy lelkészüket megkérdeznék azon könyvek felől, melyet látnak gyermekeik kzében. No aztán nem mindenkor és akármire lehet rámondani, hogy „Tudakozzátok az írásokat” mert ezután még több is következik. Jézus azt is hozzá tette: „Mert úgy tetszik, hogy azok örök élteek vagyon." Már pedig ha nem vigyázunk rá, hogy milyen irományokban búvárkodunk, nem örök életet de inkább örök kárhozatot fogunk találni azokban. Mert hiszen a Rinaldo, Angyal Bandi, Savanyu Jóska és még sok más haszontalan gyilkossággal végződött szerelmi drámák senkit sem vezettek a szép erények útjára, de arról igenis nagyon sokat letérhettek és a gonosztevők, tolvajok, betyárok sorába, a gazemberek táborába sorozták őket. Azt tanácsolom azért minden jó gondolkozásu keresztyén barátomnak, hogy ilyenekért sem idejöket, sem pénzüket soha ne adják, sőt ha még ingyen mint újságokkal, ajándékba kínálják, akkor se emeletén most is megvan épp úgy, mint akkor volt a nagy, hármasablaku szoba,, a melynek a közepén álló hatalmas Íróasztalán aláírta a halálos ítéleteket. Az asztalnál álló bőrszék háta mögött a falon most is ott lóg a tájkép, a sarokban kicsi asztal mellett ott a két karosszék és a falakon a többi kép. A katonaság valósággal megszállva tartotta a palotát. Azután kihirdették október 5-én a had- ■ bírósági ítéletet, a mely Batthyány Lajos grófra halált mondott. István grófot kétévi várfogsággal, azonkívül százötvenezer forint birsággal sújtotta, sőt még egy huszárezred fölszerelésére is kötelezte. Haynau egy teljes esztendeig tanyázott a Károlyi grófi palotában, mialatt körülbelül harm' hónapra az ítélet meghozataláig n grófnak a zUj épület börtö- 'ást. A mikor azután össze- 1 megkérdezte a grófot: nk a szállásért gróf fogadják el. Mert a milyen igaz azon közmondás, hogy embert barátjáról, madarat tolláról ismerik meg: éppen olyan igaz vagy még igazabb az, hogy amilyen könyveket olvasgatsz, olyan erkölcsű egyén vagy: vagy lehetsz. Láttam egyik istenfélő barátomat, miként változtatta napi, aztán egy heti lapra olvasását és egy félév leteltével olyan hitetlen elvű volt, hogy templomba sem kivánt többé menni. Később egy újság tanításai folytán annyira megtelt a Káintól örökölt atyafiui szeretettel, hogy még talán szüleit is megölte volna, nemcsak Ábel testvérét, ha tőle jobb sorsban részesült volna. Természetesen egy elzüllött ember lett. Ez és az ilyenek a rossz olvasmányoknak az érett gyümölcsei. Én is azt mondom, hogy igen is tudakozzuk az írásokat; de csak a jó, erkölcsös és az igazi testvéri szereteten épült Írásokat. Ezeket értette Jézus utasításában, mert ezekben örökélet s lelki s testi boldogság rejlik s az ilyenek a Biblia és annak különböző részei s azokból merített igazi szeretet által áthatva megirt dolgok és tanítások. Ezek becsületre, józanságra, tiszta életre fognak vezérelni. Mily nagy szomorúság, hogy oly sok nép elhanyagolja a Bibliának gyakori olvasgatását. És még egyes felekezetek, mint pl. a római és más katholikusok holmi fenyegetések és ijesztgetések által tiltják a Biblia megánhasználatát. De én az ájris emberrel tartok s tartanék, ha akármiféle katholikus volnék is: kit egyik gvontatója igy fed- dett: „Mily nagy hiba, különösen a szegény népeknél, a Biblia olvasgatása”. Az ájris: A gróf gúnyos mosolylyal válaszok: — Én egyedül egy kis cellában ltktam az ön jóvoltából néhány hónapig és százötven- ezer forintot fizetek érte. Ön egy egészen kényelmesen berendezett palotában lakott egy teljes esztendőn át, számítsa ki tehát arányosan. Haynau 1850 julius 18-án korán reggel hagyta el a palotát, titokban Óbudára ment és ott ült föl a bécsi hajóra, amely családjával együtt elvitte. Ily megrenditően szomorú emlék aztán már több nem fűződik a pusztulásra ítélt Károlyi palotához. Szalonjai megnyíltak és ismét összetalálkoztak benne a haza nagyjai. Toyasuhant az idő és majdnem negyedfél évtized utána fényes termekben, a hol egykor a durva szerezsások csizmái dobogtak, megjelent egy tündér szép bálon a királyi udvar Ferenc József király oldalán, a megboldogult József királyi herceggel, valamist a Kóburg hercegi párral a magyar arisztokrata társaságában. „De az áldott Megváltó azt mondotta, hogy „Tudakozzátok az írásokat”. És egyet kérdek tisztelendőségedtől. A napokban olvastam a Bibliából, hogy „Olvassátok a gyermekeiteknek” és önöknek nincsen gyermekei ! Hogyan magyarázza ezt meg ?” A pap: „Ah, de milyenek vagytok, hiszen nem tudjátok megérteni a Bibliát?” Az ájris: Jól van, ha nem tudjuk megérteni, akkor semmit sem árthat; ha megértjük, bizonnyal nagyon sok jót fog nekünk tenni.’’ Igaz, hogy a pap ügyesen kerülgette az igazi választ, azonban mégis igaza volt az ájris- nak. De itt vannak azok, a kiknek szabad és még sem olvasgatják, nem gyakorolják magukat a lelki dolgokban; sokan felnőtt, sőt családapák és anyák létükre is nagyobb tudatlanságot mutatnak, mint iskolaköteles gyermekök. Nem is nagyon régen figyeltem meg egynéhány ilyen egyéneket, kik vasárnapi iskolánkba beléptek látogatás végett, kiknek kezükbe adatta a lelkész ur a gyermekek által használt Bibliát, hogy nagyobb figyelemmel kisérhessék a felolvasandó leckét, kik noha felnőtt leányzók, legények és családapák és anyák voltak. Sajnos, alig merem kimondani, hogy még abban sem voltak biztosak, hogy az evangyéliomok az ó- vagy az uj testamentumban találhatók meg. Azon pedig csak csodálkoztak, hogy a tizenegy és tizennégy éves vasárnapi iskolás növendékek milyen ügyességgel keresik meg a Bibliában leckéjüket. És a menynyire el van közöttünk, reformátusok és evangélikusok között a szent Írás olvasgatása ham agolva, meg vagyok róla győződve, hogy nemcsak a mi egyházi körünkben, Ide a többiek körében is feltalálható az ily hibás, szomorú példa, mely sehogysem válik nekünk, a Szentirás szabad gyakorlásáért oly sokat szenvedett mártírok unokáinak dicsőségére. Fogadjunk hát szót Jézus intéseinek, tudakozzátok az írásokat, mert úgy tetszik, hogy azokban örök életetek vagyon. Egy Bibliás Református. *****<•*************************41
