Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1912 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1912-03-16 / 11. szám
ii. sz. 1912 március 16. Amerikai Magyar Reformátusok Lapja toborzókat, — mi nem engedjük mészárszékre vinni fiainkat, bocsássák el őket! — Itt maradnak! — kiáltá haragra gy-ulva s lábával dobantva az ügyész. — Hát majd megválik ! S egyszerre csak botok, fokosak kezdtek suhogni a levegőben, sokan meg vasvilláért ifutottak, miközben a biró könyörögve kérte az urakat, hogy meneküljenek, amíg nem késő. Ezek hamarosan el is párologtak, csak a kdkárdás leány és egy megyei tisztviselő maradt ott bátran a fenyegetőző tömegben. A leány arca hideg és nyugodt maradt, csak szemei szikráztak. Egy pillanat alatt a megyei tisztviselő kezébe nyomta a zászlót e szavakkal: — Ön férfi, hát beszéljen a néphez! A tisztviselő egyik kezével magasra emelvén a zászlót, a másikkal mellére ütve harsányan kiáltotta: — Ki az a sehonnai, aki ezt a szent nemzeti jelvényt meg meri gyalázni? Ki az a gyáva, aki elvafcultságában e lelkes honleányt bántani merné?! ... A botok, fokosok, valamint a vasvillák villogó hegyei hirtelen eltűntek. — Mint az oroszlán, olyan a nép haragja. A ki (meghátrál előtte, azt szétszaJkgatja, de aki szembe mer szállni vele, az előtt meghunyászkodik. — A nép zúgása egészen elnémult. — Jól van, iharasztosi magyar testvérek, — szólt most megindultan a leány, ha ti nem siettek veszélyben levő szegény hazátokat megmenteni, hát elmegyünk innen Isten hírével, a megye szélén lakó oláhok közé, azok bizonyára jobban szivükre fogják venni a szegény, veszélyben levő haza sorsát ... A kezet csapott legények összenézve, ismét fejükbe nyomták a ledobott -katona csákót. — Éljen a haza! Éljen a szabadság! Elmegyünk mindnyájan ! — kiáltották lelkesülten. Még az idősebb férfiak is, a kezükben levő -botot, vasvillát eldobva, odaálltak a leány elé. — Tekintetes kisasszony! ha csakugyan annyira van a dolog, mi is elmegyünk. öregek vagyunk, de a szivünk még fiatal, hisszük, még hasznára lesz a hazának! — Testvérek, harasztosiak, ez a magyar becsület! mondá kigynlt arccal s a zászlót magasra lebbentve a leány. A zene megszólalt s a gyönyörű leány keblére ölelve a zászlót, táncra perdült s boldogan suttogta a zászló suhogó selymébe : — Ne félj, édes hazám, fiaid nem hagynak el! A cigány rázendítette a búcsú indulót s a leány tiszta csengő hangján kezdte dalolni, majd az egész nép együtt dalolta vele: Kinyílott a rácsos ka-pum ajtaja, Előtte leng a szabadság zászlaja; A ki magyar, felesküszik alája, Veszélyben van ősi magyar hazája. Én magam is beállók katonának, Szüksége van rám a magyar hazának Ránk tört a szerb, oláh, horvát, tót, német, (Magyar kenyéren élő rósz testvérek. Addig küzdők, mig egy ellent találok, Ha meghalok, megsiratnak a lányok. Deli szüzdk, -harasztosi szép lányok, A legénynél drágább legyen hazátok -----o-----A BŰNÖS ASSZONY A SIMON HÁZÁBAN. (Folytatás) Ha szenvedsz, szabad jönnöd s biztosítalak, hogy ha igazán még bensőbb vezeklést akarsz tartani, sokkal hamarabb megteheted Jézus és az ő tanítványai közelében, mint ha távol maradsz ő tőle. Csak jöjj, a hogy vagy. És talán még jobban felbáto- rodol, ha azt mondom, hogy a bünbánat szó az uj szövetségben mindég nézetváltozást jelent, a mivel az Ur azt akarja mondani, hogy ha valaki az ő nézetét megváltoztatja úgy, hogy többé nem örül a bűnnek, hanem velem akar lenni, akkor az kedves én előttem s szabad hozzám jönnie. Simon nem örült, mikor az asszony bement. Látni vélem azt az embert, hogy majdnem átszűrj a tekintetével az asz- szonyt, és feszülten várja, vájjon az Id- vezitő nem rugja-e el magától s nem kergeti-e ki a házból szemtelenkedése miatt; mert Simon szemeiben kritikán aluli, illetlen dolog volt, hogy igy betolakodott a társaságba. Midőn az Idvezitő nem támadt ellene, Simon ő rá is bosszús volt s halkan ezt súgta szomszédjának: Ez, ha próféta volna, soha sem juthatott volna Jézus lábaihoz. Az asszony iránt tanúsított viselkedése világosan m-utatja, hogy ő önbirás- kodó ember volt. Az önbiráskodók pedig nem ismernek könyörületet a bűnösök iránt; kemények, kevélyek és egy nyilvános bűnösre megvetéssel néznek. Az ön- biráskodó ember érzülete egy bűnös iránt távolabb áll Istennek a bűnösök iránti érzületéből, mint az ég a földtől. Azért az ön- biráskodó nagyon távol áll az Isten országától. Általában a bűnösök iránti könyö- rület, — az a mi hiányzik belőlük. — Vannak, kik Simonnal tartanak, egy csepp jó indulattal sem lévén a bűnösök iránt, pe dig egy kis könyörülettel sokakat lehetne megmenteni. 3 Az Idvezitőnek a bűnös asszony iránt tanúsított magatartása összehasonlítva a Simonéval — valami fenséges. Hiszen az Ur csak mint vendég volt a háznál. Mit tegyen ? A házigazdával tartson ? Hiszen csak tekintettel tartozik lenni arra is. Látszólag az egész társaság úgy gondolkozik, mint Simon. Az Ur kivétel, botránkozás köve legyen? Ma a legtöbb ember igy gondolkoznék, minden- teketória nélkül ezt mondanák: Illetlen dolog, ha valaki a házigazdára és az egész asztaltársaságra nézve nincs annyira kímélettel, hogy egy közönséges asszonyt egyszerűen nem utasít el magától. Óh, mily sok ember vész el illemből, világi illendőségből kifolyólag! Sok finom társaságban — illemből! — egy szót se szabad szólni az Idvezitőről. Illemből nem szabad a bűn szót kimondani. De aztán sok finom ur nem tartja méltóságán aluínak, hogy titkon bűnös nővel lép viszonyba: csak ne lássák, hogy finom szinbea tűnhessék fel az emberek előtt. Ismerjük a világ finomságát : nem mindég, de nagyon is gyakran van a finom külső alatt aljasság és szemét. És ha nincs d-u-rva aljasság, ott van mindég a régi, bűnös szív, melyben nincs Istennek lelke, de ott van a gőg és önbiráskodás. Az ilyen önbiráskodó embereknek sejtelmük sincs arról, hogy mi lehetett volna belőlük más viszonyok között és mit kell -n-ekik köszönni Istennek, hogy megőrizte őket, korlátokat állítván fel eléjök, melyek szivüknek bűnös voltát kevésbbé juttatták kitörésre, mint különben -más viszonyok között ez az eset teljesen bekövetkezett volna. A helyett, hogy alázatosok és háládatosok lennnének, gőgösök, nem látják Istennek kezét életökben, mindenféle tiszteletreméltóságot tulajdonítanak maguknak és hogy szivök tisztátalan, nem látják, mert vakok. Az ilyen emberek hogy volnának jó indulattal a bűnösök iránt? (Folyt, köv) PENZKULDES HAJÓJEGY ÉS KÖZJEGYZŐI ÜGYEKBEN * a /eppontoú aSS ék fe^mc^^üc/íatóéé céff KISS EMIL! BANKÁR 104 SECOND AVE NEW YORK Keveset igér Sokat tesz
