Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1912 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1912-03-16 / 11. szám

Amerikai Magyar Reformátusok Lapja ii. sz. 1912 március 16. VOL. XIII. MARCH 16, 1912. No. 11, AZ AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA A Re£. Church in the U. S. magyar egyház­megyéjének hivatalos lapja. Felelős szerkesztő: HARSÁNYI LÁSZLÓ, new yorki ref. lelkész Főmunkatárs: KOVÁCS ENDRE, daytoni ref. lelkész. Szerkesztőség és kiadóhivatal: a 14-ik utcai magyar ref. egyház, New York. Minden levél, közlemény, egyházi és egyleti tudósítás, felszólalás és hirdetés e címre küldendő: Rév. LADISLAUS HARSÁNYI Lakás: 326 E. 79th St., New York. Telephone 7135 Lenox. Előfizetési árak: Amerikába egész évre................................. $2.00 Magyarországba egész évre.. $3.00 (15 kor.) HUNGARIAN-AMERICAN REFORMED SENTINEL Published every Saturday by the Board of Publication of the Presbyterian Church, U. S. A. and of the S. S. Board of the Reformed Church in the U. S. Editor Rev. LADISLAUS HARSÁNYI. Publication office: 244 East 14th Street, New York. N. Y._____________ Subscription rates: One year $2; Half year: $x; Foreign countries: One year $3; Half year $1.50. IIS Sa» ŐSÖK ÉS UTÓDOK. “A new yorki ipresbyterian egyház templomiépitő bizottsága elhatározta, íhogy New Yorkban egy második olasz templomot épit és e célra 40.000 dollárt szavazott meg- A telekért pedig 20.000 dollárt fog fizetni. A gyülekezetnék je­lenleg 300 egyháztagja van és istenitisz­teleteit eddig egy üres üzlethelyiségben tartotta.” íme egy hir, amely bizonyos fokú ösz- szehasonlitásra ad okot. Tudjuk jól, hogy a mi vallásunk, a Cál- vin János tanitásai alapján felépülüt evangyeliomi vallás a leghivebb köve­tőkre hazánkban Magyarországon talált. Pedig nem egyszer a legrettenetesebb üldözéseknek voltak hívői és terjesztői kitéve, mert börtönben raboskodva sem változtatták meg hitüket, vallásukat. Az­óta lepergett néhány évszázad s bár az üldözések ma már ily eszközökkel nem filynak, de teljes mértékben még sem szűn­tek meg, mégis bátran mondhatjuk és vallhatják, 'hogy odahaza Magyarorszá­gon, a tiszta magyar faj, a nemzet fen- tartó, erős magyar ifaj java része, a mi vallásunk k vetőiből áll, azokból, akik hazájukat lángolóan szeretve, a történe­lem tanulságai szerint, életüket és va­gyonukat minden időben készen voltak hazájukért feláldozni. Ilyen a magyar re- formátusság otthon Magyarországon, ahol összetartva vallásukat és hazájukat egyaránt szeretve, békességben ápolhat­ják vallásos érzületeiket. Itt Amerikában ez egész másként van. I Itt a magyar ember amint a partra lép, azonnal igyekszik megfeledkezni arról, I hogy odahaza vallását és honát szerető ember volt és azt hiszi, hogy Amerika a szabadság hazája lévén, itt már egész másként élhet. Ezért nem is ragaszkodik annyira sem hazájához, sem vallásához, mint azt elvárni és reményleni lehetne. Bedig az a sok magyar összetartással va­lósággal csodákat növelhetne és bebizo­nyíthatná, hogy minta nép- Az a sok magyar hittestvér pedig, aki otthon szí­vesen felkereste az Isten házát, itt pedig feléje sem néz; az pedig szerető szívvel es vallásának buzgó, szeretetteljes ápo­lásával és terjesztésével elérhetné nem­csak azt, hogy külön impozáns és díszes hajlékban tehetne eleget lelki szükségle­tének, hanem elélhetné azt is, hogy eb­ben az öt milliós világvárosban úgy te­kintenének a magyar hittestvérekre, oly tisztelettel, mint ahogy kultur népekre szokás. És akkor bizonyára nem csak két külön templomra lenne szüksége a new yorki magyar refonmátusságnak, mint a csekély számban lévő olasz reformátu­soknak, hanem be is bizonyítaná, hogy méltó azokra az ősökre, akik vallás sze- retetükért még életüket is készek voltak feláldozni. * A kormány lemond. A kormány nem mond le, hanem a közös hadügyminisz­ter mond le. Nem. A közös hadügyminisz­ter még sem mond le, hanem mégis a kormány mond le. Ilyen és hasonló hirek érkeznek most minden nap hazulról, Ma­gyar-országról, nem éppen mindannyiunk nagy örömére. Mert hisz ez a lemondási, meg nem lemondási hűhó nem nagy dol­gokért folyik ám, korántse tessék hinni. Dehogy. Apró, eseprő, jelentéktelen dol­gok miatt. Vagy tán azok az úgy neve­zett “katonai engedmények” tán nagy dolgok. Dehogy- Hanem már nagyon soká volt uralmon a mostani kormány és végre is egy kormány sem képes annyi különféle pártállást! nagy tekintélyű kép­viselőt részesíteni a jóból és hatalomból, mint ahogy szeretné és azért buknia kell. Mert, soha sem lehet tudni, hogy nem-e jön egy jobb kormány, mely ugyan nem “nemzeti engedményeket” hoz, hanem annyi koncot osztogat az éhes képviselő uraknak, amennyit elbir az étvágyuk. És akkor bizonyára rend lesz végre Magyar- - országban. Kevesen tudják, hogy ennek a renge­teg világvárosnak egyik legszebb jóté­konysági intézményét is a mi vallásunk követői tartják fenn. Ki ne hallotta, vol­na már a “Bowery Mission” hírét. Hány embernek törülte már le a könnyét, hány embert mentett már meg az éhhaláltól és a pillanatnyi bűnbe eséstől. Éjjel egy órakor megkezdődik a jótékonysági mun­ka. 1500 hajlék nélküli ember kerül ilyen­kor fedél alá. Reggel 100 kosár minden­féle ételnemü kerül szétosztásra. Minden kosárból tiz éhes embernek jut annyi, amennyi bőségesen elég a jólakásra. Es­te pedig újabb 11200 férfi, nő és gyermek kap annyit, amennyi a saját maga és családja számára elég- Bátran elmond­hatjuk tehát, hogy azok akik ily szeretet­tel tesznek eleget emberi kötelességeik­nek, igazi keresztyéni életet élnek. * /Dunlap, egyik missionáriusa egyhá­zunknak elbeszélte mi lett első tanítvá­nyának sorsa. A missionárius sok éven át Japánban élt és Isten dicsőségére ott terjesztette egyházunk és vallásunk ta­nait. Az első évben 6 tanítványa volt a hittérítőnek, 5 fiú és 1 leány. És bár az ifjak igen élénkek és pajkosak voltak, mégis sikerült belőlük jó keresztyéneket nevelnie. Évek múltán a hittérítő kiván­csi lett megtudni, hogy mi lett egykori tanítványainak sorsa és kikutatta őket. Egy már a sírban pihent. Egy a chicagói keresztyén japánok lelkésze lett. A har­madik, a legerősebb egyházak egyikének lelkésze lett Japánban. A negyedik Ko­reában egy kiterjedt üzlet főnöke volt, aki igazán keresztyénes életet élt. Az ötödiket évekig nem sikerült viszontlát­nia, de mily nagy lett a hittérítő öröme, midőn egykori tanítványát, mint a hazá­jának hűségesen szolgáló nagy állású ál- lamlférfiuit látta viszont. A leány tanít­vány pedig egy nagy állású és színéin keresztyén katonatiszt boldog felesége­ként élt- Ily sikeres munka után termé­szetesen ujjuk erővel fogott a derék hit­térítő eredményes munkája folytatásá­hoz, -ragyogó példaként megmutatva ne­künk, hogy hogyan éljünk, hogyan sze­ressük és hogyan terjesszük vallásunkat. * Válásunknak jelenleg Japánban 13 hitté­rítő állomsáa van, melyeken 60 missionárius -működik. Összesen körülbelül 200 egy­házközség kerek 19.000 taggal van Ja­pánban, hol mindannyiunk osztaijlan örömére minden nap szebb és szebb ered ményeket érnek el a hittérítők és bizo­nyára már nincs messze az az idő, ami­kor a hatalmas Japánról mint keresz­tyén Japánról fogunk beszélhetni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom