Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1911 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1911-10-28 / 43. szám

6

Amerikai Magyar Reformátusok Lapja.

43. sz. 1911 október 28.

0

MAGYARORSZÁGI HÍREK.

10

A megtérés útja. Emlékezetes még az a nagy föltünést keltő bűneset, a mely 1909. év tavaszán történt Mátészalkán. Sovány Dezső járásbiró egy éjszaka hazafelé igyekezett s az utcán összeveszett Bordás Demeter mátészalkai kéményseprővel. Bordás megtámadta Soványt, a ki zsebkésével halálos szúrást ejtett rajta. A szatmári törvényszék fölmentette a járás- b'irót s a debreceni ítélőtábla is helybenhagyta az ítéletet, kimondván, hogy önvédelem esete forog fönn. A bűnügy befejezése után kezdetét vette a fegyelmi eljárás, melyet a királyi tábla fegyelmi tanácsa indított Sovány Dezső járásbiró ellen. A fegyelmi tanács kimondta, hogy Sovány a birói állás tekintélye ellen súlyosan vétett, hogy előélete folytán olyan helyzetbe került, a mely miatt a legsúlyosabb vádat kellett ellene emelni. Ezért a fegyelmi tanács Soványt hivatal- vesztésreditélte. A szerencsétlen biró jó ideig visszavonulva élt családjával. Folytatta jogi tanulmányait s a minap belépett egy tiszalöki ügyvéd irodájábab. Sovány a debreceni ügyvédi kamarához fordult, hogy az ügyvédjelöltek névjegyzékébe vegye föl. A kamara helyt adott Sovány kérelmének s a következő emberies célzatú határozatot hozta ebben az ügyben :

Habár a folyamodót, mint volt királyi járásbirót, a debreceni királyi Ítélőtábla jogerős Ítélete hivatali állásának elvesztésére ítélte, mert őt magaviseleté folytán a birót megillető tiszteletre és bizalomra méltatlannak találta s habár kétségtelen, hogy az ügyvédre nézve annak megítélésénél, hogy a tiszteletre és a bizalomra méltó-e, épp oly szigorú mértéket kell alkalmazni, mint a bíróval szemben, mégis tekintettel arra, hogy a kamara választmánya úgy véli, miszerint a fegyelmi eljárásra alapul szolgált végzetek tett és a birói állástól való elmozdítás folyamodó egyéniségére nagy, még pedig kedvező irányú befolyással volt, s ennek folytán tőle, mint meglett, családos embertől, várni lehet, hogy az ügyvédi pályán s a magánéletben is az ügyvédtől megkivántató tisztességgel és bizalomra méltóan fog élni, ezekre való tekintettel őt a választmány az ügyvédjelöltek lajstromába fölvette.

«

A babona kihasználása. A budapesti rendőrség letartóztatta a napokban Rá- fael Boncsa huszonhároméves cigányleányt, a ki a Budapesten szolgáló cseléd- leányoktól kártyavetéssel, jövendőmondással és egyéb ürüggyel kisebb-nagyöbű összegeket csalt ki. A furfangos cigányleánynak egészen különös rendszere volt, a mellyel a babonás cselédeket csaknem minden keresetüktől megfosztotta. Elhitette velük, hogy az “ördög” lakik bennük és ő ki tudja fizni a gonosz szellemet. Tojást főzetett a leányokkal és a mikor feltörte, egy halálfejes amulettet csempészett ügyesen a tojás sárgájába és diadalmasan mutatott rá, hogy ime, sikerült kiűznie az ördögöt. Ezzel a csellel azután ajileányokat állandóan fosztogatta. Egv cseléd a minap följelentette Rá- fael Borcsát a budapesti rendőrségen, a mely aztán csalás cimen letartóztatta.

*

Az emberszeretet oklevele. A magyar belügyminiszter a gyermekvédelem fejlesztésének érdekében elhatározta, hogy mindazokat a családfőket kitünteti, a kik az állam részéről rájuk bízott elhagyott gyermekeknek példásan gondját viselték és hasznos tagjaivá nevelték az államnak. A kitüntetés díszes oklevél lesz, a melynek szövege a következő:

“Az örök emberszeretet igaz munkása, a ki az elhagyott gyermeknek gondját (fölveszi. Te fölvetted az állami gyermek- védelem kötelékébe tartozó gyermeknek gondját a Szeretet nevében. És nevelted családi tűzhelyednél, hogy munkás és boldog, ember legyen. Én pediglen, Magyarország belügyminisztere köszönettel és elismeréssel adózóm neked ezért a jóságos cselekedetért. Áldás legyen rajtad és háznépeden.”

Az okleveleket karácsonyra küldik széjjel az ország minden részébe.

*

Végzetes légycsipés. Nagyváradról Írják: Beöthy Dániel élesdi főszolgabírót a napokban végzetes baleset érte. Az élesdi erőben vadászott s e közben egy légy megcsípte az arcát. Nem tulajdonított a dolognak jelentőséget, de arca csakhamar nagyon megdagadt. Ekkor bement Nagyváradra, a hol az orvosok vérmérgezést állapítottak meg rajta. Operációt kíséreltek meg, de sikertelenül,

mert Beöthy Dániel meghalt.

*

Őrült a vonaton. A Szegedről Nagyváradi felé menő személyvonat egyik harmadosztályú kocsijában a minap egy munkáskülsejü ember feltűnően hadonászott, mindenkit megszólitott, végül kést vett elő és leszurással fenyegette meg a kosiban levőket. Nagy nehezen megfékezték és megállapították, hogy az illető közveszedelmesőrült. Kilétét nem sikerült megállapítani.

Egy negyvennyolcas miniszter síremléke. A temesmegyei Bieregszó községben alussza örök álmát Vukovich Sebő, az első magyar minisztérium igazságügy- minisztere, a ki a világosi fegyverletétel után külföldre menekült és Londonban elhunyt. Vukovioh utolsó óhajtása az volt, hogy magyar földön temessék el s ezért mint volt beregszói birtokost a be- regszói temetőben hántolták el. Vukovich családja emléket építtetett, mely az idők folyamán elpusztult. A hatóság erről jelentést tett Székely Ferenc magyar igazságügyminiszternek, a ki erre megbízta Virágh Béla temesvári törvényszéki elnököt, hogy tegyen előterjesztést. Az elnök a helyszínén járt és a tervet elkészítette úgy, hogy Vukovich sírja fölött ismét méltó emlék fog emelkedni.

A kis herceg kenyere. Budapestről írják : A minap ritka csemege került József királyi hercegék nagytapolcsányi asztalára : egy frissen sült cipó, a mely az utolsó morzsáig hamarosan elfogyott. Hogy- miért Ízlett olyan fölségesen a kenyér, annak kedves története van. József királyi herceg kis fia, László, a napokban egyszer Nagytapolcsányban sétálgatott nevelőjével, Kratodhwill őrnaggyal s e közben megéhezett. Éppen egy pékbolt előtt jártak, a honnan pompás zsemlyeillat áradt ki. Bementek a boltba, onnan pedig a műhelybe, mert a kis herceg szerette volna látni, hogyan készül a kenyér, Természetesen nagyon szívesen látták a vendégeket s a műhely tulajdonosnője, egy Meskóné nevű özvegyasz- szony magyarázgatta meg a hercegnek a sütés csinját-fbinját.

— Jaj de szeretnék én is sütni egy kenyeret ! — mondotta I ászló herceg.

— Aztán miért? — kérdezte az őrnagy.

— Meglepném vele ebédre a szüléimét.

Megtették az előkészületeket. A pékné megcsinálta a tésztát egy teknőben s a kis herceg is nekivetkőzött a dologhoz, ő dagasztotta meg a kenyeret, a mely nem volt valami nagy, hanem inkább csak ci-