Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1911 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1911-12-09 / 49. szám

49- sz. 1911 december 9.

Amerikai Magyar Reformátusok Lapja

5

AZ IGAZI ÁDVENTI ÖRÖM.

Folytatás és vége.)

Reménykedtek, Fogy éljö a Szabaditó, de egy Messiás, a ki a népet a római uralom járma alól megszabaditandja és világi birodalmat ifog alapítani. És ennek dacára, Zakariás az ő népének megszabadítását és megváltását reméli, uj életet remél, melyben nincs emberektől való félelem, de van Istennek tetsző szentség és igazságosság. Ilyen reményt táplál Tsten iránt, ki megigérte népének a megváltást és szent életet; s ez a bizalom az a másik igyökér, melyből az ő adventi öröme származik. De vájjon nem csalódott-e Zakariás ezen ő bizalmában? Nemde az a nép, melyet a megjelent Messiás meg akart szabadítani ellenségeitől, kötözte meg őt s szolgáltatta ki ellenségeinek? 'Nemde igazságtalan túrók mondtak igazságtalan ítéletet ő rá, az igazra és szentre? Igaz, úgy történt, de Zakariás az ő bizalmát Isten hivségé- ben igazán megtartotta. Az Ur Isten az ő egyszülött fia s apostolai által mindent megtett, hogy a kiválasztott népet a béke útjára vezérelje. Ha nem következett be a megszabaditás, nem Isten, de a nép maga az oka. De habár nem valósulhatott meg az Ígéret Izraelen engedetlensége miatt, Isten kegylemi ígérete teljes-illetlenül nem maradt, csak másként ment végbe, mint Zakariás gondolta. Az Á'brahám, Izsák és Jákob Istene az egész föld népei közül kiválasztotta az ő népét, mely az ő hívásának engedve, szent ékességgel s kész engedelmességgel szolgál neki. Bárhol prédikálta- tik a Krisztus ezen a világon, találkoznak olyanok, a kiik a megígért és földre szállott Messiást felismerték s ő benne igazi segítőt találtak. És hogy a magyar népnek — sajnos, ma még csak — kisebbsége ez uj testamentumi választott nép közé tartozik, nagy dicsőségére szolgál. A ki az Ur Jézushoz, mint Idvezi- tőíhöz Ragaszkodik, -az benne és általa megnyerte az üd'vöt és a békét s a békével — jóllehet sok külső elnyomatást kell is szenvednie — a megelégedést is s a megelégedéssel az örömet is, mely megmarad és állandó a szenvedésben is. Persze köztünk is sokan vannak, kik eldobták az alázatos Ur Jézusnak igáját és istenifélelem helyett emberektől való rettegés foglalja el lelkűket. Persze, sok keresztyén házban még sok vallástalan lény és sok igazságtalanság található. Egy tekintet a bűnökre és vétkekre a mi adventi örömünket megzavarhatná és elfojthatná. Solt ha meggondoljuk, hogy a tiszta evangélium éivről-éivre hirdettetik

s mégis annyi szenny van köztünk és rajtunk, bizonyára kedvetlenül és elcsüggedve tekinthetnénk a jövőbe. És mégis bizniunk kell, mert a mi reményünk nem tőlünk is a mi hatalmunktól függ, hanem la nagylhüségü s könyörületes Istentől. A dicséret őt illeti azért, hogy mi velünk is jót tehet. Ő szabadíthat meg s meg is akar sziabaditani a mélységből; legnagyobb ellenségünktől, a bűntől akar megmenteni, de csak azokat, kik e segítséget hitükkel előmozdítják. Szent igéje által szénit néppé is akar tenni bennünket. Az ő igéje köztünk van és igéjében uj, szent életerő van elrejtve; és az uj egyházi évben igéjét hozzánk újra közelebb hozza. Legyen ez ige bensőleg is közel hozzánk! Fogadjuk szelídséggel is őrizzük meg hűséggel ! Akkor élő ereje a mi szivünkben és életünkben is fog nyilvánulni. Ez legyen legfőbb gondunk az uj egyházi évben s nemcsak az, hogy előbb menjünk földi javakban, vagy tiszteletben és hatalomban az emberek előtt, hanem hogy 'növekedjünk Istenben, Istennel! Ámen.

Tlh. Seifert után: Székely Sándor,

brownsivillei, Pa. ref. lelkész.----------o---------HÁLAADÁSI IMA. (Beküldetett a bloomfieldi papnevelő intézetből.)

Világnak ura, bölcs teremtője, édes jó Atyánk a Jézus 'Krisztusban! Nézz alá csillagtrónusodról mi reánk, sorsüMözött bűnös gyermekeidre, midőn hő imánk- ibaJra téged keresünk fel s elménknek szárnyain székedhez emelkedünk, hogy köszönetét mondjunk néked a múltban s legközelebb ez esztendőben ráník ruházott nagy áldásidént és kegyelmiedért.

Te benined bíztunk mi eleitől .fogva, Uram! Téged! tartottunk hajlékunknak. Téged illet szivünknek hálája, mert Te teremtetted az eget és földet s Te igazgatod! hatalmas karoddal a világ folyását és annak rendjét Te tartod fenn. Te teremtették -beniniünket is és alkotád szivünket úgy, hogy tudjunk érezni és szeretni; Te oltád Ibeliénk saját lelkedet, hoigy általa föl tudjunk emelkedni a föld porából 'hozzád, gondviselő édes Atyánkhoz, mikor az öröm, a fájdalom vagy a keserűség sötét fellege borítja el szivünk derült egét.

Neked köszönjük miniden örömünket és boldogságunkat s mindazt, amivel bírunk, amit nekünk nagy kegyelmesen megadtál. Neked köszönjük azt is, hogy adtál szivünkbe olyan szeretetet, mely erős kapocsként a szülét édes gyermekéhez, a gyermeket pedig drága szülejéhez szorosain egymáshoz fűzi; szeretetet,

mely képes örömünket előmozdítani ésnövelni, bánatunkat csillapítani és kevesbíteni ; szeretetet, mely által megőrizhettük oly sok nehéz megpróbáltatás után is miagyar anyanyelvűnket, azt a drága szép magyar hazát, amelyet ősatyáink drága vérük árán szereztek meg; és amelynek köbeién csontjaik porladoz- nak, szeretteink sinh almai domborulnak.

Oh, dte elszorul a mi szivünk, édes jó atyánk s a fájdalom fogja el lelkünket a gondolatnál, hoigy: vájjon a mi si rhal- maink domborulni, csontjaink porladözni ott fognak-e ugyannak a ‘honnak a kebelén, ahol atyáink éltek-haltak, ahová visz- sza-visszavágyakozik a mi szivünk kedveseink áldott körébe és amely hont mi hőn szeretünk é's szeretni is fogunk egész a Gol'gothóig; avagy elszóratunk a sors kegyetlen vihara által a világ minden részébe, hol nem fogjuk láthatni azokat többé, akiknek mindenünket köszönhetjük és akiktől szivünknek mindlen nemesebb érzelmeit nyerők?!

De nem, oíh nem panaszkodunk nagy Isten ezért, mert tudjuk, hogy Te mindeneket a mi javunkra cselekszel.

Ne tiltsd meg hát tőlünk, irgalmas atyánk, ha ifel-íeltörő fájdalmunknak hangot adunk szent színed előtt most, amidőn ez idegen földnek, fogadott hazánknak inépével hálával borulunk le menyei trónod zsámolya előtt; sőt amidőn igy öntjük ki előtted szivünk háláját, a rra kérünk: oh vedd kedvesen azt tőlünk, 'bujdosó porgyermekeidtől és légy a mi őriző pásztorunk, úgy, miként a múltban voltál s akkor “semmiben meg nem fogyatkozunk.”

Benned bízunk azért továbbra is, oh jó Atyánk! És a te szerető gondjaidba ajánljuk hazánkat, nemzetiünket, kedveseinket és miimagunkat, kik elszakadva egymástól, egyikünk a sóhajtások gyötrő, másikunk a ibujdosás keserű kenyerét eszi. Ne engedjen, hogy mindezék dacára is valaha letérjünk arról az útról, melyet kijelöltél a téged keresőknek; iné engedjed, hogy hazánk iránti szeretetünk valaha kialudjék a mi szivünkből, — s engedjed, 'hogy szeressük ezt a hazát is, mely gyermekeivé fogadott s részelteti mindennemű áldásaiban!; juttasd eszünkbe, hogy nekünk két hazát adott a végzett s igy kétszer annyi kötelességünk van.

A te szerető gondjaidba ajánljuk ezt a hont is, Amerika földjét, mely helyet ád népünk bujdosó gyermekeinek. Tartsd; 1 meg benne az iga.z szeretetet és békességet. Tarts meg mindlnyájiuhkat az igaz I hitben, hogy dicsérhessünk és magasztal- I hássunk tégedet most és mindörökké. ( Ámen.