Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1911 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1911-12-02 / 48. szám
XII. évfolyam Megjelenik minden szombaton. Published Weekly on Saturday. 48. sz. THANKSGIVING DAY. Amire ez az újság az olvasó kezébe jut, beköszöntött már a Thanksgiving Day, a Hálaadás Napja. A szív mélyéből eredő hála száll ezen a napon az egek Urához, hogy megsegítette Amerika ős bevándorlóit ennek az országnak az elfoglalásában és hála, hogy a magasságos Isten jóságának teljességével minden jóval ellátta ezt az országot. Bevándorolt magyar hittestvérek, kulcsoljátok Thanksgiving Daykor imára a kezeteket, szálljon föl szivetek hálás szava az Alkotóhoz, aki végtelen 'kegyelmével megengedte nektek, hogy ne legyetek hontalanok ezen a földön, hogy szerető hazára találjatok, ha már el kellett hagynotok azt az országot, amelynek ege alatt bölcsőtök ringott. Erre gondoljatok amerikai magyar református hittestvérek. erre, hogy a fájdalmat, amely akkor éld talán benneteket, amikor kényszerülve voltatok vándorbotot kezetekbe venni, hogy ezt a fájdalmat a megelégedettség boldog érzésévé változtatta át az Ur, amikor ide vezérelt benneteket ebbe az országba, ahol annak tekintenek benneteket, akiknek születtetek: embereknek, ahol zöldéit, zöldéi és mindig zöldelni fog a szabadság fája, ahol békés megnyugvás töltheti meg bensőtöket, mert munkátoknak eredményét látjátok, mert munkátok béréből dús a kenyeretek és dús kenyeret tudtok nyújtani a családtoknak. Erre gondoljatok amerikai református magyarok és úgy érzitek majd, hogy nem csupán kötelességből kell Thanksgiving Dayt ünnepnek tartanotok, hanem hogy szivetek közepéből sarjad a hála. Ne legyen bensőtökben szemrehányás azok iránt a szomorú körülmények iránt, amelyek hatása alatt búcsút kellett mondanotok szülőföldeteknek, de fogja el lel- keteket Isten Békéje, és szólaljon meg bennetek a lelkiismeret szava, hogy ti igazán és el nem mulóan hálával tartoztok uj hazátoknak, amelyben nem kell elsenyvednie karotok acélos izmainak, nem kell reszketnetek attól, hogy a munka lehetősége hiányzik számotokra. És gondoljatok hálás szeretettel azokra a bevándorolt ősökre, akik a verejték verejtékével nyitottak ösvényeket ebben az országban, gondoljatok arra, mit köszönhettek nekik, akiknek maguknak kellett csapniok ösvényeket, amelyek számotokra már kényelmesen járható országutakká váltak. A gyönyörű szabadságnak gyönyörű palántáit ők ültették el: ti már ott álltok a szabadság hatalmas fája alatt, — ők a nap izzó hevében, zápor zuhogása közben, hózivatarok közt ültették és nyesegették és ápolták a fiatal bokrot, amely most hatalmassá növekedvén, árnyékot ad nektek. Fiai lettetek ennek az országnak, amelyben mindenki annyit ér, amennyit valóban ér, nem pedig amivé megteszik. Gyermekei vagytok ti is Amerikának, ahol nem kell szenvednetek avas hagyományok miatt. Kulcsoljátok imára Thanksgiving Daykor a kezeteket, szálljon fel az Ég felé hálátok szózata, hogy részesei vagytok a gyönyörű amerikai szabadságnak... NEW YORK, N. Y., ign DECEBMER 2. Entered as second-class mater Oct. 28, 1910 at the Post Office at New York, N. Y., under the act of March 3, 1879. Felelős szerkesztő: HARSÁNYI LÁSZLÓ, new yorki ref. lelkész.
