Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1911 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1911-12-02 / 48. szám
2 Amerikai Magyar Reformátusok Lapja 48. sz. 1911 december 2. AZ AMERIKAI MAGYAR PRESB. REFORMÁTUS EGYHÁZAK TÖRTÉNETE. A THROOPI, PA. EGYHÁZ. (Folytatás.) Dr. Logan Sámuel volt azidőlben a scrantoni pröbyterian superintendens, a ki a ‘‘magyarok atyja” elnevezésre bőven rászolgált az érdekükben egy félszáza- don keresztül kifejtett buzigólkodásáért, nemeslelk őségével nagy :n ép szerűséget és befolyást szerezve. Az ő fiigyeimét hívta fel Hámborszky Gyula a környékbeli protestáns magyarságra, kérve segítségét, támogatását, hogy küllőn egyház szervezésével és szükséges helyiség szerzésével a jóravaló elemet együtt lelhessen tartani. Dr. Logan közbejárására a throopi kőszénbánya társaság, melynek bányáiban dolgozik a magyarság, egy kettős lelkészházat (átalakítva imalházzá) engedett át 1898 augusztus havában a református egyház céljaira. Az egytház első törzse itt megalakulva 65 tag 1900 busvét vasárnapján a dunmorei angol presbyterián egyházba — a presbyterián egyház szabályai szerint — felvétetett és mint throopi magyar ref. piresbyteriá- nus egyház 1900 április 22^én hivatalosan elismertetett és a Lackawanna Pres- byterybe bekebeleztetett. Scrantonban magában kevés a református magyar és inkább csak átmenőben ; igy szervezett református gyülekezete nincs is. Van egy kis kápolnájuk (Mrs. Parke ajándéka) és ott tartja a kisszámú egyházi közönség vallásos gyülekezéseit. A nagy kőszönlbánya-sztrájk alkalmával 1902-ben a throopi magyarok a kényszerpihenőt arra használták fel, hogy családjaik számára házakat építettek. Ez adta meg az eszmét arra, hogy a templom építésére is ez voilna az alkalmas idő. Hámborszky Gyula buzgólkodásá- nak eredménye volt az eszme megvalósulása. Újból Dr. Logan jóságához folyamodtak, kinek segítségével sikerült a Throop-családtól a templom céljára teljesen ingyen telket szerezni. Dr. (Logan és Hámborszky Gyula igyekezetével sikerült a templom felépítéséhez és felszerelésiéhez szükséges pénzt és anyagot összegyűjteni. A templom (rövidesen felépült és 1903 julius 4-én ünnepélyesen felszentelték, hogy a throopi református magyarságot vallásban és hazaszeretetben egyesítse. A WINBURNI, PA. ÉS VIDÉKI EGYHÁZ. A Winhurne, Pa. és vidéki első magyar ref. egyház 1907 őszién alakult meg Orto János, ottlalkó hitbuzgó református keresztyén kezdeményezésére. Egy akkori gyűlés keretében megejtették az elöljáróság megválasztását, amely ideiglenes presbvterium meghívás folytán megnyerte misszionárius-lelkészének az Allegheny Seminaryben tanuló Bodry János theologust, ki két éven át vezette elismerésre méltóan az egyház ügyeit. Bodry Jánosnak a gyülekezettől való megválása után semmi különös sem történt az egyház érdekében 1910 augusztus i-ig, amikor u. i. Pompl H. Rudolph alplhai ref. lelkész — a huntingtoni egyházmegye meghívása folytán — mutatkozott be a híveknek, akik leendő lelkészüket lelkes szeretettel fogadták. Pompl H. Rudolph lelkész lankadatlan munkálkodásával, a winiburnei magyar reformátusság kegyes hitélete biztos mederbe jutott. Az egyház szervezésével kapcsolatban megválasztotta a végérvényes pres- byterium tagjait, akik még szeptember havában megveszik az u. n. “Hungarian Hillen” levő ingatlant templom, paróchia és iskola céljaira. November havában az egyházat bekebelezték, inkorporálták. A templomépités ügye azonban ahhoz a lelkes hangulathoz képest, amely fogva tartotta a lelkeket elejétől fogva, csak lassan haladt előre, de dűlőre jutott április hó 12-én, amidőn a lelkész értesült a Board of Church Erection által adományozott 1000 dollár segélyről. A presbyterium egyik gyűlésén elfogadván a lelkész által megrajzolt hazai stylü templom terv- és alaprajzát, csakhamar szerződést kötött egy helybeli építőmesterrel, ki a kálvinista magyarság legszentebb vágyát lelkiismeretes munkájával aug. 20-án a legnagyobb T A R C A. A FARMER (Mikor az Isten keze által alkotott nagy templomban, a szabad természet oktató, nevelő és megnyugtató, lelkünket alkotójához emelő ölén meg-megállok a rét viránya közt egy-egy nyíló virág előtt, melyet emberi kéz nem ültetett, kertész keze nem gondozott, mikor a nagy összhangot látom mindenekben: önkénytelemül jő ajkamra a h’ajdankor énekének Istent kereső szava: “Csudákkal teljes a természet temploma, melyekből kilátszik hölcseséged nyoma. Nagy vagy a nagyokban, bölcs vagy a kicsinyekben, gondod el nem fárad annyi sok ezerekben; végtelen jóságod a menny és föld hirdeti, sokaságát nyelvünk ki nem beszélheti”. Mert oktat, nevel, Istenhez emel a természet: szeretem azt. Imádó érzéssel bámulom csodáit, repeső örömmel vágyom kebelére, mint anyjáéra a gyermek, ki minden más kartól visszaborzad, mintha tudná, hogy csak az anyai sziy szeret igazán, más csal. Édesdeden (heverek a mező füvén, hol megcsap a kaszált széna leihellete; ábrándozva hallgatom a füvek sűrűje alatt lappangó, lezuhogó patag csobogását; gyönyörrel járkálok öreg-ifjú testén ennek a tápláló földnek, mely — mint a hangszer, ha megérintik, minden szavamra hangot ad. A szép és oktató természet olyan bűvölő, olyan magához vonzó; elég vele csak érintkeznem, hogy megváltozzak, jobbá legyek. Haragunk elmúlik, bánatunk földerül, mikor látjuk, hogy körülöttünk minden örömben él. Lelkünk, mely talán a koporsó és sir ólhajtásáig leveretett, mint valami isteni sugár, felegyenesedik a számtalan nyüzsgő élet láttára s a hajnali harmatban, a lég friss bővében ktfürdünk a bűnökből, mikkel az oly sok gyarlósággal teljes társaságban beszennyeződtünk s a lélek, mint a templomban, néhány órára visszanyeri tisztaságát. Itt, csak itt látni a különbséget, hogy mily kedvesen tiszta és szeplőtlen a természet képe s milyen dúltak a társasélet arcvonásai. Ott egyik a másikat egészíti ki, itt a szélsőségig menő ellentétekkel találkozunk. Ott minden közörömben él, itt a magának élő dölyfös irigység szelleme hat át és sorvaszt lelket és testet. Ott minden az egymáshoz fűző szeretet törvénye szerint él s örül léteiének, itt telhetetlen testiség, káini testvérietlenség gyötri az élet célját nem ismerő emberi világot. Idejárok reggelenként imádkozni, senki mással, csak Istennel társalogni. Mert minden, a mi itt van, minden, a mi magára vonja szivem érzelmét, elmém figyelmét, az mind egy-egy tanítás, mely az örökkévalóról, a szeretet kiapadhatatlan forrásáról tanít. Itt az áldások gazdag tárházában támadnak reggeli gondolataim, melyek kibékítenek az élet igaz-