Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1911 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1911-10-28 / 43. szám
.XII. évfolyam Megjelenik minden szombaton. Published Weekly on Saturday. 43. sz. NEW YORK, N. Y„ 1911 OKTÓBER 28. Entered as second-class mater Oct. 28, 1910 at the Post Office at New York, N. Y., under the act of March 3, 1879. Felelős szerkesztő: HARSÁNYI LÁSZLÓ, new yorki ref. lelkész. REFORMÁTUS EGYESÜLET - REFORMÁTUSOK LAPJA. Az “Amerikai Magyar Református Egyesület” nem csupán a nevében, de tartalmában, működésének minden mozzanatában az amerikai református magyarság természetes érdekeinek egyik értékes képviselője volt alakulásától mindmostanáig. Református egyesület, amely derék református munkát végez: ez volt a kötelessége és ezt a kötelességet becsülettel teljesítette mindig. Legyen szabad ezután néhány szóban, a föntebb emlitett egyesülettel való kapcsolatban, erről az újságról, az “Amerikai Magyar Reformátusok Lapjá”-ról szólni. A szerénytelenség vádja nélkül tehetjük, hogy magunkról beszélünk ezen a helyen: megokolja ezt és feljogosít bennünket erre, hogy tizenkettedik esztendeje áll ez a lap az amerikai református magyarság szolgálatában. Hogy tiszteséggel szolgálja az eszmét, arra épp a tizenkét esztendő a bizonyíték. Nos: az “Amerikai Magyar Református Egyesület” református magyar érdekeket szolgál, s ugyanezt cselekszi az Amerikai Magyar Reformátusok Lapja” is. Természetesen: más-más irányú a kettőnek a működése, de csak :az irány más, a munkásságnak a tartalma tulajdonképp ugyanaz, mert hiszen mindkettő az amerikai magyarság helyzetének a javítását akarja. Az egyik az emberszeretet jegyében a betegsegités és az elmúlás fájdalmain való köny- nyités formáját használja, a másik pedig a toll utján, a nyomtatott betűvel igyekszik végezni az amerikai magyar reformátusok érdekeit istápolását. Való igaz, hogy miudakét intézmény — egyesület és lap egyaránt —: a kötelességét teljesiti, mert hiszen ellenkező esetben mindaketö elvesztené lét- jogosultságát- De... De,’ha közös a kötelesség, ha közös a cél, ha közös a jogos érdek, párhuzamosaknak kell lenniök a kötelesség teljesítésében, a cél elérésében, a jogos érdekek kivívásában az utaknak is. Nem haladhat az “Amerikai Magyar Református Egyesület” balra, amikor az “Amerikai Magyar Reformátusok Lapja” jobbra megy, és megfordítva: a lap utjának iránya nem ellenkezhetik az egvesületével. Az amerikai református magyarság érdekei alkotják kettőjük közt az összekötő kapcsot. Miudakét féllel szemben jogaik vannak az amerikai magyar reformátusoknak, és minda- két félnek kötelességei vanak az amerikai magyar reformátusokkal szemben. Ez a közös kötelesség azonban az egymás iránt való kötelességet is rójja az egyesületre és erre a lapra. “Te a mi népünket szolgálod”, mondja az egyesület a lapnak,” én tehát készséggel nyujom neked segítő kezemet. “Te a mi népünk érdekeinek munkása vagy”, mondja az újság az egyesületnek, “én tehát szívesen odaállok a te támogatásodra. . . ” így van-e vájjon, ilyen kölcsönös-e az egyesületnek a lapnak egymást való támogatása. . . ? Nyugodt lélekismerettel, a teljesített munka jóleső érzésével mondhatjuk, hogy mi mindig feladatunknak és kötelességünknek tudtuk az “Amerikai Magyar Református Egyesület” munkásságának elismerő méltánylását és méltatását. Magától értetődő kötelességünk volt ez, mert hiszen az amerikai magyar reformátusok dolgáról van szó, és e tekintetben a mi álláspontunk csak pártoló lehet. Ám — amint föntebb mondottuk —: a ii d esség nemcsak az amerikai magyar reformátusokkal szemben áll fönn, de egymás iránt is. Vn.-T c. az egyesület is akkor munkai az amerikai magyar reformátusok érdekében, ha segítségére van enek a lapnak. TJgv érezzük, hogy ez a segítés éppen a közös cél nagysága és szentsége miatt nem jótétemény, hanem szintén
