Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1911 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1911-10-21 / 42. szám

42. sz. 1911 október 21.

Amerikai Magyar Reformátusok Lapja.

J

30.000 keresztyén volt, ma pedig közel 1,000.000. A Witi (vagy Fidsi) szigeteken, amikor 70 évvel ezelőtt Hunt misz- sziónárius munkálkodni kezdett, alig volt keresztyén, ma pedig a 110.000 lakos közt alig van még pogány, a régi gonosz szokások feledésbe mentek s az egykori emberevők keresztelőmedencét készítettek a nagy tőkéből, amin azelőtt áldozataikat levágták.

Még nagyobb eredmény azonban az, hogy az evangéliomi keresztyénség erős bástyákat emelt jóformán minden nép és minden törzs között. Még vannak ugyan területek missziónárusok nélkül, pl. Tibet, Butan, Nepal, Afganistan, Bokhara és Khiva Ázsiában, a portugál és francia Guinea s a francia Kongo, valamint egyes missziónárusokkal csak a partvidéken ellátott tartományok belső részei Afrikában, de csak rövid idő kérdése, hogy a missziónárusok ezeken a területeken lakó pogány okhoz is elvigyék az j evangéliumot. A keresztyénség bástyái különben már e területekhez is közei vannak.

Hogy a keresztyénség igazán bástyákat épített a különböző népek között, azt ■igazolják a következő tények: 1. Az, hogy a biblia (vagy annak egy-egy része) különösen a britt és külföldi bibliaterjesztő társaság fáradozásai folytán minden nagyobb nép és sok kisebb törzs nyelvére, sőt több nyelvjárásra, összeseh mintegy ötödfélszáz nyelvre le van fordítva s a bibliaterjesztés az egyes népek közt a világ minden részén szervezve van. 2. Minden nagyobb népek és sok kisebb népnek is van keresztyén irodai ma, van tehát a biblián kívül énekes- könyve vallástanitási kézikönyve s egy csomó építő és tanító irta. A londoni, vallásos iratokat terjesztő társulat körülbelül 300 nyelven terjeszt keresztyén iratokat. Sok nép nyelvét a missziónárusok tették irodalmi nyelvvé. Sok népet a missziónárusok tanitotak meg írni s olvasni. 3. A régibb keresztyén népek által kiküldött 20 ezer missziónáruson kívül (akik közül mintegy tízezer női misszionárius) valami százezer bennszülött missziói munkás (ezek közül ötezer felsőbb iskolában képzett s felszentelt lelkész hirdeti az igét és neveli a gyermekeket. Az elemi iskolákon kívül vannak missziói közép- és felsőbb iskolák, sőt egyetemek is. Az iskolákon kívül, melyekbe majdnem másfélmillió növendék jár, korházak és menhelyek (árvák, ópuim által mérgezettek, vakok, süketé számára) hirdetik a Jézus Krisztus szeretetét és közeledését, különösen hirdeti pedig a megtértek tiszta családi élete szelidsége, munkássága, józansága.

'Nagyrészt a missziónak lehet tulajdonítani, hogy a protestáns keresztyénség megujhódott s a Jézus Krisztus evangéliumát sokkal többre becsüli, mint valaha s annak terjesztésére évenkint mintegy 120 millió koronát áldoz. Kitűnt, hogy a

helyes ut a megfeszített és feltámadt Jézus által mutatott ut, nem pedig az Isten

igéjének szétszaggatása és régiségtárba helyezése. A XVIII. század elernyedését nagyszerű ébredés követte s bár még sokan inkább csak dörzsölgejik a szemeiket, a hitetlensége megdöntése után lesz még nagyobbszerü megújhodás is. A keresztyénség is bizton elmondhatja, hogy “lesz még egyszer ünnep a világon”. Az evanggéliomi szabadság nem abban áll, hogy elvessük azt, ami mentő, segitő és gyógyító hatalom, hanem abban, hogy menten minden bűnös és kártékony hatástól, szabadságunk legyen Jézusnak az egyéni és társadalmi életben való kialakítására. Hogy a gyógyító hatálom pedig a bibliai világnézlet, amelynek központja a Jézus Krisztus istensége és váltsága, arra nézve a külmissió százezer meg száezer bizonyságot szolgáltatott. A németországi egyetemes protestáns misszió egylet, mely ama központi igazságokat: tagadja, meg egy-fcét unitárius egyház, küldött szintén egy-egy, már európaivá vált japán vagy kínai városba misszióná- rus címen egy-egy küldöttet, de először is ezt akkor tette, amikor már az iga. isteni evangélium százezrével gyűjtötte össze a megtért pogányokat; másodszor azok a küldöttek tulajdonkép nem is igen folytatnak, missziói munkát; harmadszor, amennyiben mégis folytatnak, munkásul evangéliumi, buzgó, hjvő egyént alkalmaznak. (Folytatása következik.)

ze is jól fogott, mert biz’ itthon a kassza már nagyon kimerült, de még nagyobb szükség volt ő rá magára, az ő nagy szeretetére és gazdasszonyi ügyességére.

Bándi uram maga is csak rendben tartotta a házát, amint tőle tellett; de hiába, a férfi csak férfi. Mindenki megérezte egyszerre, hogy Mári itthon van. Ember, állat, plánta, minden felvidult. A két öreg eddig is nagy önmegadással viselte a keresztet, bölcsen megnyugodott az Ur akaratán; de most, mióta Mári itthon van, azt lehet mondani, hogy valósággal boldogok. Olyan boldogok m'ind a hárman, hogy sok földi jóban duskálkodó szív megirigyelhetné.

Igazán, milyen balga is az emberi sziv! Hol keresi a boldogságot, — a hol nincs. És-milyen óriási erőfeszítéseket tesz mindenki, hogy a boldogságot megszerezhesse; pedig a Jézus mindenkinek ingyen adja azt, csak el kell fogadni. Kacagjátok csak ti, kik a testi örömöket hajhásszátok, én mégis kimondom, hogy ha a világnak minden fényét, kincsét, élveit megnyernétek is, még akkor sem lennétek olyan boldogok, mint a halálos ágyán senyvedő Bándi Mártonná és az ő háza népe. Csak látnátok, hogy mily gonddal igyekeznek ezek egymás terhét elvenni, a maguk örömét egymással megosztani; csak látnátok, hogy hogyan elfelejti itt mindenki önmagát s mindenben csak a többiek javát keresi: akkor majd megtudná a t> szegény önző szivetek is, hogy milyen nagy boldogság az önmegtagadás, a Krisztus keresztjének hordozása !

Itt nincs panasz, riines kiáltás ; hanem vannak isteni dicséretek, ikönyörések és hálaadások. Nem a szomszédokat szólják-iszapulják itt, nem léhaságokkal nevettetik egymást; hanem arról a nagy szeretetről foly a szó, mely mindenekre elégséges, mely soha el nem fogy. A beteget nem hazudozá- soikkal vigasztalják; hanem azzal az igazsággal, hogy Jézus az ő ígéreteit bizonyosan teljesíti. Van biz’ itt is könyhulla- tás. van sóhajtás: de annak nincs meg az a fájó fulánkja, ami rendesen lenni szokott. Keserűség nélkül való sóhajtás és jaj ez. Olyan, a miről az énekköltő azt zengi, hogy “minden könnyűvel, jajjal, köny.ebbül sorsom egy bajjal”. Ha egyik ■könyezik, a másik sóhajtoz, akkor a harmadiknak okvetlen eszébe jut az a vigasztaló igazság, 'hogy legjobb nem siránkozni, hanem minden dolgunkat az Urra bízni, a ki mindeneket a m'i javukra rendez.

így közeledett a halál lassan-lassan Bándiné szívéhez. Minden nap volt úgy, néha többször is, hogy no már a következő pillanatot nem éri meg; de aztán mégis csak megérte.. Olyan volt ez, mintha a halál az ablakom zörgetett volna be: “készen vagy-e?” Végre aztán, igazán eljött. A milyen fájdalmas volt Bándiné betegsége, oly szolid volt kimúlása.... “Megyek, megyek Uram...” Egy mély sóhajtás — és a sokat szenvedett lélek elhagyta- fájdalmas, összeroskadt házát. Vonásai kisimultak, ajkai körül mosoly játszadozott. Miért tagadnám, bele nyilallott biz’ a fájdalom Bándi szivébe s Mári is keserves zokogásban tört ki. De a fájdalomnak ez az első, keserves kitörése nem sokáig tartott. A szegény ember különben sem ér rá sokáig sírni. (Folytatása következik.)