Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1911 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1911-10-21 / 42. szám

3

Amerikai Magyar Reformátusok Lapja.

42. sz. 1911 október 21.

Missziói eredmények és kötelességek.

Az evangéliumi keresztyén misszió eredményei már eddig is felségesek, biztatók és Isten iránti halára késztök. Pedig nyilván még csak a vetésnél és ültetésnél járunk inkább. Ami korán érő, az már megérett, de az igazi aratás és betakarítás ideje távol van. Hiszen jóformán csak száz éve, amióta a protestáns keresztyén misszió nagyobb erővel foly. Még vagy ezer millió ember (ezek közt 230 millió mohamedán, 300 millió Kon- íucse-követő, 215 millió bramán, 125 millió budhista s 12 millió zsidó) tagadja Jézus Krisztus istenségét és utasítja vissza váltságát. A keresztyének száma ezzel szemben mintegy 560 millióra tehető. Teljes szabatossággal bajos a keresztyének számát is, az egyes felekezetek tagjainak számát is megállapítani. A római katholikus , egyház a hozzátartozók számát 285 millióra teszi, de azt hisz- szük, közelebb vagyunk az igazsághoz, 'ha a római katholikusok és a vele egyesült görög katholikusok számát 270 millióra tesszük. A protestánsok között is vannak, akik úgy látszik, azt hiszik, -hogy a protestantizmus érdeke az, hogy számbelileg tűnjenek fel minél nagyobbnak s a protestánsok számát 210 millióra teszik, pedig nem igen van több, mint 180 millió. A különböző keleti egyházakhoz tartozók száma #rintegy 110 millió.

Ami most már a pogánykeresztyének, vagyis azok számát illeti, akiket a protestáns keresztyén misszió vezetett az elmúlt században s a jelen század első évtizedében az üdv forrásához, azt hiszem, leghelyesebb azt 10, illetve 12 millióra tenni. A számitás értelme ez. A különböző missiói társulatok jelentése szerint valamivel több mint 3 millió pogány, most is élő ember vétetett fel ünnepélyesen, keresztség által a protestáns keresztyén egyház tagjai közé. Ezenkívül körülbelül 2 millió jár vasárnapi bibliai iskolába s részesül keresztyén nevelésben és oktatásban. Mivel ezek csak óvatosságból — a protestáns keresztyén missió t. i. óvatos és alapos, mig a római egyház tulgyorsan keresztel és hamarosan keresztyénnek nyilvánít olyanokat is, akiknek a keresztyén életről vajmi kevés sejtelmük van — nem vétettek még fel a keresztyén egyházba, de keresztyén hitben és légkörben élnek és nagyrészt keresztyén szülök gyermekei, szintén a keresztyénekhez számíthatók. Azt már fentebb emlitettük, hogy az északamerikai négereket nagyon kevés misz- szió statisztikus szokta számítani s azt is megállapitotuk, hogy ez helytelen eljárás. Mivel azonban azt is kénytelenek voltunk elismerni, hogy az északamerikai néger keresztyének közül sokan csak

névleg azok, az összes északamerikai protestáns keresztyén négerek számából, 8 millióból, leütöttünk 1 milliót. így marad 7 millió. A többi pogánykeresztyén- nel együtt tehát 10 millió, vagy ha a már keresztyén légkörben járó vasárnapi iskolásokat és katechumenusokat is számítjuk, 12 millió, I3\millió. Ha hozzávesszük ehhez a legalább 200,000-re tehető zsidőkeresztyént, akik közül valami 600 protestáns keresztyén lelkész, akkor elmondhatjuk, hogy a misszió számszerinti eredménye is tekintélyes.

Még tekintélyesebbnek tűnik fel a számszerinti eredmény, ha azt vesszük tekintetbe, hogy száz évvel ezelőtt mindössze 70.000 pogánykeresztyéii volt, zsidókeresztyén pedig itt-ott volt egynéhány található. Ez összehasonlítás különösen azért örvendetes, mert megerősíti azt a régi törvényt, hogy az igaz keresz- tyénség, ha egyszer megindul, szinte folyton hatványozódva növekedik. A keresztyén korszak első századának a végén valami 200.000 keresztyén volt mindössze, a harmadik század végén már 6 millió, a reformációi kor elején 100 millió, ma pedig 560 millió. Ugyanezt a törvényt igazolják az egyes missió területek is. Kínában 50 évvel ezelőtt 2—300 keresztyén volt, ma pedig több mint 200.000. Indiában a XIX. század elején

T A R C A.

A hatvágás.

Irta: Kecskeméty István.

(Folytatás.)------0-----— Ilyen is az én jó bolond szivem. Most majd még a könnyem is hull utána. Pedig nem érdemli. Tudhattam volna én ezt, ha eszem lett volna. Hálát az ilyen cselédnéptől ne várj. Itt kitanult Jól mindent, hogy mi hogy van az igazi úri háznál s most nem elégszik meg a bérével. Nagyobbra vágyik. Azt nem tekinti, hogy itt szedte meg magát. Most itt hagy. De jól van, Máci fiam, én azért nem kívánom károdat. Légy szerencsés. Bolondság a mai világban valakitől hálát várni. Légy szerencsés lányom, akárhova mégy.

Mári szó nélkül hallgatta ezt a duruzsolást. Nem mondta, pedig .mondhatta volna, hogy ö itt semmit sem tanult, ellenben sokkal többet dolgozott, mint .amennyit egy embertől elvárhat a gazda. Elmondhatta volna, hogy szeretettel tűrte asszonyának szeszélyeit, ikiállhatatlanságait, úgy vigyázott mindenre, mintha az övé lett volna és mindezért a sok fáradozásáért, hűségéért soha egy jó szót nem kapott. Mert azt hitte az asszony, hogy ha valamivel meg van elégedve, akkor azért mindjárt ajándékot vár a cseléd. Tehát soha semmivel sem volt megelégedve. De Mári azért mindig derült,

vidám kedélyű volt, fáradhatatlan, dolgos, szelíd, türelmes, alázatos, mert mem a szemnek akart szolgálni, hanem úgy mint az Urnák. Most is még ö kéri a bocsánatot, ha valamit vétett a háznál valaki ellen. Bucsuzás után még a küszöbről Visszafordul, mintha mondaini akarna valamit. Az asszony látja, hogy a leány nagyon tanakodik valamin magában, tudja is, hogy min, hát röviden elébe vág:

—r Tudom, tudom, mit akarsz mondani, csak hagyd el. Tanultam, én azt már az iskolában, hogy a Jézus mennyire szereti a bűnös Világot.

— Igazán, csak azt szeretném nagyon-nagyon, ha a nagysága érezné is.

Ezzel elváltak. Mári biz’ nagy .szomorúságra ment haza. Az édes anyja már teljesen készen volt az utolsó nagy útra. De igazán teljesen. Nemcsak teste volt gyenge, összetörött; hanem lelke is kész volt örömmel kiröppenni megszakadozott porsátorából s elköltözni Jézushoz, a kit oly nagyon szeretett. És ez volt az, ami a szegény család szomorúságát enyhítette. Ha ez nem lett volna, kétségbe kellett volna nek'k esni. Mert biz’ ott volt baj és keserűség elég. Annyi, hogy három pesti háznak is sok lett volna. Az asszony már régen még kimozdulni sem tudott az ágyból. Iszonyú fájdalmait békén tűrte, csak az fájt neki nagyon, hogy szegény ura most .milyen nagy bajba esett ö miatta. Az egész kis gazdaság gondja mellett a házi dolgok is mind az ő nyakába szakadtak s a mellett a betegápolás éjjel-nappal. Nagyon is ideje volt már, hogy Mári haza jöjjön. Kevéske kis megtakarított pén-