Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1911 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1911-09-02 / 35. szám

35- sz. 191L. szeptember 2. Amerikai Magyar Reformátusok Lapja. EäB KÜLFÖLDI HÍREK. T Abdul Hamid megőrült. Athénból je­lentik : hogy azok közül a fiatal cserkesz odaliszkok közül, akiket Mohamed szul­tán ajándékul küldött fivérének, mert Abdul Hamid ez iránt óhaját nyilvání­totta, ,az egyik leány, aki magát Sonja hercegnőnek mondja, az Alatini-villa ma gas kőkeritésen keresztül elmenekült Szalonikibő-l Ifatrasba. Beszéli ez a caer-- készleány, hogy Abdul Hamid örült és hihetetlen kegyetlenségeket követ el. Az egyik odaliszk nem tetszett neki, hát eu-nuchjainak egyikével agyonsz-uratta. Ha az őrültségi roham kitör rajta, akkor kényszerzubbonyba szokták bujtatni s mikor lecsöndesedik, úgy kunyorál bo­csánatért, mint egy kis gyermek, de»azu- tán nemsokára ismét rájön a roham. A tizenhárom hónapos esztendő. Egy osztrák férfiú, Schiwald Franznák hívják ismételten beadványt intézett az oszt­rák kormányhoz és a nyilvánosságot is fölkereste azzal az inditványnyal, hogy a naptári évnek változzék meg a mosta­ni beosztása és hogy az év tizenkét hó­napos felosztásáról térjünk át a tizenhá­rom hónapra feloszlott esztendőre. Schi- wial-d ur az uj felosztást akként képzeli, hogy a reform-esztendőnek 28 napból álljon egy egy hónapja, a hold változás úgyis ezt a beosztást tünteti föl célsze­rűnek, <a hétfő i-jére, 8-ára, 15-ére, 22- érs esnék minden hónapban, a kedd 2- ikára, 9-ikére, 16-ikára, 23-ikára, stb. szó­val : ebben a részben megvolna minden napra ésminden hónapra nézve a teljes szabályszerűség. A 13 hónap és 28 napja együttesen 364 napot tenne, a 365-ik nap — névtelenül — Szilveszternap len­ne és a szökőév napjai megmaradnának a mai keretben. Amint ezekből a részle­tekből kitűnik, Schiwal-d Finanz ur esz­méje nem abszurdum, sőt jobb és ked­vezőbb a pápa abbeli intenciójánál, hogy csökkentsük az ünnepnapokat. A munka embereinek szükségük van az ünnepna­pokra, a pihenőre és a munka emberei akik megszi-ibott fizetésből élnek, ho­zsannával köszöntenék Schiwald ur év- reform-eszm éjének a megvalósulását. Mert ez reájuk tizenkét alkalom helyett a fizetésnek tizenhárom alkalmát adná. A miniszter nyakravalója. Jóizü tréfá­nak volt hz áldozata Steeg francia köz- oktatásügyi miniszter. A színpadi szer­zők szövetsége a minapában rendezte szokásos évi lakomáját, amelyen megje­lent a miniszter is, aki a lakoma kezde­tén rémülten vette észre, hogy odahaza a nagy sietségben elfelejtette felkötni fe­hér csokornyakkendc(jét. A nyakravaló hiányából származott ürességet ameny- nyire lehetett, igyekezett a szakállával elfödni, de utóbb aztán jónak látta suty- lyom.ban megkérdezni a szomszédját, (Henry Theodoret, hogy egy pincérrel szereztessen neki hamarosan egy nyak­kendőt. Henry persze nyomban intézke­dett. A lakoma résztvevőinek a figyelmét nem kerülte ki a miniszteri nyakravaló hiánya és alig tudták megőrizni a ko­molyságukat, amikor ezüst tálcával a ke­zében belépett az egyik inas és harsány hangon szólt: — La cravate du Monsieur le Mi- nistre! ... A turpis Henry utasította az inast, hogy igy szolgálja fel a nyakravalót és Steeg volt az első, akit hangos kacajra fakasztott atréfa. ..Védrines bravúrja- Párizsból Védrines legutóbbi repüléséről, amelylyel a Miche- lin-serlegárt versenyzett, a következő részleteket jelentik: A Mic'helin-serleget az viszi el, aki ebben az évben 24 órán be­lül alegihosszabb utat teszi meg. A dij vé­dője Loridán volt, aki Mourmelonban 702 kilométerre vitte fel- A napokban Re- naux próbálta meg Loridant a díjtól el­ütni, de vállalkozása sikertelen maradt. (Védrines Etampesban szállt fel reggel 3 óra 2Ó perckor. A fordulókat Etampes és Cercottes között tette, az ut oda és vissza 1400 méternek felel meg- Az első (forduló ideje 1 óra 04 perc volt. A 300-ik kilométert 3 óra 35 perc alatt tette meg- Védrines ekkor kis pihenőt tartott és benzin- meg olajkészletét felújította. Pár perc múlva ismét folytatta a ver­senyt és délelőtt 10 óra 40 perckor szál­lott le, hogy megreggelizzék. Ezeket a fordulókat óránkint több mint száz kilo­méteres gyorsasággal vette és addig ösz- szesen 6 óra 39 perc alatt 605 kilométert hagyott maga mögött. Egy órás pihenő után ismét a levegőbe emelkedett. Lori­dant 5 kilométerrel szárnyalta túl, ami­kor a repülést hirtelen megszakította. Délután 4 órakor azonban újabb kísérle­tet tett és az volt a szándéka, hogy egé­szen ezer méterig viszi -fel. A hőség és a fizikai fáradtság azonban újra leszállásra kényszeritette, amikor már 808 kilomé­ternél járt­A hontalanok. Mária Pia portugál a- nyakirályné -papodimontei kis udvartar­tása a királyné nemrég bekövetkezett halála után feloszlott. Az egykor oly gazdag, de nagyon pazarló királyné el­ső kamarása, Supulveda márki, Manuel király volt hadsegéde, a nápolyi San Carlo színháznál vállalt állást. Supulve­da teljesen vagyontalan és családját most abból tartja fenn, amit a színház fizet neki, mint műszaki vezetőnek. Bel­las márkinő, a királynő első udvarhöl- gye, visszatért Liszabonba- Pinto tábor­nok Nápolyban marad — és unja az éle­tét — mert vagyona fogytán van. Az oportoi herceg Angliába utazott, ahol most Manuelnek a vendége- Egész va­gyona alig 50.000 lira, amit egyik régi festményért kapott, amelyet még a for­radalom előtt adott el, de az összeget csak a forradalom után kapta meg. Dráma a tenger fenekén. Párizsból je­lentik, hogy rémes perceket élt át a Cherbourg közelében gyakorlatozó Ru­bio nevű tenger alatt járó hajó személy­zete, amely csakis a parancsnok hősies lélekjelenlétének köszönheti menekülé­sét. Gyakorlat közben a hajó egyszerre csak hirtelen sülvedni kezdett. A sülye- dés oka valószínűleg az volt, hogy a ha­jó élő-részén egy nyílást nyitva hagytak, vagy gyakorlat közben nyitották ki- A kapitány a hajó felső részén tartózko­dott, amikor a sülyedést észrevette, mi­re rögtön parancsot adott a hajó tisztjé­nek, Carbonnier hadnagynak, hogy a hajó alsó részébe menjen és kísérelje meg a hajó felemelkedését. A hadnagy a hajó alsó részét teljesen vízzel meg­telve találta, ami igen megnehezitette a mentést, úgy hogy e látványra a -hajó kemény, edzett, hidegvérű legénysége között teljes fejetlenség tört ki. Minden energiáját latba kellett vetni a hadnagy­nak, hogy a legénységet megnyugtassa. Elrendelte a hajó egyensúlyozó (készü­lékének mozgásba hozását, az összes nyílások bezárását és a szerencsére még nem teljesen viz alatt álló turbinát mű­ködésbe hozza, hogy a befolyt vizet ki­szivattyúzza. Hosszúnak tetsző, kínos percek után a hajó végre emelkedni kezdett és nemsokára újra a viz felszí­nére került.

Next

/
Oldalképek
Tartalom