Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1911 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1911-08-12 / 32. szám

2. oldal.

32. sz. 1911 Augusztus 12.

megakadályozták őket ebben nyilván az attól való félelem miatt, hogy felvetődik az egyházban a visszacsatlakozás az amerikai fennhatóság alá tartozás eszméje, a mi csakugyan a leghasznosabb és legcélszerűbb lenne akkor, ha tisztán a gyülekezet jövőjét tartjuk szem előtt.

Egyesülésben van az erőnk, de ha szétforgácsolódunk és eltérő utakon haladunk, a gyülekezet sem teljesítheti nagyszerű feladatát. A csatlakozás előreláthatólag rövid életű lesz, mert a hazai közvélemény is nagyobbrészt ellene van ennek az actionak, a mely azonban rövid élete alatt is mérhetetlen károkat okozott amerikai magyar református hitéletünk ki- fejlesztésénél.

Itt az ideje annak, hogy református szövetkezetét alkossunk hittestvéreink javára, a mely szövetkezet elősegítse úgy a református hitéletnek fejlesztését, mint az édes anyanyelvűnknek az idegenben való ápolását.

Amerikai Magyar Reformátusok Lapja

MEGLEPETÉS.

“Fiam, megbocsáttattak néked a te bűneid.“ Márk, 2, 5.

Ki nem ismeri annak a gutaiüttötnek történetét, akit barátai a feihasitott háztetőn át bocsátotak le nyoszolyáján Jézus elé, mert az egész házat megtöltő, sőt még az ajtó előtt is tolongó, Jézus tanítását hallgató sokaságtól másként nem fértek hozzája! És ki ne tudná elképzelni, szinte a szeme előtt látni a soikaság csodálkozását, a mint a meglepő fordulatokban gazdag történet egyik ámulatból a másikba ejtette. Senki sem volt elkészülve arra, hogy az ünnepélyes csendet, mely a Mester ajkain csüngő hallgatóság fölött uralkodott, szerszámok zörgése, a tető recsegése s egyszerre a nyilason át leeresztve egy mozdulni nem tudó beteg megjelenése zavarja meg. Meglephette a jelenlevőket, hogy Jézus, a csend- és rendzavarok megdorgálása helyett szeretettel fogadja őket. Hitet lát bennük, hol a többiek csak tolakodást vettek észre. Váratlan volt, hogy a beteg testi nyavalyája helyett lelki Ínségét veszi kezelése alá:“Fiam,

megbocsáttattak bűneid.“ Meglepetés volt az a vitatkozás, melybe Jézus a megjelent tekintélyes Írástudókkal bo- bocsátkozott s az a hatalmas bizonyság tétel Önmagáról, mely a vita közben elhangzott: “az Emberfiának van hatalma a bűnöket megbocsátani!“ Ámulatra indíthatta mindnyájukat a beteg meggyógyulása.

De azt hiszem a legnagyobb meglepetés magát a beteg ifjút érte. (Ifjú volt bizonyára, mert az ur “Fiánknak szólít j a. (

Várta, sejtette-e ő azt, hogy a csodálatos hatalmú Mester, kihez négy barátja elviszi testi gyógyulást nyerni, egyszerre csak meghatja benne a lelke mélyén azt a másik emésztő betegséget: büneineík terhét, emlékezetét? S mi több, azt is megérzi, hogy ez a tulajdonképpeni baj; enélkül magát a kínos testi betegséget is könnyen, vidám szívvel elviselhetné. S végül meg is orvosolhatja lelkét, biztosítja —hiszen lehetséges volt-e még nyugtalankodni az Ő hatalmas, biztos szavának elhangzása után—az Isten bo- csánatárólr

Ez volt az a nagy meglepetés. S azt

TÁRCA.

PATÓCSY ZSÓFIA.

— Történeti rajz. —

Irta: S. SZABÓ JÓZSEF.

Ugyancsak a királyi tanácsban ülz Patócsy Ferenc is, Békés és Zaránd vármegyék főispánja s Gyula vár kapitánya. Mivel erősen ragaszkodott Izabellához és fiához, János Zsig- mondhoz, Ferdinand király jószágvesztéssel sújtotta. Az azonban neki mit sem ártott, Izabella kiiályné oltalma alatt megtartotta, sőt megnövelte birtokait, vitézkedett Erdélyország mellett és lelkes hive lett a reformációnak is. Ennek a “kincsesnek” nevezett főurnak volt egyetlen leánya, a gyönyörű Patócsy Zsófia, Erdély gyöngye, a kiért egy ország ifjúsága versenyzett. Öt látta és őt szerette meg Bebek György. Szerelme nem maradt viszonzás nélkül. A két egymásnak teremtett szép fiatal égett egymásért. 1550-ben megtörtént az eljegyzésük és nem sokkal utóbb az esküvőjük. Esküvő előtt igy szólt Györgyhöz Zsófia:

— Ha igazán szeret kegyelmed, nem kényszerit, hogy meggyőződésem ellenére kath. pap adja rám az áldást.

A szerelmes Bebek György nem is kényszeritette. Protestáns pap adta őket össze. Ez határtalanul felingerelte Bebek Ferencet. Fiát megátkozta s eltiltotta szeme elöl; vad haraggal dult-fult. György a kies Tornamegyébe, az erős és kényelmes Szádvárra vitte feleségét. Ferenc többé felé se nézett Magyarországnak, hanem Erdélyben élt. De nem birt nyugodni. Föltámadtak ellene temérdek bűnös tettei, kínozták, marcangolták lelkét. Nem tudott többé megférni sehol és senkivel. Borzasztó az olyan eniáernek élete, a kit a lelkiismerete üldöz. Szeretett volna szabadulni, de nem lehetett. A bűn súlya, az ártatlanul meggyilkoltak sóhaja átokként nehezedett reá. Fischer Andrásnak, meg a többi martyroknak kiontott vére égre kiáltott ellene. Bűnét még tetézni akarta, de az Ur ekkor Ítéletre hívta. Összeesküdött ugyanis több másokkal Izabella királyné ellen. Ö maga akart Erdély kormányzója lenni. Az összeesküvést azonban fölfedezték és öt 1558-ban, augusztus 31-én társaival együtt lefejezték. íme igy veszett el a zsarnok főur, mindenkitől elhagyatva, hóhér pallosa alatt, nyomorultul!

II.

Bebek György hitvese.

Még csak 15-ik életévét töltötte be Patócsy Zsófia, mikor Bebek György őt feleségül vette. Angyali jóságu ifjú nő, annyi keUemmel, mint a mosolygó tavasz. De lelke már kinőtt a gyermekábrándokból s komolyan fogta fel hivatását. Hivatása közt pedig az is ott volt, hogy daliás, hős férjét, a kiért rajon-