Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1911 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1911-08-12 / 32. szám

Amerikai Magyar Reformátusok Lapja 3. oldal. 32. sz. 1911. Augusztus 12 hiszem, ma is sok ifjú barátomat meg­lepné, ha egyszerre csak megtudná, hogy a bűnt, melyet — úgy vélik — rajtuk kívül senki sem tud, látja, ész­reveszi az, a kinek szeme ma is épp oly éles, mint aiklkor volt: a Krisztus. Sokak megrettennének ettől a megle­petéstől. Irtózatos volna elgiondolniok, hogy van valaki, aki úgy olvas lelkűk­ben, mint nyitott könyvben. Ezekhez most i»em szólok. Vannak azonban — tudom—olyanok is, akiknek rég óhaj­tott szabadulást jelentene ez a meg­lepetés. Már rég kerestek valakit, aki­vel közölhessék bűnüknek tudatát, a bántó emlékezetet. Elfáradtak titok­ban, egyedül hordozni a múltat. Mit nem jelent az ilyenek számára az, ha egyszer észreveszik, hogy a sötétben remegve kinyújtott vágyakozó kezüket van, aki megfogja, akinek baráti hü szeretete ösztönszerüleg csalja ki be­lőlünk a bizalmat, aki előtt nem kell, nem is ilehet többé rejtegetni azt, ami szivet mar, lelket sorvaszt. Az Isten adja megérned ezt a meglepetést, ked­ves olvasóm, ha még ismeretlen előt­ted az a békesség, mely az Ur Jézus szavainak hallatára lelkedben felfa­kadhat: “Fiam, megbocsáttattak né­ked a te bűneid.“ Hogyan készítették hajdan a bibliát? Mindenekelőtt tudnunk kell, hogy a bibliát tekercsre Írták, amelynek mind­két oldala fel volt göngyölve, mialatt a közepén Írtak. Képünk azt ábrázolja, amikor Jere­miás próféta készítette a tekercset, illető leg a próféciát Juda és Jeruzsálem ellen. A régi keleti te­kercsek bőrből ké­szültek, a melye­ket gondosan ösz- sze várták s aztán mind a két, vagy csak az egyik vé­gét egy kis rudhoz, jobban mondva pálcikához erősí­tették. Az Írás a tekercsesei paral­lel sorokban tör­tént, úgy hogy a sorok irás közben tisztán láthatók voltak. Jeremiás maga nem irt, hanem lediktálta titkárjának Baruchnak a beszédét. Ugyan­csak Baruch olvasta azt fel az előkelők és fejedelmek előtt. így jutott az el a király­hoz is, aki egykor megégette Jeremiás be­szédét. De érdekes tudnunk, hogy készítet­ték az iró anyagot, vagyis a tintát? Ké­pünkön látható egy edény, amelyben kü­lönböző anyagok voltak össze keverve és azok alkották az Írásra használt anyagot. Lássuk ezeket. Először is a lámpa füstjéhez hasonló kormot szedtek össze égő anyagokról és aztán posrá tört faszént kevertek össze finoman mézga nemű anyaggal és vízzel. Ennek a keveréke felelt meg náluk a mai modern kor- ban használt tintá­nak, vagy nyomda- festéknek. Ez az irás tiszta fekete volt s színét éveken átal meg­tartotta és mégis vizzel vagy spon- gyával könnyen le­lehetett azt a bőr­ről törölni. Baruch Írja Jeremiás beszédét. Felszólítás. Kérjük lapunk olvasóit, hogy ha az előfizetés árával hátralékban vannak, ne várják a felszólítást, hanem önként küld­jék be hozzánk az előfizetési árat. gett, belsőképen egy kicsit átgyurja. Mert bizony sok tövis fölmagzott a Bebek György lelkében. A szerelmes asszony sze­líd bánásmóddal csakhamar el is érte, hogy szenvedélyes férje az ö jelenlétében olyan lett, mint a kezes bárány. így aztán könnyen lehetett vele boldogulni és a benne szunnyadó nemes érzelmeket felkölteni. Ha családi életüket nézte az ember, va­lóban egy bibliai szép kép tárult elébe. Patócsy Zsófia először is a rokonokat édesgette vissza, a kiket Bebek Ferenc elidegenített vagy eltaszitott. Bebek Im­rét feleségével, Bebek Katát, a György testvérhugát urával, Perényi Ferenccel, a hires Perényiek közül, aztán a Csetne- kyeket. Mindezek már egytöl-egyig a reformáció tántorítha­tatlan pártfogói és terjesztői voltak. Különösen Bebek Imre. Volt neki egy megbízható, derék embere, Simontornyai Ger­gely, valamikor pálos-barát Gombaszögön. Mikor ez valahon­nan hozzájutott a Luther irataihoz és elkezdte olvasgatni, hát egyszerre egészen uj világosság támadt a lelkében. Ajánlgatta is rendtársainak a Luther iratait, a melyek öt boldoggá tették. Ámde nem maradhatott tovább a kolostorban, szökve futott Bebek Imréhez, a ki tárt karokkal fogadta. Egyik társa, Ger­gely Ferenc, még ott is felkereste gyalázó levelével: — Hallod-e te utálatos eretnek? Térj vissza az egyedül idvezitő egyházba, mig lelked végkép el nem kárhozik. Mi az, a mi téged megbolonditott? “Német moslék’’, mert nem egyéb annak a te Lutherednek az irata, ö maga meg a jelené­sek könyvének a fenevadja s azok, a kik őt követik “a sátán ültetvényei’’. Nosza nem kellett több a lelkes Simontornyainak, irt egy hatalmas feleletet. Nem a pápákra — úgymond — hanem a Jézus Krisztusra kell támaszkodnunk! Nem a gyarló emberi hagyomány és hiú tekintély, hanem a szentiiás legyen a mi horgonyunk, amely a Jézus Krisztus által megtart minden ve­szedelemben. így harcolt Simontornyai az evangéliumért! s ez az ember volt a Bebek Imre titkos tanácsosa. Ezzel és feleségével együtt ment öcscse széb meghívására Szádvárra. Ez a látogatás bol­doggá tette Pató.csy Zsófiát és végkép megnyerte a reformá­ciónak Bebek Györgyöt. Áttérése után lelkülete is lassanként megváltozott, szeli- debb, emberszeretöbb lön, s ha néha-néha elhagyta magát ra­gadtatni és valamely embertelen tettet vitt véghez, nyugtala: nitó önváddal, bünbánólag közeledett az ő édes galambjához, szerelmes feleségéhez. Valóban Szádváron boldogság ütött tanyát és szinte úgy látszott, hogy a házaspár élete mindvégig derült lesz, mint a napfényes időben a nyári kék ég. Bibliai áldással is tetézte az Ur örömüket, adott nekik szép gyermekeket. Előbb Zsófia leányuk született, azután Zsuzsa. Folyt, köv.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom