Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1911 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1911-01-14 / 2. szám
2. sz. 1911. Január 14. Amerikai Magyar Reformátusok Lapja” 3 oldal Magyarországi református lelkészek közgyűlése. A hazai neformátu* lelkészek egyesületi közgyűlése, örömmel látjuk hogy az egyesület mely a református lelkészeket szorosabban összekapcsolja (Magyarországon, mind nagyobb- nagyobb tevékenységet óhajt kifejteni. Az elmúlt hó utolsó heteiben dr. Baltazár (Dezső elnöklete mellett rendkívüli közgyűlése volt a Lónyai-utcai ref- főgimnázium dísztermében. A közgyűlés alkalmából a gyűlés tagjai a miniszterelnöknél is jártak, a lelkészek anyagi helyzetének sürgős rendezése ér* dekében. A tanácskozást dr. Baltazár Dezső elnök nyitotta meg, nagy hatást keltő beszéddel, melynek elején foglalkozott a lelkészek helyzetével, szépen megemlékezett Fejes István püspök beiktatásáról, akit a gyűlés táviratban is üdvözölt. Lelkesedéssel szólt az ÖKLE alkotta segitőegyesületről. Ami — folyattta tovább — ultramontán részről, akár a kath. nagygyü lésen, akár az erdélyi róm. kath. státus gyűlésén elhangzottakat illeti, szomorúan kell megállapítania, hogy a róm. kath.in- telligencia egy töredéke az emberi szellem fenséges szabadságának, a népek természetes fejlődésének örök törvényével szakítani akar s ha ez a gyászos törekvés a róm. kath. nép millióinak lelki visszafejlődésében s a gyűlölködő vallási fanatizmus általánosságában bírná alapját, a történtek bírálatára több i- döt kellene szentelniük. Istennek hála azonban, a róm. kath. magyar intelligencia többsége, a zsákmányul kiszemelt r. kath. nép ettől a sötét ’világrészlettől távol áll. Ezek iaz emberi felvilágosodás lés a nemzeti haladás utján, békességben 8 vállvetve óhajtanak haladni mindazon tényezőkkel, melyek a felekezeti különbségek felett álló magasabb cél közösségében velük roko nők. Azokal pedig, akik nemzetiségi gyűlölködés eredményeképpen, vagy hivatalból, vagy pénzért fanatikusok, igazán célirányosabb vitára nem is lehet szállani. Pusztán a képtelenségaz atya dühbe jött, hogy az egyik zsandárt meglökte. De ez volt veszte, mert a zsandár, hogy el ne essen, abba a szép ősz szakállába kapaszkodott. A mi persze a kezében maradt. No nem is kellett a zsandároknak több- A nagy néptömeg előtt, mely a gunyhó előtt ekkorra összeverődött, leszedték a remetéről szent ékességeit, s kegyetlenül megvasalták. És elvitték. Ma sem tudom, hol van, mi lett belőle. Az ezüst szív titkát tehát most sem tudhattam meg. Csak annyit, hogy fájdalma kiájult. (Vagy meg sem gyógyult. Mert a szívfájdalmat e földön senki meg nem tudja gyógyítani. Hl. A SIKLÓSI VÁSÁRON. (Melyen teljességgel érthetetlen dolgok történtek.) Mikorjában Baranyába kerültem, Gábor barátom sokat beszélt nekem valami Bárány Mártonékról. ő, mint a féle fiatal káplán, sokat járt hozzájuk- A férfi evangélikus volt) az asszony, meg a leánya a római hitet követte. Volt még talán 3 fiú is, azok is evangélikusok voltak. Gábris most már azon fáradozott volna, hogy ne legyen a család két valláson. Ámbár ő református, mégis az ev. egyháznak óhajtott két lelket megT nyerni. De nem ment semmire. Az asszony ugyan hajlandó lett volna, mert az ő elve az volt, hogy mindegy, akármi hiten van valaki, csak becsületes legyen; ed a leány hajthatatlan maradt, ő ha szabad igy mondani, vastagnyaku pápista volt. Tizenhét éves kis leány volt, zárdában növekedett, most vagy másfél éve jött haza; hozva magával a zárdái nevelés iszonyú korlátoltságát s a mellett megtartva a veleszületett eszességet is. Mely kettő együtt igazán különös. A kis Bárány Anna is igazán különös volt- Eszejárása gyors, mint a villám, lelke nek egy kuriózumára akar még reámutatni, amely abban áll, hogy a ,,jus piaceti“ alkalmazása ellen a szólásszabadság szent »égének nevében ugyanarról az oldalról történik tiltakozás, a- mely oldalon eskü bilincsébe kényszerítik bele a lelket, hogy a vizsgálódás miég szentebb jogáról le fognak mondani. A leghatározottabban tiltakozik továbbá a bárhonnan, de különösen a kormánykörökből származó minden magyarázat, elmélet és to- ' rek'vés ellen, melynek célja a magyar állam szuverenitását <aíkár a felségjogok (ius piaceti), akár a honvédelmi vallási és tanügyi célú közös állami javak tulajdonjogának tekintetében alá szállítani és kijátszani, vagy pedig az állampolgári jogokat, respective szólás és véleménynyilvánítás szabadságát, jog és erkölcs határain belül mozgó törekvések, fejtetőre állított okos kodások kíséretében hatalmi szóval elnémítani Elvégre is kétezer léve jöttünk már ki Ázsiából s az európai kultúra zónájában múltat, jövőt meegbünhődve, a haladás és szabadság biztosítékaihoz a gyökesitett jogot megszereztük. iügy látszik — fejezte be szavait — hogy a szellemi foglalkozások méltatásában a „decadence“ kora köszöntött be : melyet renaissance-szi átfordítani, világi és egyházi tényezőkkel együtt kötelességünk nek ismerjük, mert meg vagyunk győződve, hogy a modern állam reputációja, haladása, fejlődése a szellemi foglalkozások megbecsüléslével áll, vagy esik. 4 A lelkes éljenzéssel fogadott beszéd után a közgyűlés elhatározta többek között, hogy a kereskedelemügyi miniszter nemleges leirata dacára, a lelkészek vasúti kedvezményének ügyét napirenden tartja. A Kalvineum pénzkezelését a Hajdúböszörményi takarékpénztárra bízták. A gyűlés végül a lelkészek segélyegyletének formális megalakítása után küldöttséggé alakult s a képviselőházba vonult» ahol a miniszterelnököt a lelkészek fizetésrendezésének sürgős elintézésére kérte. világos, mint anyári nap, szive nyílt, egyenes, derült; de mihelyt valami római hitcikk került szóba, azonnal olyanná lett, mint a legvasfejübb barát, meg a legfurfangosabb jezsuita. A legképzetteb theologussal is kész volt kiállni vitára, s mindig győzött. Persze lánynak könnyebb is. ;Mi (Gáborral úgy voltunk, mint a testvérek. De nem ám úgy, mint a veszekedő testvérek, hanem mint a legszeretőbb •szivü testvérek. Titkot nem tartottunk egymás előtt. Csak e- gyet takargatott előttem Gábor: azt, hogy ő szerelmes Bárány Annába. De én ezt nem is vettem tőle rossz néven. Hiszen melyik szív nem takargatja a szerelem édes titkát? A tenger sem hányja fel igaz gyöngyeit, hanem ott rejtegeti lent a rejtelmes mélységekben. Hanem az is igaz» hogy semmit sem o- lyan nehéz eltitkolni, mint az igaz szerelmet. Talán még a tüzet is könnyebb. IMinél jobban rejtegetik a szív mélyén, annál jobban ég a szemekben, az arcon, annál jobban kiérzik még a hangból is- ÍMa, az affektált szerelem vásári világában talán ez már nem igy van. Az én fiatal koromban még vidéken igy volt. Akkor a legnagyobb társaságban is, ha először voltunk is ott, mindjárt észrevehettük azt a kettőt, a ki egymást olyan nagyon kerüli, mégis mindig együtt van, a ki soha nem akar egyik a másikára nézni, mégis majd elnyeli a szemével, a ki tetljesen nyugodt mind a kettő abban, hogy senki sem tudja azt, a mit ő tud, de a mit miég a másiknak sem vallott be soha; — holott mindenki tudja egyszerre, a mint rájuk tekint, a ki nem vak. Gáboron is mindjárt észrevettem én ezt. És bizonyos voltam benne, hogy mihelyt együtt látom őket valahol, majd észrevesem én a kisasszonyon is. Folytatása következik.
