Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1910 (11. évfolyam, 1-43. szám)
1910-01-29 / 5. szám
8. oldal „Amerikai Magyar Reformátusok Lapja“ 5. szám. 1910 január 29. ÖRÖMHÍR. — 1910. január 30. — (Olvasd el Máté evangéliumának Y. 17 —20 verseit.) Aranyige: Legyetek azért ti tökéletesek, mint a ti mennyei Atyátok tökéletes. (Máté 5:48) A mai lecke. Mi, hogyha az Isten dolgairól, az Ő irántunk való szerete- téről, az Ő kimondhatatlan sok dolgairól akarunk beszélni s ami lelkűnkről, mely Ő tőle származott, akkor elmegyünk a templomba, s buzgó szivvel hallgatjuk ott az Ő tudományát. Ami mindennapi életünkben nem sokat gondolkozunk, nem sokat beszélünk róla, mert azt mondjuk, hogy elfoglal bennünket a mindennapi munka. Nagyon kevés embernek jut eszébe hétköznapon az Isten tökéletességéről, az Ur Jézus értünk való életéről s haláláról beszélni, gondolkozni, hanem annál többet azokról a dolgokról, amelyek a mi mindennapi életünk feltartásához szükségesek. Jézus korában azonban nem igy volt a dolog. Jézus maga nem úgy tett mint mi teszünk. Ha olvassátok az alapigét, meglátjátok, hogy ezen alkalommal is, amelyről most beszélünk nem valami fényes templomban gyűjtötte össze a népet, hanem kint a szabad ég alatt egy hegyen s ott hogy ne csak hallják, hanem lássák is az Isten tökéletes munkáját, beszélgetett nekik, tanitgatta őket azokra a tudományokra, amelyekért az Isten elküldötte őt. Mert ráfért ám az emberekre a tanítás. Nem olyan világot éltek azok mint mi, nem abban a helyzetben voltak, a műveltségűk sem állt olyan magas fokon, nem tudtak semmit sem arról az egy igaz Istenről, aki az egész világot teremtette ugyan, de nem szeretettel s atyai jósággal tartja össze benne a teremtményeit, azok között az embereket is, hanem szigorral, birói hatalommal aki vasvesszővel sújtja ellenségit. Ezt tanította nekik Mózes, ezt tanították a próféták, ez volt a vallások, féljed az Istent, mert megmondatott: “Ne ölj, mert aki ölend, méltó az ítéletre”. Féltek is az Atyától s vallásokban nem a gyermeki szeretet nyilvánult meg, amely ami vallásunkban, hanem az a birói szigor, az a rettenetes félelem, amelyik bűneinkkel szemben nem megbánásra ösztönzi a bűnös embert Isten előtt, hanem azoknak az eltitkolására, — mert hiszen az Isten csak büntet. És amilyen szigort hittek Ők az Istenben, olyan szigort alkalmaztak a mindennapi életökben, törvényeikben egymással szemben. Amikor Mózes megcsinálta az Ő törvényeit, azalatt a hatás alatt csinálta, hogy a népet rendszabályozni kell, elszoktatni minden rossztól, minden istentelentől. Törvényeiben, a mely a zsidó nép vallástörvényeivé vált át, ezt az elvet viszi keresztül, s olyan formában, amilyen formában neki adatott a Sinai hegyen dörgések és villámlások között. Amikor a tiz parancsolatot Istentől kapta, olyan külső formák mellett kapta, ami a népet igazán remegésre indíthatta. Az Isten mint egy hatalmas ur jelenik meg előttök, akinek joga van ölni és pusztítani, aki amikor megjelenik, az egész természet elveszti mosolygó üde szinét, az Ég szép zöld szinte eltűnik, a nap nem síit, a természet nem gyönyörködtet, hanem megrendül a föld, megrázkódik minden, az ég vad szint vált fel, köd száll le mindenfelé, hogy senki ne lássa a mi történik, rettenetesen dörög az ég, villámlik, a villám rettenetes háborút viv a természettel, mialatt az Isten diktálja az Ő rendeletéit az emberek részére. Természetesen aki ilyen formában hiszi az Istent, annak rettenetes az Ő hatalma, az nem szeretettel közeledik hozzá hanem félelemmel, az nem bevallani igyekszik bűneit, hanem eltitkolni annak még a nyomát is, hisz az Isten haragjában nem kegyelmez. Annak a hatalmas Urnák pedig kedvében kellett járniok. Építettek hatalmas templomokat hogy abban díszesen találja magát, adóként vitték hozzá áldozataikat, remegve közeledtek szentházába is, de oda se juthattak be a belső szentélybe, mely közvetlen az Ur szobája, oda csak a kiválasztottaknak, a lévitáknak Isten felkent papjainak volt szabad belépni. Az egész népet ennek a hatalmas urnák a nevében abból a szentélyből kormányozták. A polgári bűnöket az Ő nevében az Ő akaratával büntették s mérték ki a halálos ítéleteket igen kis bűnökért. A törvényeket, melyeket Mózes tőle eredőknek, tőle elren- delteknek jelentett ki betű, szerint vas szigorral hajtották végre. Papjai, sohasem hirdették annak a hatalmas Istennek a sze- retetét. hanem hirdették azt, hogy megbünteti az Atyák bűneit a fiákban harmad és negyed iziglen. S ezt a törvényt magyarázták szó szerint s a nép nem mert ellene véteni, mert félt a hatalmas Jeliovától. Ilyen volt a vallás akkor, amikor a Jézus jött. Az a Jézus, aki nem kereste azt a hatalmas templomot, melyet az emberek emeltek az Ur dicsőségére, nem kereste a szentek szentélyét, nem félte azt a hatalmas Istent mint vasszigoru birót, az Ő erejében nem az Ő büntető hatalmát kereste, az Ő megjelenését nem villámok, viharok, rettenetes természeti erők megnyilvánulásában magyarázta, hanem az ég üde színéből, madarak dalából, virágok színgazdagságából, a természet csodálatos szép alkotásaiból az Ő végtelen nagy szeretetét magyarázta ki. Megtanította az embereket először arra, hogy ki Isten, aztán arra hogy hol van Isten. Oh az Isten nem gyönyörködik a rosszban, az Isten célja nem az, hogy lerombolja ezt a világot, hanem hogy felépítse azt. Az Isten nem azért lehelte az emberekbe a saját lelkét, hogy azt onnan idők folyamán isteni hatalmával kiölje, hanem azért, hogy azt tökéletességre vigye, olyan tökéletesre mint amilyen tökéletes Ő maga mert mig az ég és föld elmúlik, egy kis jóta vagy pontocska el nem múlik a törvényben, mig nem abban mindenek beteljesednek”. Minden ami történik az Ő tudtával történik, minden ami történik előbbre viszi a világ, az emberek fejlődését. Kellenek a rosszak, azért hogy azok által meg ismerjük a jót, kellenek a viharok és égi háborúk, azért hogy annál jobban tudjuk aztán szeretni, élvezni a világ, a természet szépségét. Igen megbüntet bennünket az Ur de meg is vigasztal, megkeseríti a mi életünket, de sok boldogsággal vigasztalja és ékesíti is azt. Ezeket magyarázzák a törvények, azok a törvények, amelyeket az Isten diktált. És én, mondja Jézus azoknak, akik Őt hallgatják, nem azért jöttem, hogy ezeket a törvényeket eltörüljem vagy félre magyarázzam, hanem azért, hogy azokat betöltsem azokat meg megmagyarázzam. Az Ur kegyelmes, az Ur irgalmas s ha bocsát reánk rosszat, de megtanít bennünket arra is hogy azokat kikerüljük. Ő tehát azért van, hogy megtanítson bennünket a jóra Isten igaz megismerésére. Már megismertük a bosszúállót, most ismerjük meg a szerető Édesatyát, ki örül gyermekei boldogságának. Nem szabad keresztül hágni Istennek parancsolatait, mert aki azokat megrontja, a mennyeknek országában a legkisebb lészen. De melyek az Isten igaz parancsolatai? azok amelyek azt tanítják „Legyetek tökéletesek mint a ti mennyei Atyátok tökéletes. Azok, amelyek azt mondják,hogy Isten a saját lelkét azért lehelte belénk, hogy azt s azon építsünk, haladjunk. Azt kell tökéletességre vinni. Azt pedig csak úgy lehet tökéletesíteni, hogy ha szeretettel Istenben való bizalommal úgy cselekszünk, mint ami mennyei Atyánk cselekszik mi irányunkban. Bocsássunk meg azoknak, akik bennünket megbántanak. 'így prédikált az a Jézus, aki nem azért jött hogy a törvényeket eltörölje, hanem azért, hogy azt betöltse. így prédikált nem hatalmas kő alkotásokban, hanem az Isten házában Isten szabad ege alatt. Legyetek tökéletesek, mint a ti mennyei Atyátok tökéletes. Nézzetek szélylyel s ismerjétek meg Őt magatokban s a természetben. Dr. Móric B. Dezső, ref. lelkész.
