Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1910 (11. évfolyam, 1-43. szám)
1910-10-15 / 42. szám
42. szám 1910. október 15. „Amerika Magyar Reformátusok Lapja“ 5. oldal. gyermeknél. Könnyebben tanul, föltűnő gyorsan sajátítja el a számbeli ismereteket, nehezen felejt és mindenben ügyesebb. Mennyire megkönnyebbül a tanító és tanítvány munkája! A puszta föltevés, hogy ez a tétel fönnáll, elegendő volna arra, hogy ne zárkózzunk el ridegen az újítás elől és legalább próbálkozzunk meg vele. Mert mindaz, a mit az iskola megkezd, azt folytatja a műhely, a gyár, az iroda, a teknika, a sport. Mindenben könnyebben boldogul. Katonai szempontból mérhetetlenül és kiszámíthatatlan ul hasznos mind a két kéznek egyforma ügyessége. Már száz esztendővel ezelőtt egy francia nagy hadvezér írásában ott találjuk a följegyzést, hogy szinte érthetetlen, hogy a katonai szolgálatot, a fegyverhordozást miért nem tanítják két kézre. Sőt, ő maga mondja, hogy csak az olyan katona ügyességéről tart valamit, a ki egyforma ügyesen ugrik föl jobbról és balról is a lóra. Az iskolai kiképzés csak előjátéka volna a balkéznek az életben való kipróbálására. Dowers doktor, a ki a legsúlyosabb műtéteket végzi, írásában a következőket mondja : Csak az, a ki mindkét kezével egyformán ügyes, képzelheti el azokat a mérhetetlen előnyöket, a melyeket az ügyességnek köszönhet. Szaktudósok és orvosok, pedagógusok ós nevelők, a kik egy évtized óta foglalkoznak ezzel a kérdéssel, megegyeznek abban, hogy ez az újítás százféle haszonnal jár és hátrányáról egyáltalán nem tudnak semmit. A két kézzel való foglalkozások száma néhány évvel ezelőtt kétszáznegyven volt. Ma már négyszázra teszik azok, a kik állandóan tanulmányozzák ezt a kérdést. És ehhez az újításhoz nem kell a világon semmi, mint jóakarat és nem merev elzárkózás az újítás elől. Svédország, Dánia követték Aflglia példáját és most már egész természetesnek tartják, hogy minden iskolában kivétel nélkül mind a két kézzel egyformán tanítanak írni. Angliában külön füzeteik vannak John Jackson tervei alapján, a ki ennek a mozgalomnak megindítója és lelkesült hive. Roosevelt politikai programja. Az Északamerikai Egyesült Államok életében, Roosevelt Tivadar véleménye szerint, most lépett föl a harmadik nagy krízis. Az első volt az Unió megszületése, a második az Északnak a Dél ellen való harca, a harmadik pedig, a mostani: a nagytőkének az a kísérlete, hogy az Égyesült Államokban megteremtse a pénz-uralmat. Történelmi nevezetességű helyen, a hol Brown John legelőbb kezdett sereget gyűjteni a rabszolgák fölszabaditására: Kansas államnak Osavatomic nevű városában üzente meg Roosevelt legújabban a háborút a tőke külön jogai ellen. Nem ez az első eset, tudjuk, hogy Roosevelt külön jogok, privilégiumok ellen szónokol; a volt elnök egész politikai pályáját jellemzi az az elszánt és sokszor vakmerő küzdelem, a melyet bizonyos osztályoknak külön jogokra való törekvése ellen folytatott, de eddig nem adott még olyan határozott alakot a progamjának, mint abban a beszédben, a melyről most szólunk. A beszédből kivesszük a vezérgondolatokat, a melyek világos képét adják a volt (s bizonyára még leendő) elnök szociális harci programjának. Az elnök követelései ezek: Teljes nyilvánosság a részvénytársaságok minden ügyében. Államszövetségi felügyelet mindazoknál a vállalatoknál, a melyeknek üzeme nem szorítkozik egyetlen állam területére. A vasutak pénzügyi kezelésének szigorú ellenőrzése, különösen a személy- és árutarifa dolgában. Ebben a dologban a vasútvonalak fizikai tulajdonságait különös figyelemre kell méltatni. Olyan vállalatokat, a melyek az élethez szükséges áruk készítésével vagy el árusításával foglalkoznak, szövetségi felügyelet alá kell helyezni. Felügyelőbizottsági tagok és a részvénytársaságok más vezető személyiségei legyenek személyükkel felelősek a vállalat törvényességéért. Az államközi kereskedelmi bizottság (Interstate Commerce Commission) és a Testületi Hivatal (Bureau of Corporation) hatáskörét szélesíteni kell. Tarifa-bizottságot kell alakítani szakértőkből, a kik időnkint javaslatot tegyenek a vámtarifa megváltoztatására. A változtatást csak e bizottság javaslata alapján lehessen eszközölni, de egyszerre csakis egy fejezetet lehet módosítani. Kimerítő tanácskozást kell tartani az amerikai pénzügyi törvények hatásáról s törvényeket alkotni .pénzügyi válságok elhárítására. Erős tengerészet és szárazföldi hadsereg kell, hogy a világ tiszteletben tartsa Amerikát. Gondoskodni kell az állam természetes gazdasági forrásairól, olyképpen azonban, hogy az észszerű kiaknázásnak semmi akadályt se vessenek útjába. Ki kell bővíteni a földművelésügyi kormány hatáskörét : uj mezőgazdasági főiskolákat és kísérleti állomásokat kell berendezni. Uj munkásvédő törvények kellenek, a nők és gyermekek ipari munkájának szigorúbb ellenőrzése, ipari balesetek elhárítása. A politikai jelölteknek a párt tagjai által való köz- vetetlen kijelölése, a most uralkodó delegációs- és kon- vent-rendszer korlátozásával. A pártoknak a választási alaphoz való hozzájárulását nyilvánosságra kell hozni, az adakozók s az adományozott összeg megemlítésével, de nem választás után, mint eddig, hanem választás előtt. Újabb rendszabályok kellenek a törvényhozó testületeknek a truszt-októl való befolvásolása ellen. Intézkedések kellenek, a melyek több jogot biztosítanak a népnek a törvényhozás befolyásolására s a közhivatalok betöltésére. Ez a program részben már Roosevelt elnöki üzeneteiből és beszédeiből ismeretes, de így rendszerbe szedve és kiélezve mégis egészen újszerűén hatnak az egyes tételek. Az Osavatomicben elmondott beszéd igen vegyes hatást tett az amerikai sajtóra. A konzervatív sajtó radikális követeléseiért támadja Roosevel- tet, a republikánusok pedig azért, mivel az állam hatalmának növelését követeli. Uj nacionalizmusnak nevezi Roosevelt a külön jogok ellen indított harcot s az uj nacionalizmus áz államhatalomban látja a közjó legelső védelmezőjét s azt követeli, hogy a bíróságok a magánvagyonnál nagyobb védelemben részesítsék a közjót.
