Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1910 (11. évfolyam, 1-43. szám)
1910-09-03 / 36. szám
6. oldal. ,,Amerikai Magyar Reformátusok Lapja“ 36. szám. 1910. szeptember 3. ? — Amerikai Magyar Ref. Lapja MAGYAR AMERICAN REFORMED SENTINEL Published under the direction of the Board of Publication of the Presbyterian Church, U. S. A. and of the S. S. Board of the Reformed Church, in the U. S. A Ref. Church U. S. magyar egyházmegyéjének hivatalos lapja. FELELŐS SZERKESZTŐ: HANKÓ M. GYULA youngstowni ref. lelkész. FŐMUNKATÁRSAK: HARSÁNYI LÁSZLÓ KOVÁCS ENDRE new yorki ref. lelkész. daytoni ref. lelkész. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : Mahoning Ave., Magyar Ref. Church, Youngstown, O. Minden kézirat, egyházi és egyleti értesítés és előfizetések, hirdetések és felszólalások e czintre küldendők: Rév. Julius M. Mankó P. O. Box 420, Youngstown, O. EDITOR: Rev. JULIUS M. HANKO. PUBLICATION OFFICE: Mahoning Ave. Magyar Ref. Church Youngstown, 0. Előfizetési árak: Egy évre $2; Magyarországba: $3 (15 K.) Subscription rates: One year $2; Half year: $1. Foreign countries: One year $3. Half year $1.50. C ■ .....- -------------------- — if! ISKOLA. Eltelvén a szünidő, az iskolák ajtói ismét megnyílnak, hogy újra befogadják a gyermekeket; megkezdődik ismét a tanítók szorgalmas munkája, hogy a reájok bizott ifjú sereget vezessék a tudományok mezején. Bizonyára meg is lesz a kivánt eredmény s a növendékek előhaladnak az emberi böl- cseségben. De hát elég-e az élet boldogságára az emberi bölcseség? Ezt kérdezem a gyermekeikért aggódó szülőktől. S nyomban meg is felelek helyettök a kérdésre és életem tapasztalatai alapján erősen állítom, hogy bizony nem elég az, mert az emberi bölcseség csak az elmét erősiti meg, a szivet pedig védetlen hagyja. Azért ha gyermekeinket a boldogság útjára akarjuk vezetni, nem szabad megelégednünk azzal, hogy azok jó tanulók, hanem arra is kiváló gondot kell fordítanunk, hogy tiszta sziviiek, jó erkölcsiiek is legyenek. „Elvész az én népem, mert tudomány nélkül való“ (Hoseás IV. rész, 6 verse), ez igaz volt és igaz marad mindörökké. Elvész a nép, mely elméjét nem miveli, mert tudatlan marad s tudatlansága miatt mindenütt elnyomják, hátraszorit- ják; elvesz a nép, mely nem ismeri és nem követi azt a tudományt, amely a szivet táplálja, a lelket nemesíti, mert a bűn fertőjébe esik, honnan nincs neki szabadulása. Kétoldalú tehát a nevelés, egyik az elmét, a másik a szivet táplálja és erősiti. Hanyagoljuk el akármelyiket, veszedelmes; helyezzük előtérbe az egyiket a másik felett, megbosszulja magát. Lehetsz nagy tudós, de boldogtalan vagy, ha szived üres, mert könnyen elesel az élet utján; szivedet tápláljad csupán s elmédet hanyagold el, vakbuzgóság és babona nyelnek el. Aki azt akarja, hogy gyermeke boldog legyen, ne fogja el azt az iskolából, hol elméjét művelik, de egyszersmind küldje a vasárnapi iskolába is, hol szivét táplálják az Ur Jézus evangéliumával. * \ TANÍTÁS ÉS A PÉLDA. A gyermek fogékony lelke hamar beveszi az elemi ismereteket, melyekre az iskolában tanítják és beveszi azon igazságokat is, melyekről a vasárnapi iskolában tanul. De akármilyen gonddal tanítsák is itt vagy ott, sokkal nagyobb hatással van reá a példa, melyet tanítójától, tanulótársaitól vagy szüleitől lát. Taníthatják a gyermeket akármeny- nyi szépre és jóra, ha mást lát mindenfelé, nem azt követi, melyre tanittatik, a jót, hanem azt, amelyet lát, a gonoszát. Azért tudván azt, hogy a példa mennyire ragadós, arra igyekezzünk, hogy a mi jó példánk leverje mindazok rossz példájának hatását, akik között gyermekeinknek élniök kell. Jópéldát mutassunk hát gyermekeinknek, hogy azok minket követvén, a jó utján megmaradjanak és megerősödvén abban, aki fő, t. i. a Jézus Krisztusban, az emberi tökéletes jóság példányképében, valóban boldogok legyenek. Ha tehát tanitjuk a gyermeket, első sorban jó példával tanítsuk. Azaz, ha azt mondjuk a gyermeknek, hogy ne hazudjék, mi se hazudjunk; ha azt mondjuk, hogy ne tanulja meg a részegeskedést, mi se részegeskedjiink; ha azt mondjuk, hogy szeresse testvérét és minden gyermektársát, az ő irántok s egymás iránt való szeretettel adjunk jó példát neki, hogy ő is azonképen cselekedjék. Ne csodálkozzunk pedig, ha gyermekünk rossz példát látván tőlünk, nem a jót követi, melyre tanittatik, hanem a gonoszát, melyet lát és lesz gonosz és boldogtalan ő is. Ha felne- vekedvén, egyszer eszére tér s meglátja, hogy miattunk boldogtalan, méltán vádolhat minket boldogtalansága miatt. Ezt akarjuk-e elérni? Ha nem, ismét mondom, ió példával járjunk gyermekeink előtt. * \ SZÜLŐ ÉS A GYERMEK, ügy gondoljuk s ** általában véve úgy is tapasztaljuk, hogy az apa szereti az ő testének vérét s a fiú is szeretettel ragaszkodik az ő apjához. De szeretet és szeretet között nagy különbség van s az eredmények is igen különbözők. Ismertem apát, ki nem volt iszákos, csak mértékletesen ivó s mert szerette gyermekét, a jóból, mit ivott, szeretettel adott az ő gyermekének is. És csodálkozott, hogy az ő fia, felnövekedvén, iszákossá lett és szeretetienség- gel fizetett neki, szerető atyjának. Es ismertem anyát, ki úgy szerette gyermekét, hogy elvitte magával asz- szonybarátai közé is, hol emberszólás, néha erkölcstelen beszédek folytak. És csodálkozott, hogy erkölcstelen életre adta magát az ő leánya. Oh, bányán vannak az emberek között, kik gyűlölettel és átokkal gondolnak szülőikre, mert azokat okolják s méltán, az ő életük boldogtalanságáért! És hányán vannak a szülők között, kik rossz útra tért gyermekeiket kitagadják s azokra csak haraggal gondolnak, elfeledik pedig, hogy gyermekeikért első sorban ők felelősek mind az Isten, mind az emberek előtt. Testvéreim, apák és anyák! Ha azt akarjuk, hogy gyermekeink igazán szeressenek, neveljük őket a jóra a mi jó példánk által. Youngstown, 0. HANKÓ M. GYULA ref. lelkész.
