Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1910 (11. évfolyam, 1-43. szám)
1910-09-03 / 36. szám
86. szám. 1910. szeptember 3. ,, Amerikai Magyar Reformátusok Lapja“ 7. oldal. Tudakozzátok az írásokat. Vasárnap, szeptember 4. ,,• • • - Elvetetik tőletek az Istennek Országa és adatik a pogány népnek, hogy annak gyümölcsét teremje.“ (Máté XXI. rész, 43. verse). Mindenki hivatalos az Isten országába való bemenetelre s annak örömeit mindenkire ki akarja terjeszteni az Ur. De nem mindenki részesül a mennyei Atya ajándékaiban, mert sokan kivonják magú kát az O gondviselése alól s hallgatnak azokra a szépnek látszó hamis ígéretekre, melyek fáradság nélküli élvezetekkel kecsegtetnek- Az Isten országának polgárai előtt pedig nagy feltétel áll, melynek betöltése elengedhetetlen. Munkálkodniok kell, hogy jó gyümölcsöt teremhessenek. Elvész az ország, hol nem ismerik a mun- ' kát. Éhség van ott, hol nem terem tápláló gyümölcs- Az Isten országában is dolgozni kell, hogy a lélek gyümölcsei megteremhessenek s táplálassanak az örök életre. Ettől a munkától irtóztak a papifejedelmek és Írástudók, azért vétetett el tőlünk az Isten országa. Teremj, jó gyümölcsöket, hogy megtartassál Isten országában ! Hétfő, szeptember 5. „Imé az ajtó előtt állok és zörgetek, valaki hallándja az ajtót, bémegyek ahoz és vele vacsorátok“ (Jelenés III. rész, 20. verse). Nekünk volna kötelsségiink, ha boldogok óhajtunk lenni, hogy hívjuk az Üdvezitőt. S a mit mi vágyainknak, tettre serkentő indulatainak házába, melynek ajtaját a tudatlanság és önzés lakatja tartott csukva. Nem erőszakosan jő, hanem szerény alázatossággal. Jelt ad, kopogtat, mert a mi akaratunk ellenére nem lép be hozzánk. Sokszor adta O jelét annak, hogy hozzád akar menni, Aha! Mit feleltél kopogtatására ? Ugy-é érzed, hogy gyenge vagy még a magad megszabadítására is, miért nem engedted be hát amaz erőset, hogy lelkedbe bátorságot öntsön? Kettős felelősség nehezedik reád, ha nem lesz hova menekülnöd nyomorúságodban, mert se nem kerested őt, se be nem engedted, mikor O keresett téged. Nyisd meg hát szivedet, fogadd be Jézust, hogy boldog lehess e földön s majdan az egekben. Kedd, szeptember 6- ,,Jaj nektek képmutató Írástudók és farizeusok, mert megdézsmáljátok a méntát, a kaprot, és elhagyjátok, a mi a törvényben fődolog volna, az Ítéletet, az irgalmasságot és a tökéletességet: ezeket kellene cselekedni, amazokat is el kellene hagyni“ (Máté XX. rész, 23. verse). Nemcsak az bűn, ha olyat teszünk, ami tiltva van, hanem az is, ha nem tesszük azt, a mit Isten parancsol. Az Írástudók és farizeusok a törvények csak azt a részét töltötték be hűen, mely nem nagy önmegtagadással járt s az igazán fontos előirá- sok betartásával keveset gondoltak. Képmutatók, kik a fődolgot elhagyták s a jelentéktelennel kérkedtek. A farizeusoknak ez a fajtája nem halt ki máig sem. Megtaláljuk utódaikat azok között, kik csak szájokkal hangoztatják a szeretetet, de ami fődolog volna: életükben nem gyakorolják. Megtaláljuk azok között, kik imádkoznak Istenhez ellenségeikért és legjobb barátjukat is cserben hagyják, mikor az hozzájok kiált. Meg kellene fordítani ezt a rendet, afiai 1 Először kellene a fontos dolgokat cselekedni s el nem hagyni amazokat sem. Szerda, szeptember 7- ,,Aki a nagyobb közietek, legyen a ti szolgátok“ (Máté XXIII. rész, 11. verse). Ki "ki a neki adott talentum szerint kereskedjék. Akinek több jutott, az többel tartozik Istennek éslíelebarátainak. Aki nagyobb, vagyis több, az fordítsa mindezeket felebarátai javára. Szolgáljon nekik, mert nem várhatjuk, hogy a kisebbek, kik maguk is szükségét érzik az ilyen szolgálatnak, tegyék meg azt, ami a nagyobbak feladata. Nekik kell a kapott isteni adományhoz inerten gvámolitani az ügyefogyottat, felemelni az elbukottat, pártját fogni a védtelennek s igaz útra térni az eltévelyedettel. Ha te ezt nem teszed, miért vágyói a nagyobb lenni ? Ha a nagyobb vagy, miért nem szolgálsz a többinek ? Csüíöitök, szeptember 8. „Kérje hittel, semmit nem kételkedvén • • • Ne vélje azért az olyan ember, hogy ő valamit vészen az Úrtól“ (Jakab 1. rész, 6. és 7- versei). Az emberek rendesen maguk a szerzői csalódásaiknak hiú reménykedésük miatt. Vagy olyan dolgokat kérnek Istentől, melyekről tudják, hogy nem férnek össze az ő igazságosságával és irgalmasságával, tehát nem is lehet rendületlen bizalmuk annak megadásában, vagy olyanokat, melyeket Isten megadhat és bizonynyal meg is adna, de kétkedésük útját vágja meghall- gattatásuknak. Nem hisznek Istenben a méltatlanokká teszik magukat az O kegyelmére. Isten olyannak jelentette ki magát, mint aki nekünk legböl- csebb mennyei Atyánk- Haszontalan kéréssel hiába fordulunk Hozzá, okos kéréseink megtagadását — ismerve jóságát — el sem képzelhetjük. Járuljunk azért igaz hittel a mi mennyei Atyánkhoz. Péntek, szeptember 9. „Miért nézed a szálkát, mely a te atyádfia szemben van, a gerendát pedig, mely a te szemedben van, nem veszed észre?“ (Máté VII. rész, 3. verse). Magunkon kell előbb végrehajtani azt, amit másokkal akarunk cselekedni. Hogyan merészkedhetünk mástól elvárni, hogy az álnokság ösvényről letérjen s példás viselkedésével szolgálja a jó célt, mig magunk sokkal vétkesebbek vagymnk? Nem moshatunk tisztára senkit, kikhez közelitünk, mig mi magunk szennyesebbek vagyunk azoknál. Nem javíthatunk meg mást, mig magunk meg nem javultunk. Vizsgáld meg magadat, te képmutató, lásd meg a gerendát a magad szemében, mielőtt felebarátod szeméből a szálkát ki akarnád venni. Miért bántod a te testvéredet, ki náladnál jobb? Meglásd, hogy majd ha a bűnt: mely eddig elvakitott, elhagyod, másként fogsz látni és Ítélni. Szombat, szeptember 10. „Te pedig, óh Istennek embere, ■ • • - kövessed az igazságot, az isteni szolgáltatott, a hitet, szeretet- •• • A hit által való nemes harcot harcold meg“ (Timót. i-ső lev. VI. rész, 11. és 12. versei). Isten embereit a világ fiaitól az különbözteti meg, hogy magasztos hivatásuknak megfelelő célokért, illő eszközökkel törekednek. A világ fiai között elterjedhet a harag, a káros kívánságok, a pénznek szerelme, divattá válhat a mások megrontása, az Isten emberei pedig eltávoztatják ezeket s követik az igazságot, hitet, szeretet. Háborgatja ugyan a világ őket ebben is szüntelenül, de ők síkra szállnak s a hitnek nemes harcát megharcolják félelem nélkül a seregek Urának nevével. Beaver-Falls, Pa. Bogár Lajos, ref. lelkész,
