Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1910 (11. évfolyam, 1-43. szám)

1910-08-27 / 35. szám

35. száili. 1910. augustus 27. ,, Amerikai Magyar Reformátusok Lapja“ 7. oldal. Tudakozzátok az Írásokat. Vasárnap, augusztus 28. „Hozsánna a Dávid fiának! Ál­dott legyen, a ki jön az Urnák nevében ! Hozsánna a magasság­ban ! (Máté ev. XXI. rész, 9. verse). A zsidók egykoron hozsánna kiáltásokkal fogadták a Jeru­zsálembe menő Je-' zust; hatodnapra pe­dig „feszítsd meg“- et ordítottak s hogy meghalt a kereszten az Igaz, örvendeztek­A mikor fellelkese­dünk és elhatároz­zuk, hogy ennek utánnaa jézus igaz követői leszünk, ho­zsánnát kiáltunk mi is a Jézusnak és örömmel fogadjuk Őt szivünkbe; de ha Ó ellenünk szól, mikor bűnt akarunk elkö- ni, akkor mi is meg­feszítjük Őt, megöl­jük a mi szivünkben az Ó evangéliumát. És járunk Jézus nélkül a mi utainkban; járunk pedig addig, mig ismét nem érezzük, hogy szükségünk van Ó reá és az Ő evangéliumára s akkor újra megkeressük és megtalálván, fogadkozunk, hogy hivek leszünk Hozzá mind halá­lig. És újra megöljük Őt­Nem jól van ez igy, atyámfiai ! Ha egyszer Őt megismertük s tudjuk, hogy Ó nélküle nem lehet boldog a mi életünk: soha se áruljuk el, soha se feszítsük meg, hanem legyünk hivek Hozzá mind halálig. Hétfő, augusztus 29. „Vigyázzatok és imádkozzatok!“ (Máté ■ ev. XXVI. rész, 41. verse). Jézus az alvó tanítványokat ezen szavakkal költé fel a Gecsemáné kertben: vigyázzatok és imádkozzatok ! Mi is alszunk igen gyakran, azaz mintha aludnánk és nem tudnók, hogy mit cselekszünk, a kisértésnek engedünk s a bűnnek rabságába ad­juk magunkat. Szól azért hozzánk is Jézus: vigyázzatok és imád­kozzatok ! Vigyázzatok lelketek tisztaságára, mert csak ez által lehet tek boldogok; vigyázzatok, hogy a kisértés meg ne ejtsen, hogy a bűn rabságába ne essetek, mert sokkal nehezebb lesz a szaba­dulás, mint a tőrbe jutás. Imádkozzatok, ha gyarlóságból eltértetek az igazság útjáról s kiestetek a szív tisztaságának paradicsomi boldogságából, hogy az irgalmas Isten bocsássa meg bűneiteket s vegyen titeket is­mét kegyelmébe, hogy ismét boldogoknak mondhassátok maga. tokát. Kedd, augusztus 30. „Kérlek azért atyámfiai az Istennek irgalmasságára, hogy szánjátok oda a ti testeiteket élő, szent és Istennek tetsző kedves áldozatul“ (Pál levele a Róma-beliekhez, XII. rész, 1. verse). Isten nekünk nemcsak testet adót, hanem lelket is, hogy ne csak testünknek éljünk, mint az oktalan állatok, hanem lelkűnk­nek is. Mégis az emberek jó nagy része csak testének él, leikével mit sem törődik. Mert hát gondol-e az ő leikével az, a ki része- geskedik és erkölcstelen életet él, még ha el is megy az Urnák házába szokásból ? Nem ér az semmit, testvéreim, hacsak külső szokásból vagyunk vallásosak s csak mutatjuk, hogy törődünk lelkűnkkel is! Vagy a léleknek éljünk, vagya testnek; mert egy­szerre mindkettőnek nem élhetünk- Ha pedig lelkünk javáért akarunk élni, áldozzuk fel testünk bűnös vágyait s többé ne vétkezzünk. Szerda, augusztas 31. „Áldjád én lelkem az Urat és el ne feledkezzél semmi jótéteményeiről“ (Zsoltárok könyve Cili- rész, 2. verse). Annyi áldása van Istennek mind testünkre, mind lelkünkre nézve, hogy azokat elő sem számlálhatjuk. Életünk, egészsé* giink, lelkünk tápláléka és idvességünk mind Isten ingyen kegyel­méből valók. Mert ne feledjük el, hogy mi semmivel sem szól­tunk azokra, sőt, ha megvizsgáljuk magunkat, elismerjük, hogy méltatlanak vagyunk Isten áldásaira. Ne feledkezzünk el hát Isten jótéteményeiről, minden áldá­sairól, melyekkel minket, érdemetleneket megáldott. Nem feled­kezünk el pedig akkor, ha áldásaival okosan, a magunk és mások hasznára élünk s ha hálánkat azzal mutatjuk meg, hogy tör­vényeinek, melyeket adott boldogságunkra, engedelmeskedünk, Öt és a kit adott nekünk, Jézus Krisztust teljes szivünkből sze­retjük, embertársaink gondját pedig szeretettel felvesszük. Akarunk-e igy élni'!* Ha igen, ne tétovázzunk, hanem in­duljunk el ezen az utón még ma ! Csütörtök, szeptember i- „Ez a nap, melyet az Ur rendelt: örvendezzünk és vigadjunk ezen“ (Zsoltárok könvve CXVIII. rész, 24. verse). Minden napot az Ur rendelt: minden napon örvendezzünk és vigadjunk Ö benne, a mi ió Atyánkban, gondviselő Istenünk­ben. Ha pedig a hét munkás napjai elfoglalnak a testiekért való küzdelemben s kevés időnk jut az Ö benne való örvende­zésre, az imádságra és éneklésre: legalább ama napot, a pihenés­nek napját használjuk fel lelkünk javára, legalább vasárnapon örvendezzünk és vigadjunk Ő benne. A legjobb, a mit tehetünk e napon, hogy menjünk el az Ö imádására szentelt hajlékokba s ott a hivek buzgó seregében nyilvánosan örvendezzünk, imád­kozzunk és énekeljük. Elmenvén az Urnák házából, a szent naphoz méltó mulatozással töltsük időnket a pihenésig. Ha pe­dig ismét elkövetkeznek a munkára rendelt napok, induljunk munkára az Ö nevének segítségül hívásával, végezzük dolgain­kat az Ó segedelme által. így valóban boldog lesz életünk, nyu­godalmas halálunk és idvességes feltámadásunk. Péntek, szeptember 2. „Senki se keresse, a mi az övé, hanem kiki azt, a mi szomszédjának haszna“ (Pál I. levele a Korinthus-beliekhez, X. rész, 24. verse). Jól volna ezt felirni mindenhova, a hol emberek megfordul­nak, a lakásokban, a boltokban, a mulatozás házaiban, legkivált pedig a szivekbe kellene ezeket bevésni, hogy szüntelen az em­ber előtt legyen e parancsolat, hogy mindig e szerint cseleked­jenek mindenek. Mert ez ellen vétünk a legtöbbet, az embertár­saink iránt való szeretet törvénye ellen. Az önzés él bennünk s mi általában csak a saját hasznunkat nézzük, a mások javával pedig nem törődünk, sőt ha a más érdeke utunkban áll, azt könyörtelenül legázoljuk, csak hogy a magunkét szolgáljuk. Pedig Isten parancsolata, hogy szeressük embertársainkat, hogy ne keressük csak a mi hasznunkat, hanem nézzük szomszédunk javát is. Miért csodálkozunk, ha mások is igy cselekesznek velünk; miért zúgolódunk, ha bününk miatt Isten büntetése raj­tunk ? ! Szombat, szeptember 3. „Légy áldás!“ (Mózes I. könyve, XII. rész, 2. verse). Isten nemcsak Ábrahámnak mondá ezen szavakat, hanem mondja nekünk is: legyünk hát áldás mi is mindenekre nézve. Azt jelentik e szavak, hogy úgy éljünk és mindeneket úgy csele­(Folytatás a 13-ik oldalon.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom