Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1910 (11. évfolyam, 1-43. szám)
1910-08-27 / 35. szám
6. oldal. ,,Amerikai Magyar Reformátusok Lapja“ 35. szám. 1910. augusztus 27.--------------------------------------------------------------------------=* Amerikai Magyar Ref. Lapja MAGYAR AMERICAN REFORMED SENTINEL Published under the direction of the Board of Publication of the Presbyterian Church, U. S. A. and of the S. S. Board of the Reformed Church, in the U. S. A Ref. Church U. S. magyar egyházmegyéjének hivatalos lapja. FELELŐS SZERKESZTŐ: HANKÓ M. GYULA youngstowni ref. lelkész. FŐMUNKATÁRSAK: HARSÁNYI LÁSZLÓ KOVÁCS ENDRE new yorki ref. lelkész. daytoni ref. lelkész. SZERKESZTŐSÉG ÉS, KIADÓHIVATAL : Mahoning Ave., Magyar Ref. Church, Youngstown, O. Minden kézirat, egyházi és egyleti értesités és előfizetések, hirdetések és felszólalások e eziinre küldendők: Rev. Julius M. Hankó P. O. Box 420, Youngstown, O. EDITOR: Rev. JULIUS M. HANKO. PUBLICATION OFFICE: Mahoning Ave. Magyar Ref. Church Youngstown, 0. Előfizetési árak: Egy évre $2; Magyarországba: $3 (15 K.) Subscription rates: One year $2; Half year: $1. Foreign countries: One year $3. Half year $1.50. á MAGYAR VASÁRNAP. Az Amerikai Magyar Szövetség felhívta összes osztályait, hogy e hő 21-én ünnepet tartsanak, melybe vonják bele az egyházakat, egyleteket, általában a magyarokat, lehetőleg teljes számmal mindenfelől. Ezt az ünnepet tehát nemcsak a magáénak nevezi a Szövetség, hanem mindnyájunkénak. A „magyar vasárnap“ minden magyaré; meg is tartottuk mindenfelé. Volt oka és célja az A. M. Szövetségnek ezt az ünnepet megtartani s volt oka és célja annak is, hogy osztozni kívánt ebben minden Amerikában lakó magyarral. Jogosultnak tarthatta azt a várakozást, hogy részt vesz benne minden magyar, akinek módjában áll s aki tudomással bir felőle, mert nemcsak szorosan hozzátartozó tagjaiért hoz áldozatokat, hanem mindnyájunkért. Azokért is, akik nem törődnek vele. Az össz- magyarság helyzetének színvonalát emeli feljebb egy- egy fokkal akkor is, mikor többeket érintő ügyért száll síkra. A „magyar vasárnap“ a mi ünnepünk. Nem fűződnek ugyan hozzá nevezetes történelmi emlékek, melyek a múlt dicsőségén való elábrándozásra, a nemzeti vagy faji büszkeség kialakulására, a kegyeletes hódolat lerovására alkalmas időponttá avatnák, mégis jelentőséges. Inkább a jövőbe vetett reménységnek az ünnepe volt ez. Helyesebben: annak a célnak, annak a programnak, amit az A. M. Szövetség képvisel. Annak a közlelkiis- meretnek az ünnepe, mely számol az amerikai magyarok különleges viszonyaival s kötelességének ismeri el ama nemzeti, művelődési, jogvédelmi törekvéseknek támogatását, melyek a mi boldogulásunkat könnyítik meg, a mi politikai és társadalmi érvényesülésünk útját egyengetik, akár polgárai vagyunk már ez uj hazának, akár nem. Ez a lelkiismeret sokakban szunnyad még ma, habár rohamosan indult meg az uj osztályok alakítása az utóbbi időben. A csaknem másfél milliónyi itt lakó magyar kivándoroltak százezreit most is még csak az érthetetlen közöny fűzi a szövetséghez. Ezt a közönyt volt hivatva a „magyar vasárnap“ elűzni. A lelkiismeretet kellett felébresztenie a veszély elérkezése előtt. Nem bölcs dolog a baj megtörténte után szervezüed- niink s akkor dugni össze fejünket, mikor már késő. Felfegyverkezve, készen kell várnunk közös ellenségünket: a velünk igazságtalanul bánni akarókat. A bevándorlás nem szűnt meg teljesen Magyarországból s a sérelem, mely onnan ide igyekvő honfitársainkat s bennünket is érhet, hibánkon kívül, amit elkerülhetünk vagy orvosolhatunk: vezessen mindnyájunkat egy táborba. Átka volt a magyarnak mindig a széttagoltság s az egymás mellett való meg nem férhetés. Még nagyobb átka volt, hogy a számtalan keserű tapasztalat keserű tanulságát meg nem szívlelte eléggé. S természetünknek ezt a gyengéjét ki is használják azok, akik ebből előnyt és érkezeiknek elöbbretolását akarják elérni. Ideje volna már magunkat tultenniezen a gyarlóságon. S hogy ez a szándékunk: megmutathattuk azt a „magyar vasárnap“ méltó megünneplésével. így lesz ez a nap előhirnöke az A. M. Szövetség által tervbe vett célok sikerének s a jobb magyar hétköznapok eljövetelének. BOGÁR LAJOS ref. lelkész. R eformátus egyesület. Közel van már az idő, mikor a Ref. Egyesület a két évenként tartani szokott közgyűlésére összeül, hogy intézze ügyeit s esetleg uj alapját rakja le a fejlődésnek. Á legfontosabb dolog talán, mely a közgyűlésre vár* a kivetések eltörlése s azok helyett egy megszabott havi dij megállapítása. Igaz, hogy a kivetés sokkal igazságosabb, de tekintettel kell lenni a tagok óhajtására, mely boszankodik a gyakori magas kivetés miatt (elfeledvén, hogy a kivetés sokszor igen alacsony) s inkább elvállal egy megszabott havidijat. Hogy ezt úgy szabhassa meg a közgyűlés, hogy pénzügyi zavarokat ne okozzon, alapos számításokat kell tennie s még akkor is, ha egy összegben megállapodik, a segélyek biztossága érdekében fen kell tartania a vezértestületnek azt a jogát, hogy nagyobb számú halálozás (pb szerencsétlenségek alkalmával) esetén felemelhesse a havi dijat, illetve addig, amig szükséges, a havi dijakból nem fedezhető összegeket külön kivethesse. Ez igy van, ha jól tudom, a Verhovav Egyletnél is, hol nincs kivetés, hanem egy előre megállapított s mindig egyenlő havidij. M. H. Gy.
