Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1910 (11. évfolyam, 1-43. szám)
1910-07-30 / 31. szám
31. szám. 1910. julius 30. ,, Amerikai Magyar Reformátusok Lapja“ 7. oldal. Tudakozzátok az írásokat. Vasárnap, julius 31. „Mert, ha megbocsájtjátok az embereknek az ő vétkeiket; megbocsájtja nektek is a ti mennyei Atyátok“ (Máté VI. rész, 14. verse). A megbocsájtás csak akkor valóban az, ha teljesen átjárja a megbocsájtónak szivét, még pedig any- nyira, hogy őt barátságossá, résztvevővé s szolgálat- késszé teszi. Ha azt mondjuk, hogy megbocsájtot- tunk s a mellett szivünkben hordjuk a megtorlásnak és hossznál lásnak fulánkját — hazudunk És jobb nem mégbocsájtani, mint félig megho- csájtani. A félig való megbocsájtás farizeusi megbocsájtás ! És jól vigyázzunk. Szükségünk van Isten bocsánatjára. Már pedig, ha mi meg nem tudunk bocsájtani azoknak, kik ellenünk vétettek, nekünk sem bocsájt meg Isten. , ,Es bocsásd meg a mi vétkeinket, miképen mi is megbocsáj- tunk azoknak, a kik mi ellenünk vétkeztek.“ (Máté VI:12.) Hétfő, augusztus 1. „Bizony mondom nektek, hogy e szegény özvegy többet vete a ládába, hogy nem mint a többi, kik pénzt hányának a ládába.“ (Márk XII. rész, 43. verse). Minden, a mit az I r ügyéért adunk — az adakozás. Ez pedig vetés. Az aratás pedig gazdag leend — különösen lelkiekben. Adakozzunk azért jókedvvel az Urnák! Nem az adomány nagysága határozza meg annak becsét, hanem az az önmegtagadás, melylyel adakozunk. Nagyobb az érdeme annak, ki kevés keresményéből önmegtagadással adott az Urnák, mint annak, a ki sok javaiból önmegtagadás nélkül juttatott valamit. Ezért mondja Jézusunk, hogy annak a 2 fillért adó szegény özvegynek adománya nagyobb volt Isten előtt, mint a gazdagok nagy pénze, mert az az özvegy önmegtagadással adta oda fillérjét az Urnák ! Tiszta szivből, jókedvvel adakozzunk mi is! Kedd, augusztus 2. „A hit nélkül pedig lehetetlen dolog, hogy valaki néki kedves legyen; mert a ki Istenben járul, ennek hinni kell, hogy vagyon Isten, és hogy jutalmat ád azoknak, a kik őtet keresik“. (Zsid. XI. rész, 6. verse). Hit nélkül lehetetlen Istennek tetszeni. Hit nélkül nem lehet Isten előtt kedves, sem az ember személye, sem cselekedetei. A hit minden jónak ösztöne. A világ azt mondja, hogy a hit balgaság, érthetetlen ragaszkodás a régi babonafélékhez. — Manapság a hitetlenséget a felvilágodottság első föltételének tartják. Hiszed-e, hogy van Isten ? Maga a világ, azok a csodás tünemények, melyeket ember előidézni képtelen, a világ népeinek egybehangzó hite Isten létezéséről is sok más ezer meg ezer dolog és esemény bizonyítják Isten létét. De Isten létezését legjobban érzi az emberi szív és lelkiismeret. Es jól figyelmezzünk ! Az Istenhez járulónak nem elég csak hinnie, hogy van Isten, hanem megkivántatik tőle, hogy e hitét cselekedeteiben is megmutassa az által, hogy Isten parancsait követi. Mert mit ér az, ha folyton hangoztatod s magyarázod Isten létezését, cselekedeteid azonban elvetemültek, ravaszok és igazságtalanok ? Vigyázz ! S hitedet valóban mutasd meg ezentúl cselekedeteidben is ! Szerda, augusztus 3. „Nézvén a hitnek fejedelmére és elvégzőjére, a Jézusra. . .. “ (Zsid. XII. rész, 2. verse). Jézus utat tört előttünk, mert megmutatta, mily állhatatos lehet ez ember a szenvedésekben. Jézus tehát vezére, fejedelme a hitnek. De elvégzője is, mert Istenben vetett rendíthetetlen bizalmával elérte célját s ezáltal példát mutatott nekünk is arra, hogy miképpen fussuk meg mi is a mi pályánkat. Jézust tartsuk tehát mindenkor szemünk előtti Az O példájából merítsünk vigaszt s erőt. Ne csüggedj! Mindig jót remélj! Ne azt nézd, hogy az emoe- rek szenvedést okoznak neked s vesztedet akarják, hanem azt, hogy az Ur ezzel is javadat szolgálja. Ne hidd, hogy a vak sorsnak vagy áldozata. Ne ijedj meg a szenvedésektől. Krisztus is bátran járult azok elé a kimondhatatlan nagy szenvedései elé. Viz nélkül mit ér a kút? Könnyek nélkül lehetnél e igazán keresztyén? Csütörtök, augusztus 4. „Kövessed az igazságot, a hitet, a szeretetet, a békességet . .. “ (II. Timoteus II. rész, 22. verse). Tusakodj ! Hagyd el a bűnöket: a könnyelműséget, a dologkerülést, az élvhajhászást, a hitetlenséget. Ezt tanácsolja Pál az ifjú Timoteusnak, ki — csak úgy mint mi, — ember volt. Vonatkoznak e tanácsok reánk is. Ha nem követjük az igazságot, a hitet, a szeretet, a békességet, — bizony nem nyerjük el Krisztusunkban való üdvösséget, a síron túl való boldogságot. És sohse feledjük, hogy az Ur ismeri övéit! Kerüljük hát a bűnös örömöket; tagadjuk meg a világot; éljünk kegyes életet; és a terhek és fájdalmak között is sohsem csüggedve, mindig jót remélve, forduljunk Istenhez segedelemért. Péntek, augusztus 5, „Hagyjad az Urra a te utadat, és bízzál ő benne; és ő megcselekszi. “ (Zsolt. XXXVII. rész, 5. verse). A keresztyén vallás a józan okosság vallása. Minden embernek nemcsak joga, de kötelessége is. hogy ajbajt, veszedelmet, fájdalmakat egyenes s becsületes utakon magától elhárítsa. Ha pedig elégtelen minden emberi erő; midőn legjobb igyekezetünk dacára is, a csapásokat, szenvedéseket s fájdalmakat magunktól el nem távoztathatjuk — oh — ugyan, hova folyamodjunk akkor!? Akkor alázzuk meg magunkat az Úristen szent és bölcs akarata előtt. Erősítsük meg magunkat a könyörgésben hit által, hogy a megpróbáltatások nehéz óráiban el ne essünk, hitetlenség sátána szivünkbe be ne fészkelje magát. Bizalommal fordulj az Úrhoz s hagyjad az Urra a te utadat. O a roszból is jót tud kihozni! Keressetek vigasztalást a Krisztusban s az ő értünk való szenvedéseiben. Eljő az idő, mikor az örökigazság és irgalom kárpótlást nyújt a sokat szenvedetteknek. Addig !?.... Addig szenvedjünk, szeressünk s reméljünk ! Szombat, augusztus 6. „Az Istennek kegyelme legyen mindnyájan veletek“ (Zsid. XIII. rész, 25. verse). „Az Istennek kegyelme legyen mindnyájan veletek“ — ez Pál apostol majd minden levelének befejező köszöntése, kívánsága. „Istennek kegyelme veletek!“ Oskeresztyén üdvözlet ez. Ma az emberek köszöntéskor jó napot, vagy sok szerencsét kívánnak, vagy magukat ajánlják. Dehát kívánhatunk e jobbat, értékesebbet embertársainknak, mint Istennek kegyelmét!? Szebb ez a régi üdvözlés s egyszersmint ima is. Köszöntelek én is titeket Atyámfiái: „Az Isten kegyelme legyen mindnyájan veletek“ — és igy üdvözöljétek ti is egymást. Youngstown, O. Schódle Qy. Ádám. ref. lelkész. COPYRIGHT, 1869, BY PPOVIDENCE f ITHOGRAPH CO.
