Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1910 (11. évfolyam, 1-43. szám)
1910-07-30 / 31. szám
6. oldal. 31. szám. 1910. julius 30. „Amerikai Magyar Reformátusok Lapja“ ff5 : ===1 Amerikai Magyar Ref. Lapja MAGYAR AMERICAN REFORMED SENTINEL Published under the direction of the Board of Publication of the Presbyterian Church, U. S. A. and of the S. S. Board of the Reformed Church, in the U. S. A Ref. Church U. S. magyar egyházmegyéjének hivatalos lapja. FELELŐS SZERKESZTŐK: HANKÓ M. GYULA és SCHÓDLE GY. ÁDÁM youngstowni ref. lelkészek. FŐMUNKATÁRSAK: HARSÁNY1 LÁSZLÓ KOVÁCS ENDRE new yorki ref. lelkész. daytoni ref. lelkész. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : Mahoning Ave., Magyar Ref. Church, Youngstown, 0. Minden kézirat, egyházi és egyleti értesités és előfizetések, hirdetések és felszólalásoké czimre küldendők: Rév. Julius M. Hankó P. O. Box 420, Youngstown, O. EDITORS: Rev. JULIUS M. HANKO. Rev. A. G. SCHODLE PUBLICATION OFFICE: Mahoning Ave. Magyar Ref. Church Youngstown, O. Előfizetési árak: Egy évre $2; Magyarországba: $3 (15 K.) Subscription rates: One year $2; Half year: $1. Foreign countries: One year $3. Half year $1.50. eh • __—ji cA mi vallásunk. Nem kizárólag a református vallást jelenti a fenti cim, hanem nekünk, magyaroknak a vallását általános értelemben. Azt mondják rólunk előkelő amerikai egyházi tekintélyek közül sokan, hogy a mi vallásunk felekezeti különbség nélkül, tehát református, lutheránus és katolikus egyaránt, inkább a vallásos és egyházi hagyományok és szokások kegyeletes megőrzésének me- kanizmusa, mint a lélek szükségéből fakadó benső szellemi élet Istennel. Azaz: hogy a vallás jelentéktelenebb fontosságú elemeire és külsőségeire nagyobb gondot fordítsunk, mint annak lényegére és egyéni jelentőségére. Elmondjuk hitünk vallomásait, kegyeseknek ítéltetünk lenni vallásos foglalatosságaink ideje alatt, de cselekedeteink nagyobb része rácáfol erre az időnkénti kegyességre. Azt mondják, hogy a valláshoz tartozó formaságok aránytalanul nagyobb mértékben kötik le figyelmünket, mint az, ami benne áldásos: a személyes viszony Isten és embertársaink iránt s hogy többet törődünk az egyház külső ügyeivel, a lelkészek és elöljárók életének birálgatásával, a pénztár kezelésével és egyéb hasonló dolgokkal, mint lelkünk állapotával. Nem tagadhatjuk, hogy minden nemzetnek vallásos életében akadnak sajátságok, sőt túlkapások és fogyatkozások is s igy a mienkben is lehetnek ilyenek. A nemzeti k ül önféleségek szerint ezek is különbözők. Ezek a különbségek pedig ott válnak ki a legélesebben, ahol sokféle nép kerül egymás mellé, úgy, mint itt Amerikában. Mi magunk is látjuk a faji jellegen alapuló eltéréseket. De ezek mit sem vonnak le az illető nép vallásának az értékéből, ha a vallás legfőbb elemének ápolása méltó helyet foglal el. Rólunk azonban éppen azt mondják, hogy a kevésbbé fontosat tartjuk lényegesnek s a valóban fontosat kevésbbé lényegesnek. Itt Amerikában bőven nyílik alkalom vallásunk jellemző tulajdonságainak a megfigyelésére, mert jobban kiválik itt a többi népek vallásai közül, mint ott, ahol csak a magunk nemzetiségű és vallásabeli néppel volnánk körülvéve. Összehasonlitottuk-e a mi vallásunkat más nemzetekéivel ? Más nemzetek megtették ezt. Az amerikaiak is. Ne dugjuk be füleinket, ha közülök az összehasonlítás után olyanokat mondanak e tekintetben felőlünk véleményt, akik elegendő tájékozottságot szerezhettek maguknak e téren. Anélkül, hogy vizsgálat alá vennők az ő vallásukat, melyben bizonyára találnánk mi is, miként ők maguk is találnak kifogásolni valót, lássuk meg: valóban olyan kevés-e a mi vallásunkban az elevenítő erő, a lüktető élet? Van-e igazság az olyan nyilatkozatban, mely ezt állítja? Érdemes-e e felett kissé gondolkodnunk, különösen nekünk, mert ez rólunk, reformátusokról is szól. nemcsak a többi magyar felekezetekről s mert ez nálunk, kik oly kevés komoly mérlegelésre érdemes tárgyat találunk a külsőségekben a hivek egyéni hitéletével szemben veszedelmesebb tünetet jelent, ha igaz. Pedig hogy nem nélkülöz minden alapot ez a vélemény, arról sajnosán kell meggyőződnünk, ha gondosan összegyűjtjük az idetartozó adatokat. Hány olyan magát református keresztyénnek nevező magyar testvérünk van, aki hónapokon, sőt éveken keresztül is távol tartja magát a templomtól, ha nem is kényszerítik őt a körülmények erre? Hány van olyan, aki szívesebben keres más időtöltést és örömöket, mint amit az ember igazi boldogsága feltételez, amit a biblia, az egyház vagy a vallásos cselekmények nyújtanak? Hány olyan, aki a papokat s nem az Isten igéjét megy hallgatni a templomba? Hány olyan, aki azért református, mert annak született s csupán a lélek átalakulására semmi hatással nem bíró öröklött szokásnak hódol? Hány olyan, aki csak immel-ámmal, sok esetben pedig még úgy sem nyújt keresetéből bizonyos részt a szeretet oltárára és akinek bibliája sem volna, ha keserves rábeszéléssel, hivatkozással, fenyegetéssel stb. rá nem tukmálja az ügyes kolportőr vagy lelkész, akin eközben a nehéz verejték is kiüthet; Állapítsuk meg százalékokban ezeknek számát s lesz okunk a megdöbbenésre. Mert nem vallják ők magukat hitetleneknek, különösen ha érdekeik kívánják úgy, gyermekeik megkeresztelését sem mulasztják el, sőt vallásuk szertartása szerinti eltemettetésüket is kívánják, tehát nem tagadják meg vallásukat nyíltan. Ilyennek kell-e lenni az igazi vallásnak? S ha sok atyánkfiának vallásában több elevenítő erő volna, nem kerülhetnék el kevés igyekezettel is azt, hogy azoknak, kik közöttük forgolódnak, eliez hasonló szomorú tapasztalatokra nyújtsanak alkalmat? Az igazi vallásosság megnyilatkozását nem korlá(Folytatás a 14-ik oldalon.)
