Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1910 (11. évfolyam, 1-43. szám)
1910-07-02 / 26. (27.) szám
<3. oldal. ,,Amerikai Magyar Reformátusok Lapja“ 27. szám. 1910. j ulius 2. ÖRÖMHÍR. — 1910. július 3. — Jézus példázatai. Aranyige: „Az Isten országa nem ételben, nem italban áll, hanem igazságban, békességben és a Szent Lélek által való örömben.“ A mai lecke. Öt példabeszéd van a mai leckében. Mindegyik más-más oldalról világitja meg az Isten országát. Vegyünk ezeket sorban. 1. Hasonló a mennyeknek országa a mustármaghoz. Milyen a mustármag ? Kicsiny és jelentéktelen. Elmehetsz mellette s észre sem veszed : hol van elszórva. I)e ha kikel és megnő, nemcsak magasabb sok olyan növénynél, melynek magja nagyobb a mustármagnál, hanem egész fává nevekedik. Kiválik a többi növény közül, ágain fészket rakhatnak s árnyékában liüs enyhét találhatnak a nap heve előtt az ég madarai. Ilyen a mennyeknek országa is, az ember lelkében. Eleinte alig vehető észre. De lassan, emberi szemek elől elrejtett csodálatos módon megnövekedik s otthont teremt a megnyugvás után fürkésző nyugtalan gondolatnak, menekvést nyújt a világ háborgatásától és a bűnnek támadásai miatt kifáradt lelki erőnket feléleszti. Ilyen kicsiny mustármag volt kezdetben a meny- nyeknek országa e világon is. Aki megalapította ezt az országot e földön, az Ur Jézus, egyszerű helyen született, kicsiny családban nőtt fel s a kiket maga mellé választott munkásoknak, nem voltak sokan, hirök sem terjedt messzire, gazdaságok meg épen nem volt, mégis az elvetett mag hennök s általok másokban is nevelkedni kezdett, megerősödött, nemzedékről-nemzedékre mindig jobban, s ma már lehetetlen volna észrevehetetlenné tenni, olyan terebélyes fává hatalmosodott. Tagja vagy-e te is a mennyek országának ? Boldog az, ki ennek nevezheti magát. De ha még nem vagy az, azzá lehetsz, mert te is arra hivattattál. Szükség azonban, hogy előbb megtérj, mert ha valaki újonnan nem születendik, nem láthatja meg az Isten országát. 2. Hasonló a mennyeknek országa a kovászhoz. Miben ? Abban, hogy miként a kovásznak a természete és ereje kihat a tésztára, azt megkeleszti, sőt megposhaszt- ja, az Isten országának a természete és ereje is igy hat keresztül az ember lelkén. Az Isten országa igazságban, békességben s a Szent Lélek által való örömben van. Ha ez hatja át lelkedet s ez dagasztja kebledet a nemesre, ha ez hajtja akaratodat engedelmességre, szivedet szeretetre, akkor a mennyeknek országa benned vagyon. A hasonlat abban is feltalálható, hogy valamint a kovász csak kellő minőségű és mennyiségű anyagban és csak bizonyos hőmérséklet mellett működik: az Isten országának átható ereje is azonképen érvényesül lelkűnkben bizonyos körülmények összetalálkozásának esetében. Ha meg nem'óvjuk lelkünket a bűntől, ha szenyes indulatok keverednek szent érzelmeinkbe, ha szivünk melegét nem tartjuk meg, nem várhatjuk azt sem, hogy Isten országa győzedelmet vegyen bennünk. A kovász továbbá láthatatlanul van elkeverve s láthatatlanul működik a tésztában. Az Isten országa is ehez hasonló titkos munkásságot fejt ki bennünk. A változást nem a külsőségben kezdi s nem is ott mutatja. Nem helyzetet, hanem állapotot cserél. Belülről hat kifelé és nem megfordítva. , 3. Hasonló a mennyeknek országa az elrejtett kincshez. Az ember véletlenül is megtalálhatja, a nélkül, hogy a keresésére indult volna. (Mint pl. „goston.) De tudhatja-e az ilyen ember, hogy mit lelt, ha rfincs érzéke annak értékét felismerni? Ebben a példabeszédben a kincsnek a megtalálója megtudja becsülni azt, a mit lelt. Nemcsak észreveszi a kincset, hanem bírni is akarja. Örömmel adja el minden marháját, hogy atmak árán hozzájuthasson a kincshez. Számos emberpek akad olyan szerencséje, hogy nagy értékű kincsre bukkan. És ugyancsak számos ember elég együgyű ahoz, hogy estébe ne vegye annak a becsét, a mihez hozzájutott, Nem tudja: mije van. Ennélfogva nem fordíthatja azt a hasznára úgy, a mint kellene, nem telik öröme benne, s boldogsága a legnagyobb kincs bírására sem fokozódik. Meg tudjuk-e mi különböztetni a valódi kincset a közönségestől? Van-e kívánatosabb gazdagság a csengő aranynál és a csillogó gyémántnál? Ha van, bizonyára a lélek kincsei ezek, melyeket sem a rozsda meg nem emészt, sem a lopok el nem lophatnak. És mi mégis világi, múló javakért törjük magunkat. Nem tudjuk, hogy mi vagyon mi bennünk. Mert hat tudnók, úgy lennénk, mint Pál apostol, mikor keresztyénné lett. ő a legnagyobb áldozatot is semminek állította lenni ama nagy nyereséghez képest, a miihez Krisztus által jutott. Az Isten országáért elvetette ő magától régi vallását, rokonságát, vagyonát, népszerűségét — mindenét, mint elveti a pogány a bálványokat, ha megtalálja az egy, igaz Istent, vagy a mint elveti a vándor az utszélről felszedett kövecskéket, miután megtalálja az igaz gyöngyöt. Milyen értékes az Isten országa előttünk ? A mi áldozataink, melyeket érte hozunk, mutatják a leg- hübben. A legértékesebb áldozatot a legértékesebb kincsért hozzuk. Hasonló a mennyeknek országa a kereskedő emberhez, ki drágaköveket keres. Nem véletlenül akad rá, hanem időt, fáradságot és pénzt nem sajnálva kutat utána. Nincs megelégedve a közönséges értékű kincsekkel, mert azok nem alkalmasak, számításainak, vágyainak, céljainak megvalósítására. Az ő céljai pedig a közönségesnél nagyobbak voltak. Bölcs ember volt tehát, hogy céljainak megfelelő éltékes kincs után indult s mikor megtalálta, minden marháját eladván, megvette azt. Az Isten dicső rendeltetést szabott mindnyájunk elé. Elhívott bennünket, hogy soha meg nem szűnő boldogságban éljünk ő vele. Erre törekszünk-e magunk is? Veszendő kincsek nem segitnek minket e törekvésünkben. Meg kell azoktól egyszer válnunk, mert nem vihetjük az örökkévalóságba. Meg kell válnunk, mert a hol vagyon a mi kincsünk, ott vagyon a mi szivünk is. S ha e földi kincsekhez kötjük magunkat, miképen egyengethetjük utunkat a mi igazi hazánk felé, a hol örök tanyánk lészen ? (Folytatása a 12-ik oldalon.)
