Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1910 (11. évfolyam, 1-43. szám)

1910-07-02 / 26. (27.) szám

, Amerikai Magyar Reformátusok Lapja”

§. oldal

27. szám. Í9Í0 Julius 2.

A keresztyén egyház története.

Irta: Farkas József.

V. időszak. I. A vallásj a vitástól a legújabb időkig.

(1517—1896.)

VIII. A protestáns egyház mellett keletkezett főbb felekezetek.

IXL.

Egyik fő büszkeségüket képezi a methodistáknak Viber- force (1759—1133) angol államférfi, ki a világ nagyjai között buzgólkodott a valódi keresztylnség érdekében, mitsem törődve a csípős gunynyal, melylyel néha a nagy urak az ő apostolkodását fogadták; de különösen buzgólkodott ő a rabszolgaság eltör, lése mellett, mely a mig fennállott 100,00u rabszolgát hurcoltak ki évente Afrikából, a kiket vérlázitó m időn fogdostak és lopkodtak össze és vittek vásárra. Ezen embertelen és még ;nkább kereszténytelen eljárás ellen először a quakerek szólaltak fel, de teljesen hatástalanul. Fel kellett előbb a nemzetek lelkiismere- tét rázni, hiszen még lelkész is volt a gyarmatokban elég, kiknek rabszolgái voltak, kik bűnnek tartották volna azok oktatását; nagyon sok kegyes ember adta, vette, hajóin szállította a rabszolgákat, a nélkül, hogy e miatt bármi lelkifurdalást érzett volna.

Vilberforce 20 évi kitartó munkájával, a kereskedők nagy ellenzése dacára, kivitte, hogy az angol parlament a rabszolgakereskedést, 8 tengeri rablással egyenlően bűnösnek nyilvánította és eltiltotta (1807), Hasonló buzgalommal küzdött Vilberforce a mellett is. hogy az indiai nagy birodalomba, melyet egy angol kereskedő-társaság 1757 óta birtokába vett, nyissanak utat a keresztyénségnek; ha oly rengeteg hasznot húz Anglia ezen nagy kiterjedésű birodalomból, tegyen legalább valamit az ottani mintegy 200 millió lakos lelki üdvössége érdekében. A birodalom kormányzói az angol parlamentben 1801-ben még akként nyilatkoztak, hogy a legeszeveszettebb intézkedés volna Indiába hittérítőket küldeni. De Vilberforce makacs kitartással küzdött és 1813-ban már kénytelenek voltak az illetők megengedni, hogy Indiába hittérítők menjenek; sőt még azt is megérte Vilberforce, hogy a rabszolgák Anglia összes gyarmataiban szabadon bocsát, tattak az 1833-ban hozott országos törvény értelmében, ezer millió márka kárpótlást szavazván meg az ország a rabszolgák felszabadítása folytán megkárosult ültetvényeseknek.

IX. A felvilágosultság.

Midőn a XVI. század vallásjavitói az egész világ előtt kimondották, hogy ők a hitre tartozó dolgokban senki emberfia tekintélye előtt feltétlenül meg nem hajolnak; hogy ők bármely hitcikket is azért, mert azt valamely nagyhírű tudós, püspök, pápa, sőt ha mindjárt a püspökök összesége, az egyetemes zsinatok állították is fel, el nem fogadnak; a mikor kimondták, hogy a legbölcsebb emberek és a zsinatok is csalódhattak; s ezért ők maguk vették vizsgálat alá a Szentirást és igazságul csak azt fogadták el, a mit a Szentirásból kiolvastak és kimagyaráztak; más szóval, a midőn ők a szabad vizsgálódás és önálló gondolkodás elvét érvényre emelték: ezzel ők nem csupán a vallás és egyház fejlődésében alkottak uj korszakot, de általában az összes tudományokat felszabadították a régi békókból, függetlenné tették az évezredes tekintélyektől. Uj élet s tevékenység támadt a XVII. és XVIII. századokban a különféle tudományok mezején. Nem törődnek azzal, hogy mit tanított kétezer évvel korábban a negytekintélyü görög tudós, Aristoteles, vagy a középkornak egyik-másik nagyhírű bölcsésze, természettudósa — az u. n. skolasztikusok — hanem ők maguk kutatnak, vizsgálódnak, bölcselkednek. Uj ég és uj föld lesz.

Kopernik, Gballilei és mások a napot, holdat é s földünket egészen másként tüntetik fel, mint azok felől az emberek évezredeken át vélekedtek. A természet törvényeit a régi tudósoktól függetlenül kutatják és a természeti tudományok bámulatos fejlődést vesznek. A bölcsészeti rendszereket uj alapokon építik fel. Mint tavaszszal a tél fagyos bilincseinek lerázása után minden megmozdul, uj életre kél, virágzásnak indul; igy a középkori paduraloin s babonás képzetek alól felszabadult nyugot- európai népek körében is uj mozgalom, uj tevékenység támad. És ha ma már a vizeket gőzhajók, a száraz földet vasutak szelik át; ha manapság az iparos, a földmives más eszközökkel, folyvást tökélyesbülő gépekkel dolgozik, mindezeknek első indító okát a vallásjavitás nagy elvében, a szabad vizsgálódást, kutatást és a folytonos haladást hirdető tanításban ismerhetjük fel.

A gondolat felszabadulása maga után vonta — ha nem is azonnal — a sajtó felszabadulását is. Alig hogy akönyvnyoma- tást. a XV. század közepe táján feltalálták, a pápák azonnal bilincset tettek erre is. V. Sándor szokásba hozta 1500 körül a tiltott könyvek jegyzékét, a mi azt jelentette, hogy a pápa mindazokat a könyveket, melyek neki s a papságnak nem tetszettek, t. i. a melyekben a papi hatalmat és zsarnokságot, vagy a babonát bigottságot ostromolták, eltiltotta; a ki az ily könyveket olvasta, az büntetést várhatott magára. Ezt a korlátot a vallás- javítás áttörte, bár jó katholikusnak manapság is tilos a pápa által időnként közzététetni szokott jegyzékben foglalt müvek olvasása; — de azért a protestáns országokban is állami vagy egyházi felügyelet és ellenőrzés alatt állott még jó ideig a sajtó és megrostálták a kinyomatandó Írásokat. Hollandia törte szét teljesen először a sajtó bilincseit, ott már a XVII. században lehetett bármily tartalmú müvet kinyomatni; példáját azután követte több ország, 1848.ban, illetőleg 1867 óta hazánk is.

Feletébb becses kincs az emberiségre nézve úgy a gondolatszabadság, mint a szabad sajtó; mert hiszen zárt helyeken, üvegházakban is lehet növényt, virágot tenyészteni; de az égbe nyúló cédrusok, az erős és százados életű tölgyek csak szabadban, napnak, esőnek, szélnek, viharnak kitéve fejlődnek ki teljesen. A tudományok fejlődésére nézve is épen igy szükséges a szabad levegő, szükséges vihar, vagyis a tudományos harc, küzdelem. Hanem hát van árnyékoldala is a dolognak. A nap melege szükséges a növény fejlődéséhez; de a nap néha el is perzseli a növényt; harmat, eső nélkül nincs tenyészet; de a sok eső, még inkább az árvíz tönkreteszi a növényzetet. így vagyunk a gondolat és sajtó szabadságával is. Ezeknek is van káros hatásuk is. A vallásos keblű ember mellett az istentagadó, az erényes mellett az erkölcstelen, a bölcs mellett a balga is közzéteheti nézeteit, és bizony gyakorta megesik, hogy az emberek kedvesebben fogadjak a helytelent, mint a helyest; a vadóc, a konkoly bujábban tenyészik, miut a tiszta búza.

A közelebb múlt két században, de kivált a XVIII-ikban a vallás és a bölcsészet terén sok oly nézet merült fel és talált pártfogókra, melyekben a kegyes lelkek méltán megbotránkoz- tak. Angliában a XVII. század elején az u. n. „szabadkőművesek“ titkos társulata keletkezett, mely a felebaráti szeretet törvényét híven megtartja és gyakorolja, de a hitcikkeket teljesen mellőzni; ugyancsak Angliában a XVII. század második felében az u. n. „szabadgondolkodók“ vagy deisták azon nézetet terjesztették, hogy a tökéletes vallásnak egyedüli alapja a természetünkbe beoltva levő istentudat és a lelkiismeret; ezért elég az embernek annyit hinni: hogy van Isten, kit életünk erényes folytatásával kell tisztelnünk, van lélek, örök élet, s ebben jutalmazás és büntetés.

(Folyt, köv.)