Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1910 (11. évfolyam, 1-43. szám)

1910-06-25 / 26. szám

26. szám. 1910 junius 25.

„Amerikai' Magyar Reformátusok Lapja’

7. oldal

Tudakozzátok az írásokat.

Vasárnap, junius 26. „Akkor az igazak fénylenek, mint a nap, az ő atyjoknak országában“. (Máté ev. XIII. 43.)

Az igazak élete sok bajjal és szenvedéssel van tele, de az igaz azért el nem hagyja az ő igazságának útját, hanem békén tűri a szenvedéseket és várja Isten kegyelme által a szabadulást. S lehet hogy egész életében szenvednie kell s szenvedéseiből Isten csak a halál által váltja meg, de akkor az igaz fényleni fog, mint a nap, az Isten országában, az örökkévalóságban.

Fénylik az igaz az ő életében is s életének cselekedeteivel tanit másokat, mert ő már e földön Isten országa polgára.

Igazak vagvunk-e mi? S ha, mikor jó dolgunk van, igazak vagyunk, azok maradunk-e a szenvedésekben js? Megtartjuk-e Istenben való bizodalmunkat, fénylünk-e, mint a nap; vagy a szenvedésekben elhagyjuk az igazságot s járunk sötétségben?

Hétfő, junius 27. „Szedék annakokáért azt minden reggel, a mennyit kiki megehetik vala, mert minekutánna a nap felmelegedett, elolvad vala“. (2 Mózes XVI. 21.)

A pusztában vándorló zsidóknak Isten mannát ad, hogy abból az éhes nép megelégitse magát; szedék annakokáért azt minden reggel, amennyit kiki megehetik vala. Nem gyűjtött egy se magának holnapra valót, mert minekutánna a nap felmelegedett, elolvad vala a manna.

Isten nekünk is adja áldásait, hogy azokból megelégitsük testünket. De nekünk nem elég az, ami a mai napra kell, mi sok esztendőkre való javakat akarunk gyűjteni. Pedig, amiképen a mannát a nap melege elolvasztotta, mert múlandó vala, úgy múlandó minden földi jó s elolvad, semmivé lesz reánk nézve minden a sírnál. Miért nem keresünk hát olyan javakat, melyek nem lesznek semmivé, a melyeknek van igazi értéke? Miért nem gyűjtünk javakat a mi lelkűnknek?

Kedd, junius 28. „Ama nemes harcot én megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam: végezetre pedig eltétetett nékem az igazság koronája“ (Pál ap. 2. levele Timótheus- hoz, IV. rész 7. és 8. vers.)

Életünk egy valóságos harc. Harcolunk életünk boldogságáért. Némelyek közöttünk a világ múló javaiért küzdenek, mert azt látják, hogy ezek által a test minden örömét megvásárolhatják; csak kevesen harcolnak a bűn ellen, jól tudván, hogy a bűn okozza a boldogtalanságot. Azok, akik a bűn ellen harcolván, azt meggyőzik, csak azok az igazán boldogok, mert csak azok szive tiszta.

Boldog hát az, aki életének végén elmondhatja, hogy az élet nemes harcát megharcolta, a harcban a hitet megtartotta, mert tudja, hogy Isten, ki ismeri az ő cselekedeteit, látta az ő nemes harcát, végezetre megadja neki az igazság koronáját, az örök élet üdvösségét.

Miért harcolunk mi? Hogyan harcolunk mi? Földi javakért-e a bűn által, vagy az örök élet üdvösségéért az igazságban?

Szerda, junius 29. „Nem tiszteled a te Uradat Istenedet szivednek örömében és vigságában, mivelhogy mindenben bő- völködöl (5. Mózes XXVIII. 47.)

Azt mondjuk, hogy a szegénység s a vele járó nyomorúság sok embert eltérít az Isten útjáról; jó dolguk van hát a mindenben bővölködőknek, mert nem kisérti őket a szegénység. És azt látjuk, hogy a gazdagok között is sok bűnös van, sőt talán közöttük talán többen járnak a gonosznak utján, mint a szegények között. Ez érthető is, hiszen magunkról tudjuk, hogy ha jól van dolgunk, milyen könnyen elfeledkezünk kötelességeinkről, el az Istenről is, a mi Atyánkról.

Ne irigykedjünk hát a bűnös gazdagra, inkább lássuk mefe az igazságban járó szegényt s kövessük ezt; tiszteljük az Istent, a mi Urunkat, Atyánkat mind a szegénységben, mind gazdagságban, mind örömben, mind szenvedésben. És mutassuk meg tiszteletünket életünk cselekedeteiben.

Csütörtök, junius 30. „Az Urnák félelme az életnek kútfeje“ (Példabeszédek XIV. 27.)

Bizony mondom, hogy az Urnák félelme az életnek kútfeje, azaz egyedül tesz boldoggá embert a földön is. Imé az Urnák félelme által megjavul, megtér a gonosz, ime szeretettel ragaszkodik Hozzá a hivő s mind a megtért gonosz, mind a hivő megtalálja Isten kegyelmét s ez által lelke nyugalmát, élete boldogságát.

Ne ijedjünk meg a félelem szótól, nem rettegést jelent ez, legalább nem a megtérőre nézve. íme a gyermek is, ki szereti atyját bizonyos félelemmel és tisztelettel néz arra, de szeretettel ragaszkodik hozzá, mert tudja, hogy atyja is szereti őt és az ő javát akarja akkor is, ha bünteti. így kell nekünk is Istenre, a mi Atyánkra tekintenünk, bizonyos félelemmel es tisztelettel, de egyszersmind szeretette) is kell Hozzá ragaszkodnunk, jól tudván, hogy O is szeret minket és mindenek által, még a szenvedéssel is javunkat akarja.

Tiszteljük-e, féljük-e és szeretjük-e mi az Istent, a mi Atyánkat?

Péntek, julius 1. „Örvendezz minden jóban, melyet ad neked a te Urad Istened és a te házad népének“ (5. Móz. XXVI. n.)Isten áldja meg életünket és kedveseinknek életét minden jóval, testi és lelki áldásainak bőségével : örvendezzünk hát azokban. De a mi örvendezésünk legyen méltó hozzánk és a javakhoz, melyeket adott nekünk az Isten: Isten áldásait igazi javunkra használjuk fel.

Sokan azok közül kiket Isten gazdagsággal áldott meg, gazdagságukat csak testi élvezetekre, testi kívánságaik kielégítésére használják; pedig Isten nem csak ezért adta áldásait. A gazdag csak ugv örvendezhet igazán, ha gazdagságát a szenvedés és a nyomorúság terheinek könnyítésére fordítja. Sokan a szegények közül, kiket Isten lelki ajándékokkal áldott meg, felfuvalkodot- tak lesznek s gazdagságukat épen úgy csak a maguk javára fordítják, mint ama mások, kik földi javakban bővölködnek. Jól van-e ez igy?

Szombat, julius 2. ,,Ne legyetek szorgalmasak a holnapi napról, mert a holnapi nap gondot visel az ő dolgairól. Elég minden napnak a maga baja“ (Máté VI. 34.)

A pusztában vándorló zsidók nem gyűjtöttek mannát a holnapi napra, mert látták, hogy a nap melege elolvasztotta azt. Hát mi miért nem látjuk, hogy épen ilyen múlandó minden földi jó; miért szorgalmaskodunk, hogy sok esztendőkre eltett javaink legyenek? Hiszen elég minden napnak a maga baja; csak elvégezzük ma azt, mit el kell végeznünk.

Ne legyünk hát szorgalmatosak a holnapi napról, hanem szorgalmasan végezzük a mai nap dolgait,- éljünk úgy, mintha csak a mai nap volna még a mienk. De legyünk bizodalommal, hogy Isten, aki ma Atyánk, holnap is ugyanaz marad s ha megáldott ma, holnap is velünk lesz áldása; Istenbe vetett reménységgel éljünk úgy, mintha sohasem kellene meghalnunk. így lesz boldog a mi életünk és boldog a mi feltámadásunk is.

Youngstown, 0. M, H, Gy.