Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1910 (11. évfolyam, 1-43. szám)
1910-06-25 / 26. szám
8. oldal. „Amerikai Magyar Reformátusok Lapja” 26. szám 1910. juunis 25 ÖRÖMHÍR. — 1910. június 26. — A KONKOLYRÓL SZÓLÓ PÉLDÁZAT. (Máté XIII:24—30; 36—43.) Aranyige: „Akkor az igazak fénylenek, mint a nap, az ő mennyei Atyjoknak országában“ (Máté XIII: 43.) Idő: Kr. u. 28 év nyáron. Hely: A galileai tenger, Kapernaumbau. Hogyan tanítsuk a lecsét ? Mindenek előtt magyarázzuk meg a gyermekeknek, hogy mi az a konkoly, a rósz, a gaz, mely magától terem. Tudniok kell továbbá, hogy a mező a világ, melyben növények az emberek; a ki a jó magot veti, az embernek fia, a Krisztus az; a jó mag az Isten országának fiai, a konkoly pedig ama gonosznak fiai stb. A mai lecke. Kevéssel azután, hogy a magvetőről szóló példázattal tanította Jézus a hajóról a köréje gyűlt népet, ismét a parton várakozó sokasághoz fordult és a konkolyról szóló szép példázatot mondotta, a mely mai leckénk tárgya. Ez a lecke három részből áll. 1. Az első részéből (24,—25 versek) a példázatnak azt látjuk, hogy minden józan földmives jó magot igyekszik vetni s megtisztítja azt a konkolytól, ha azt akarja, hogy tiszta gabonát arasson. S mégis mit látunk ? Azt, hogy mikor a gabona kikelt, sokféle gyom, dudva van közötte. Ennek pedig az az oka, hogy a föld magától termi a konkolyt és a gyomot, s ezáltal mintegy' jelképezi az erkölcsi világot, melyben a vetés az örökkévalóság számára történik. De a világ s az emberiség már nem úgy tekintendő, mint a mikor Isten kezéből kijött. Az bűn megrontván s hatalmába keritvén, szolgája lett. E megromlott emberi nemzetet Jézus vezette vissza a mennyei Atyához. Az Isten országának fiai azok, kiket a Krisztusban való hit ujj ászült az életre. De az emberiségtől még Krisztus sem tudta távol tartani a gonoszt. Mikor az emberek alusznak vagyis nem ébrek, eljön az ellenség, elhinti az ő rósz magvát, a bűnt és sokan a gonosz fiaivá lesznek. Ez az ellenség az ördög, ki a szent irás szerint szerzője, oka minden rosznak, minden bűnnek a világon. Az ördög pedig nem egyéb, mint a rosznak, a bűnnek megszemélyesítője. Az ördögöt nem Isten akarata hozza létre, de meg sem akadályozza létrejövetelét, mert adott az embernek szabad akaratot, hogy a jót vagy a roszat tehesse. A gonosz fiai az Isten fiaival együtt élnek, mint a hogy a konkoly együtt tenyészik a gabonával. Avagy nem tudjuk-e, hogy az Ur tanítványai között is akadt egy Judás selső követői közt is találIffízott egy Ananias és Zafira. Ma is úgy van, hogy a kegyessel a bűnös, a jóval a rósz, az igazzal a hazug, az istenfélővel az istentelen együtt nő, együtt él és együtt is hal meg. 2. A példázat második része (26—29 versek) azokra a kérdésekre felel meg, hogy jól van-e s miért van ez igy ? Hogy a gabonát és a konkolyt együtt hagyja hevekedni a gazda, ebben a gabona iránti kíméletét és gondosságát látjuk. A konkoly gyökerei ugyanis sokszor együtt vannak, összefonódnak a gabona gyökereivel s ha a konkolyt ki akarjuk tépni, vele minden esetre sok gabonát is kitépnénk. Ez pedig kár volna. Épen ily bölcs célja van a mennyei gazdág is abban, hogy az erkölcsi élet mezején a jók és gonoszok együtt éljenek. És bár mi szeretnék a gonoszokat kiirtani, de nem lehet, nem szabad. A mennyei gazda nem engedi. Hagyja mind a kettőt növekedni az aratásig. És ez nagyon bölcsen van igy. Az ember ugyanis csak a külsőt látja, abból Ítél, pedig mint tudjuk, a látszat csal. Gyakran vagy jobb, vagy roszabb az ember, mint a minőnek látszik. Csupán jó emberekből nem állhat a világ, mert Isten nem angyalokat, hanem embert teremj tett, ki a fény és árny, a szellem és anyag összetételeiből áll. Épen ezért Isten könyörülő és hosszutürő hozzánk. A konkolyból sohasem lesz búza, de a bűnös emberből még lehet megtért keresztyén, az Isten országának tagja. Az Isten a bűnös ember megtérésere vár el- fogyhatatlan türelemmel a világ végeztéig, inig ha ránk volna bízva az ítélet, mi a bűnös életét elpusztítanánk Egyedül csak ő lát cselekedete szerint. Mikor látjuk a bibliában, hogy Delila Sámsont ölelgetve fürteivel játszik, azt hisszük, hogy ő egy szerető nő, hűséges feleség, pedig a legálnokabb gonosz asszony. 3. A példázat utolsó része (30. v.) az összeszedés idejéről szól, mely az aratás s ugyanekkor történik a szétválasztás, mikor a konkoly kihányása már semmi kárt nem tesz a gabonában s mikor a konkoly tűzre vettetvén, a gabona a csűrbe takarittatik. Tehát a világ végéig együtt maradnak a jók s roszak, mert mindkettőnek éremre van szüksége. Természetszerűit mindnyájan konkolyok, roszak vagyunk. Ki az közülünk, a ki azt mondhatná: tiszta az én szivem, semmi bűn én bennem nincsen, — holott naponként vétkezünk? A világ végén; az aratáskor, külön választatván a jók a gonoszaktól, ez utóbbiak az égő kemencébe vagyis az örök gyötrelemre és kárhozatra vettetnek, hol lészen sirás és fogcsikorgatás, azaz soha meg nem szűnő fájdalom, mig az igazak fényleni fognak, mint a nap az ő mennyei Atyjok országban. Legyünk mindnyájan jó magvak, az Isten országának fiai s nevekedjünk az ő dicsőségére és lelkünk idvességére, hogy majd ama nagy aratáskor, mint tiszta búza taka- rittassunk be a mennyei gazda csűrébe. Dayton, O., Kovács Endre, ref. lelkész-
