Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1910 (11. évfolyam, 1-43. szám)
1910-06-25 / 26. szám
6. oldal. „Amerikai Magyar Reformátusok Lapja“ 26. szám. 1910, jnnuis 25. r— — ^ Amerikai Magyar Ref. Lapja MAGYAR AMERICAN REFORMED SENTINEL Published under the direction of the Board of Publication of the Presbyterian Church, U. S. A. and of the S. S. Board of the Reformed Church, in the U. S. A Ref. Church U. S. magyar egyházmegyéjének hivatalos lapja. FELELŐS SZERKESZTŐK: . HANKÓ M. GYULA és SCHÓDLE GY. ÁDÁM youngstowni ref. lelkészek. FŐMUNKATÁRSAK: HARSÁNYI LÁSZLÓ KOVÁCS ENDRE new yorki ref. lelkész. daytoni ref. lelkész. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : Mahoning Ave., Magyar Ref. Church, Youngstown, 0. Minden kézirat, egyházi és egyleti értesités és előfizetések, hirdetések és felszólalásoké czimre küldendők: Rev. Julius M. Hankó P. O. Box 420, Youngstown, O. EDITORS: Rev. JULIUS M. HANKO. ' Rev. A. G. SCHODLE PUBLICATION OFFICE: Mahoning Ave. Magyar Ref. Church Youngstown, O. Előfizetési árak: Egy évre $2; Magyarországba: $3 (15 K.) Subscription rates: One year $2; Half year: $1. Foreign countries: One year $3. Half year $1.50. *h ■ rff cJMagyar nyári iskolák. Ismét vége egy iskolai évnek, újra meg kell nyitnunk a nyári magyar iskolákat, hogy a magyar szülök magyar gyermekeit, kik egy hosszú iskolai év alatt magyar szót az iskolában nem hallottak, tanítsuk meg arra, amit nekik nem szabad elfelejteni, hogy ők magyarok s hogy ismerniük kell Magyarország földrajzát, történelmét és mindenek felett nyelvét úgy szóban mint írásban. Lehet, hogy a játékra hajló gyermek eleinte nem szívesen jön a magyar iskolába, de ha szépen bánunk vele s ha szeretettel oktatjuk, bizonyos, hogy először minket, később a tárgyat is, mire tankjuk, végre pedig áldott szülőföldünket is megszereti és büszkén fogja emlegetni iskolatársainak, hogy ő magyar származású, mert akkor már tudni togja, hogy mire büszke. Sokan azt mondják, hogy nincs szüksége a magyar gyermeknek itt a magyar nyelvre. Ez, sajnos, igaz,’ de csak azért és addig, amiért és meddig az idegenben vagyunk. Ki tudja azonban, hogy meddig maradhat itt, mikor kell haza nennie gyermekeivel együtt? S ha hirtelen jön el ez az idő, ugyan miképen védekezünk gyermekeink előtt, ha azok otthon a hiányos magyar nyelvi ismeretek miatt, nem boldogulhatván, minket kérdőre vonnak? És ne mondja senki, hogy ő már sohasem megy haza. íme meghalnak otthon a szülők s a kis örökség utánnok reánk szállott; itt rosszak a munkaviszonyok, nehezen élhetünk: bizony hazamegyünk gyermekeinkkel együtt. Vagy meghal az erős férfi, a kenyérkereső apa s a gyámol nélkül, apró gyermekekkel elmaradt anya, kinek élnek otthon a szülői s a kik hívják őt magukhoz: mit tehetne jobbat, minthogy haza menjen gyermekeivel együtt. Jöhet végre olyan idő, amikor itt úgy megnehezedik az élet, otthon pedig a gyáripar fejlődésével úgy megkönnyebbedik, hogy kényszerítve leszünk haza menni. De ezektől eltekintve, ha van egy kis szeretet szivünkben az édes anya, szülőföldünk iránt belenyugszunk-e abba könnyen, hogy eljöjjön az idő, mikor gyermekeink szegyeim fogják azt is, hogy magyar szülőktől származtak, utálni fogják nyelvünket és hazánkat egyaránt? Örvendeni fogunk annak, hogyha gyermekünk, elkerülvén távolra tőlünk, idegen nyelven ir nekünk, melyet csak tolmács utján értünk meg s ha mi írunk neki, ő is csak idegen utján értheti meg levelünket? Azért induljunk el lelkesedéssel s kezdjük meg a magyar nyári iskolát minden helyen, ahol magyar gyermekek vannak. Vegye kezébe e dolgot az egyház és követelje meg lelkészeitől, hogy tanítsák a magyar gyermekeket. Ahol nincs egyház, ott egy lelkesebb magyar indítson mozgalmat s legalább a magyar írásra és olvasásra tanitsa meg mindenki az ő gyermekét. Az idegenek Amerikában. Senki sem mondhatja rólam, hogy nem szeretem Amerikát s hogy nem vagyok hü intézményeihez. De akárhogyan szeressem, akármilyen hü legyek hozzá, nincs az a hatalom e földön, mely megtagadhassa velem magyarságomat és nincs az a hatalom, mely bedugja számat, hogy ne szóljak arról az indokolatlan, azért tehát mélyen sértő bánásmódról, az oktalan gyűlöletről és alap nélkül való lenézésről, melyben az idegeneket s minket magyarokat is részesítenek az amerikaiak. Menjünk a gyárakba s lássuk meg, hogy az amerikaiak előtt milyen keveset ér egy idegen, akár a magyar élete. Olvassuk lapjaikat halljuk szónokaikat, hol mit beszélnek és halljuk, értsük meg, hogy lenézett dégók és hankik vagyunk, tudományban és erkölcsökben egyaránt alábbvalók anemes angol fajnál, melyet Isten a világ urává tett. És nemcsak a gyárakban keserves munkában izzadó, életveszélyes helyeken Amerika nagyságáért dolgozó egyszerű munkás a megvetett és kigunyolt foreigner (külföldi), hanem a magasabb képzettséggel biró, erkölcsi életet élő szellemi munkás is. Sőt ha polgár lettél is, egész életedben éreztetni fogják veled, te szerencsétlen idegen, hogy nem a nemes angol fajból származol. És csak igen kevesen vannak itt, akik az idegenben is embert látnak s az idegent is testvérüknek tartják, tehát pártolják és támogatják. Két orvosság van ez ellen: szervezkedjünk politikailag is s mutassuk meg erőnket azoknak, akik minket megvetnek; és javuljunk meg mindnyájan erkölcseinkben s tiszta becsületes keresztyéni élettel mutassuk meg az amerikaiaknak, hogy érdemetlenek vagyunk gyűlöletükre és megvetésükre. Youngstown, 0. M. H. Qy.
