Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1910 (11. évfolyam, 1-43. szám)
1910-01-01 / 1. szám
8. oldal „Amerikai Magyar Reformátusok Lapja 1. szám- 1910. január 1. ( ( ÖRÖMHÍR. — 1910. január 2. — (Olvasd el Máté evangéliumának III. része, 1—12 verseit.) JÁNOS, A JÉZUS ELŐŐHIRNÖKE. Aranyige: Máté 3 : 3 „... .Kiáltó szó vagyon a pusztában, készítsétek meg az Urnák utát és egyengessétek meg az ő ösvényeit’’. Idő: Kr. u. 26-ban. . a . , Hely: Jndeának pusztája. .j ___ A mai lecke. i. Mielőtt Jézus Krisztus tanítói hivatalát megkezdte volna, Keresztelő János lépett föl, hogy bizonyságot tegyen Jézusról, hogy előkészítené a népet a jézusi tanok befogadására. E végből prédikált, öltözete teveszőrböl való volt, eledele pedig ehető sáska és vadméz vala. Sokan hallgatták őt. Nemcsak Jeruzsálemből, hanem a körülfekvő vidékekről is számosán tódultak ki, őt hallgatni. Hallgatói közül számosán kérték őt, venné fel őket Isten országába s ennek jeléül keresztelné meg őket; elébb pedig vallást tettek méltatlan, bűnös voltukról s ünnepélyesen javulást igérének. János nagy szigorral lépett fel a farizeusok ellen, kik kegyeskedő s érzésnélküli külső szenteskedés által a nép előtt igyekeztek maguknak tekintélyt szerezni. Megrója Kér. János a Sadduczensokat is, kik a lélek hallhatatlanságát tagadták. II. Úgy látszott, Istennek lelke eltávozott a néptől, mely a nyomorúság idején mindig megtérést fogadott, de fogadását mindannyiszor megszegi mihelyt a szerencse napja földerül egén s visszatér megszokott bűneire. Ekkor lép fel Kér. János, ki köré a nép csoportokban tódul, hallgatni őt. Mit hirdet János? Térjetek meg, mert elközelitett a mennyeknek országa”, ig.v szól s elmondja, hogy az, kit oly nagy áhítattal várnak, a szabaditó Ur Jézus Krisztus nemsokára fel fog lépni, hogy isten országát megalapítsa. De azt is mondja János, hogy ez országnak csak az lehet tagja, ki megtér, megjobbul. Megfeddi a farizeusokat és sadduceusokat. S a nép mely hallgatta őt, magába tért, jobbulást fogadott és megkeresztelkedett. Ti, kik e sorokat olvassátok, jól véssétek sziveitekbe, hogy azért, mert titeket megkereszteltek, még nem vagytok részesei Isten országának ! ? Mert a keresztség mit sem használ; fődolog a hit, mely jó cselekedetekben nyilvánul; szent, kegyes és jánosi alázatos élet nélkül senki Istent meg nem látja! Térjetek meg azért, mig nem késő, és jobbítsátok meg magatokat, hogy Isten országának részesei lehessetek, mert elkö- zelgett a mennyeknek országa! Országa, társasága azoknak, kik Istent teljes szivökből szeretik, tisztelik és az ő törvényei szerint élni igyekeznek. Ezt az Isten országát, az igazság, az erény, a boldogság országának is nevezhetjük. Oh, ha érzitek, hogy a Jézus Krisztusnak köszönhetitek azt, hogy ez országról, e boldogságról biztos tiszta képet alkothattok sziveitekben, úgy adjatok hálát Istennek, a mi Atyánknak, hogy Jézust elküldötte hozzánk. A Jézus — látjátok —- azért jött, hogy ez országot megalapítsa köztünk. Ma is eljő hozzánk a Jézus, csakhogy nem testileg, hanem szent igéjében, égi tudományában, isteni leikével, melyet legtisztábban a mi szent vallásunk hirdet. És nincs csak egy is, a kit elkerülne Ö. Nincs csak egy is, a kit megtartani ne akarna, — ‘‘mert nem akarja, hogy valakik elvesszenek, hanem hogy mindnyájan megtérésre igyekezzenek” s igy hivogat mindnyájunkat: “jöjjetek én hozzám mindnyájan, valakik megfáradtatok és megterheltettek és én megnyugosztlak titeket.” Nem hallottad még a Jézus hivó szavát? Szava ott van a harang Isten házába hivó hangjában. Lelked hitében. Szived minden dobbanásában. Az igazságosságától való félelmedben, ott van az égi irgalomba vetett alázatos bizodalmádban és reménységedben. Mikor az árvának, éhezőnek hajlékot, kenyeret nyújtasz, mikor bűnös embertársadat magadhoz emeled, őt megjavítod; mikor a keseredett szivüeket megvigasztalod ; mikor sírsz a sírokkal s örülsz az örülőkkel; mindannyiszor a Jézus hivó szava késztetett téged jó cselekedetekre. Kövesd a Jézust! Amen. Tanulság: Mindnyájunknak meg kell térnünk, meg kell javulnunk, mert különben nem lehetünk részesei Isten országának, az igazság, a békesség, a boldogság országának. Egy kis lecke karácsony után. Bethlehem polgárai másnap mentek ismét rendes dolgukra; még csak nem is álmodták, mi történt amaz örök emlékű éjszakán — ott, közöttük. A római császár nem is sejtette, hogy népszámláló hivatalnokai egy oly nevet is bevezettek akkor a lajstromokba, a mely név akkor is ragyog, mikor már az övé régen elhalványult. Mert ez Annak a neve, a ki uralkodni fog oly országok felett is, hova a római sasok nem tudtak lecsapni. A menny kitárta kincsesházát ott a bethlehemi mezőkön. De csak az ébren levő pásztorok látják a csodát és hallják az üzenetet. A nagy világ tudomást sem akar róla venni, hogy Ő megszületett. Hiába ígérte Öt Isten már a teremtéskor, hiába szóltak róla a próféták századokon át. Még a papok és Írástudók is átaludták az éjszakát, melyen az ígéret beteljesedett. Ami fölött az ég lakói annyira ujjongtak, hogy megmutassák az ő örömüket, azt a föld észre sem akarta venni. Az angyalok örvendezve énekelnek, hogy a földre szabaditó született s a föld némán, közönyösen fogadja mindezt. Nagyon jelentéktelennek látszott az a kis Bethlehem. Igaz, hogy ma sincs több lakosa, mint háromezer; de kérdezzünk csak meg egy kis gyereket, akár egy fekete néger fiúcskát, vagy egy sárga japán leánykát: lehet, hogy nem tudja, hogy a világ legnagyobb városa a hatmillió lakosságú London, de hogy Bethlehem miről nevezetes, erre felelni fog. A megvénült világ szeme nagyon megromlott. A kicsinyt nem látja meg. Ha egy bankár valami humánus célt előmozdít, azt újságok hirdetik ki, hogy legyen mindenek tudtára. De ugyan ki veszi észre azt a szegény édesanyát, a ki már ötödik éve viseli ugyanazt a ruhát, csakhogy fiacskáját taníttatni tudja?! Ne feledjük: a Legnagyobb, a Szeretet — alacsony istállóban született! Ma mindenki hamis nagyságra tör. Elégedetlen azzal, a mije van. Annyi falánkság, telhetetlenség mindenfelé. A földszintes hajlék irigykedve nézi a kétemeletes házat; ez meg a négyemeletes palotát. Jézus istállóját senki nem látja. Pedig a bethlehemi istállóban a Legnagyobb született e világra. És ott nevekedett fel a megvetett kicsiny Názárethben. Mennyi vigasztalás van ebben számunkra! Ugy-e kedves olvasók, ebben “felismeritek a mi Urunk Jézus krisztusnak jótéteményét, hogy gazdag lévén, szegény- nyé lett érettetek, hogy ti az Ő szegénysége által meggazdagodjatok.” (II. Kor. 8:9)
