Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1910 (11. évfolyam, 1-43. szám)

1910-01-01 / 1. szám

1. szám. 1910 január 1.

„Amerikai Magyar Reformátusok Lapja”

7. oldal.

Tudakozzátok az írásokat.

Szombat, január 1. „Hallgasd meg Isten az én imádságomat és ne rejtsd el te magadat az én könyörgésem elöl“ (Zsoltárok könyve, LV. rész, 2. vers.)

Mit tehetnénk egyebet e napon, hanemha hogy imádságban kérjük a mi Istenünket, hogy hallgassa meg könyörgésünket és tegyen jól velünk ez évben is. Eddig is O segitett meg és volt velünk kegyelmével, bizodalmunk ezután is csak benne lehet. Mert mi magunktól semmik vagyunk, életünk boldogságáért semmit sem tehetünk.

Nem tudjuk, mi vár reánk ez esztendőben, csak azt tudjuk, hogy van egy jó A- tyánk, ki életünk első idejétől kezdve mind e mai napig segedelmünk, megtartónk és gondviselőnk volt; azért buzgó könyörgéssel kérjük, hogy imádságunkat, melyben ez esztendő áldásaiért esedezünk, hallgassa meg és tegyen jól velünk. Es erős a mi reménységünk, hogy 0 nem rejti el magát a mi könyörgésünk előli hanem meghallgat imádságunkban s ad nekünk doldog uj észtén" dőt.

Vasárnap, január 2. „Készítsétek meg az Urnák útját és egyengessétek meg az 0 ösvényeit“ ’(Máté ev. III. rész, 3. vers).

Ha azt akarjuk, hogy boldog uj esztendőt lássunk, nem elég Isten kegyelmét kérnünk, hanem igyekeznünk kell arra, hogy az O parancsolatainak útjában maradjunk.

Be kell pedig ismernünk, hogy ez igen nehéz és hogy ezért minden napon számadásra kell vonnunk magunkat. Igen, minden napon, nem csupán a vasárnapi felbuzdulásban. Gondoljuk meg, hogy a bűn a mi életünk terhe s ha nem szabadítjuk meg attól magunkat minden napon, minden nap nehezebb lesz ez s alatt a könnyen leroskadunk az Urnák útjában nem járhatunk, igy az élet boldogságára sem juthatunk. . Minden napon készítsük hát az Urnák útjára magunkat, minden napon egyengessük az 0 ösvényeit: akkor bizonyosan remélhetjük és bizonyosan is megnyerjük a boldog uj esztendőt.

Hétiö, január 3. ,,En senkit sem csúfolok, de az én szemem éjjel is ezeknek boszantásokban alus/.ik“ (Jób könyve, XVII. rész, 1. vers).

Igen csúnya bűne az embereknek a csúfolódás, melylyel embertársaik hibáit, félszegségeit gúny tárgyává teszik. Csúnya pedig azért, mert nincs egyetlen egy ember se, a kiben hiba, fél- szegség, bűn ne volna; gyakran épen a csufolódó az, a ki nem látja a maga szemében a gerendát, máséban ivedig a szálkát is gáncsolja.

De még csúnyább az, mikor valaki Isten ellen kel ki csufo- folódó szavakkal; olyan ez, mintha a gyermek apját csúfolná, a kinek mindent köszönhet.

A csúfolódás megkeseríti vz ember életét és boszura ingerli a csufolódó ellen: Miért keresnénk hát veszedelmet? Az Isten ellen való csúfolódás pedig a 3-ik parancsolattal ellenkezik, tehát bűn. Mi azért ne csufolódjunk, hanem ismerjük el gyarlóságunkat és igyekezzünk azokból megtérni.

Kedd, január 4, ,,A ki én bennem hiszen, nem én bennem

hiszen, hanem abban, a ki engemet elbocsátott“ (János ev. XII. rész, 44. vers).

Az Ur Jézus szól mi hozzánk és beszédével életünk boldogságát munkálja .- azért hinnünk kell benne, mert akkor hiszünk abban is, a ki Őt elbocsátotta, az Istenben. Az Isten bocsátotta, küldötte hozzánk az O szent Fiát; ha tehát hiszünk benne, Istenben hiszünk.

Hiszünk-e Istenben ? Hiszünk-e azokban, a melyekre az Ur Jézus tanít minket? Azt mondjuk, hogy igen; de jól jegyezzük meg magunknak, hogy nem elég ehhez a beszéd, életünk cselekedeteivel is meg kell mutatnunk a mi hitünket. A szó, a beszéd csak olyan, mint a virág — és mit ér a fa, mely csak virágzik, — de nem hoz jó gyümölcsöket ?

Ha hiszünk az Ur Jézusban kövessük az Ő evangéliumát; ha hiszünk az Istenben, szeressük Őt és engedelmeskedjünk törvényének.

Szerda, január 5. ,,En vagyok az első és utolsó, én nálamnál nincsen több Isten“ (Esaiás könyve, XLI V. rész, 6. vers).

Igen, nincsen több Isten, csak az Isten, a ki mindnyájunknak szerető Atyja, kinek mi mindnyájan gyermekei vagyunk. <) az első, ki teremtette a mindenséget, teremtett minket is az életre; Ö az utolsó, mert mindenek elveszhetnek, de Ő megmarad mindörökké.

Ezek a mi hitünk gyökerei s ebből következnek a mi kötelességeink is iránta. Ha Isten Atyánk, mi pedig az O gyermekei vagyunk: akkor nekünk Öt szeretnünk kell. Ha Ő az első a világban, legelőször Ot tiszteljük, neki engedjünk; ha () az utolsó, mindent elhagyhatunk, de Öt elhagynunk sohasem szabad.

Az a gyermek, a ki nem szereti atyját, hálátlan és méltó az Ítéletre; az az ember, a ki Istent nem szereti, méltó az élet boldogtalanságára és az örök kárhozatra.

Csütörtök, január (5. ,,En veled vagyok és senki nem támad reád, hogy neked ártson“ (Apostolok cselekedetei, XVIII. rész, 10. vers).

Ha Isten velünk, kicsoda lehet ellenünk; ha Isten a mi segedelmünk, kicsoda árthatna nekünk ?

Szomorú tapasztalata életünknek, hogy e földi életben a gonoszok vigan élnek, a jóknak pedig sok szenvedésben van része. Ugv tetszik hát nekünk, hogy hiába szeretjük Istent, haszontalanul hisszük, hogy Ö a mi segedelmünk. De ne tévelyegjünk ! A jóknak is kell szenvedniük, sőt Isten épen azokat próbálja meg, a kiket szeret, a kik pedig az Isten szeretik, azoknak mindenek egv- aránt javokra vannak. Ránk támadhat hát az élet szenvedése, üldözhet minket ellenségeink boszu-vágya: ha Isten velünk, azaz ha mi is az Istennel vagyunk, nem árthat nekünk semmi. Ne féljünk hát semmi veszedelemtől, csak tartsunk ki híven a szenvedésekben: Isten nem hagy el és nem engedi, hogy ártson nekünk valami.

Péntek, január 7. ,,A szabadságban azért, melylyel minket a Krisztus megszabadított, álljatok meg és ne kötelezzétek meg ismét magatokat szolgálatnak igájával“ (Pál levele a galatia-beliek- hez, V. rész, 1. vére).

Az embernek legnagyobb ellensége a bűn, mely ha meggyőzött valakit, kinos rabságban is tartja azt. Az Isten pedig azért adta szent Fiát, hogy minket a bűn rabságából megszabadítson. Tölünk függ, hogy a szabadságban megálljuk, vagy ismét a bűn szolgálatára adjuk magukat; tőlünk függ, hogy boldogok, vagy boldogtalanok legyünk. Az a kérdés csupán, hogy elfogadjuk-e üdvösségünk fejedelmét, az Ur Jézus Krisztust vagy jobban szeretjük a bűnt, testünk indulatait s a világ múlandó örömeit szolgálni ?

Ne tévelyegjünk, testvéreim ! Isten azt akarja, hogy megtérjünk és éljünk; miért akarunk inkább a bűnben maradni s a kárhozatra sietni ? A magunk élete boldogságáért álljunk meg a szabadságban, melylyel minket a Krisztus megszabadított !