Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1910 (11. évfolyam, 1-43. szám)
1910-04-23 / 17. szám
8. oldal. 17. szám 1910. április 23. „Amerikai Magyar Reformátusok Lapja” ÖRÖMHÍR. — 1910. április 24. — (Olvasd el Máté evangéliumának XI : 20—30, verseit.) Aranyige: „Főjjetek én hozzám mindnyájan, kik megfáradtasok és megterheltettetek és én megriyugoszt- lak titeket“ (Máté XI: 28.) Idő : Kr. u. 28. Hely: Kapernaum. A mai lecke. Jézus intelme. Az Ur Jézus Krisztus testben lett megjelenésének az volt a célja, bogy minden veszendő lelket megtartson. Ez okból elvárhatta azoktól, kik öt Messiásnak elismerték, hogy hittel ragaszkodjanak hozzá. Es ez épen oly természetes dolog, mint az, ha az orvos azt kívánja betegétől, hogy az ő rendeléseit teljesítse. A midőn Jézus a betegeket és nyomorultakat meggyógyította, nem kívánt tőlök semmi egyebet, mint hitet. Csakhogy épen az a különös, hogy a hitet ott nem találta, a hol várhatta, hanem inkább ott, a hol nem várta és pedig olyan mértékben, mely őt magát is bámulatba ejtette. A régi Sodorna lakói olyan istentelenek és erkölcstelenek voltak, hogy az egész városban nem lehetett tiz igaz embert találni. A Korazin, Bethsaida és Kapernaum városok lakosaira nem lehetett mondani, hogy oly bűnösök lettek volna, mint Sodorna lakói. A galileai tenger melletti lakosok Jézust kíváncsiságból követték s csudálták az ő hatalmas dolgait. És Jézus is — köztük mundálkodván— szerette őket. Mikor aztán Jézust ez a nép ott hagyva, haza ment s belemerült rendes munkájába, közönyös lett. Hozzájok jőve a világosság és ők visszautasították. Háromszoros bűn volna, ha mi bele esnénk abba a mélységbe, a mibe őseink a tudatlanság éjjelében estek, kétes világosság és bizonytalan vezetés mellett. Azok az intelmek, figyelmeztetések és szemrehányások, melyeket Jézus mai leckénkben tesz, szükségesek mais. Hányszor hangzanak füleinkbe a templomban a bibliából az hitelnek, figyelmeztetések és szemrehányások; de mi úgy szeretjük magunkat áltatni azzal a gondolattal, hogy ezen szentirásbeli példák ősrégiek, elavultak, nem reánk, a mai kor, embereire vonatkoznak. Pedig az ily gondolkozásnál semmi sincs nagyobb és veszedelmesebb hiba. Az eként gondolkozók dolga az ítélet napján nehéz lészen. S hogy mi lesz majd azokkal, kik Jézust nem kérik, nem várják s kikhez ennélfogva be sem száll, azt én nem tudom; de azt igenis tudom, mert Jézusom mondotta, hogy az Ítélet napján könnyebben lesz dolga Tirusnak és Sidonnak, jobban lesz sorsa Sodornának és Gomorának, mert ha azokban azok az isteni erők lettek volna, melyek közöttünk csaknem két ezer év óta lettek: régen gyászruhában és hamuban ülve megtértek volna. Jézus meghívása. Arangigénk felséges szavaiban semmihez nem hasonlítható öröm, boldogság és élet van, midőn Jézus hiv magához és halljuk a vigasztalás szózatát. Jöjjetek én hozzám ! Mily egyszerű s mégis mily felséges szavak. Mintha mondaná: Mindnyájan, kik akartok én hozzám jönni és engem követni, mintegy imaszerüleg mondjátok: megyek! Jézus a körülötte csoportosuló sokaságnak szivébe látott és tudta, hogy az a teher, a mit azok viselnek, a bűnök nehéz terhe, felette súlyos és igy szólít hozzájok: „Jöjjetek én hozzám mindnyájan, kik megfáradtatok és megterheltettetek és én megnyugosztlak titeket“. Az abban időben élt emberek java meg is hallotta Jézusnak ezen kegyelem teljes hívását, elmentek hozzá sokan s könnyebbülést, nyugodalmat találtak az ő lelköknek s az óta mindenki érezte ezt a nyugodalmat, valaki csak szive szerint ragaszkodott Jézushoz. — Jöjjetek, jöjjetek hát ő hozzá mindnyájan, kik elfáradtatok, kik meg vagytok terheltetve, jöjjetek ő vele könnyű lesz a terheket hordozni. Hiszen ő a nehéz helyett könnyű és kellemes igát adott reánk. Vegyétek fel az én igámat s tanuljatok én tőlem; oly törvényre, olyan parancsolatokra van néktek szükségtek, melyek a testi indulatokat, kívánságokat zabolázzák, a lelket a testen uralkodóvá tegyék s az utat a menny felé nektek megmutassák. Én ezt megadom néktek, vegyétek fel az én igámat, tanuljatok én tőlem, legyetek szelídek, alázatos szivünk, mint én s nyugodalmat találtok a ti lelke- teknek! A Krisztus utján, az idvesség ösvényén való járás sok emberek ma oly szomorúnak, oly kietlennek látszik s Krisztus urunk eme mondása: „Az én igám gvöngörüséges, az én terhein könnyű“, oly hihetetlenül hangszik. De ti szenvedők, fáradtak és megterheltettek s kivált ti tévelygők csak jöjjetek, mert egyedül csak a Jézus segíthet rajtatok. Jöjjetek mindnyájan s vegyük magunkra a Jézus szelid igáját s menjünk Jézusunkkal a menny felé, hol feltaláljuk azt a nyugodalmat, a mit e földön hiába keresünk. Tanulságok. 1. Higyj és megtartatok 2. Boldog, a ki hisz és él; de boldogtalan a hitetlen és meghal. 3. Csakis a Jézus által találunk nyugodalmat. Dayton, O., Kovács Endre, ref. lelkész.
