Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1910 (11. évfolyam, 1-43. szám)
1910-04-09 / 15. szám
8. oldal. „Amerikai Magyar Reformátusok Lapja” 15. szám. 1910. április 9. ÖRÖMHÍR. — 1910. április 10. (Olvasd el Máté evangéliumának IX : 35—X: 15, 40- 42, verseit.) Aranyige: Ingven vettétek, ingyen adjátok. (Máté X : 8.) Hogyan tanítsuk a leckét ? Kérdezzük meg a gyermekektől, hogy láttak-e már aratást? Miért szükséges aratni? Sok gyermek előtt talán ismeretlen lesz az a népszerű s ma is általánosan használt kifejezés magyar vidékekben, mely a gabonát ,,élet“-nek nevezi. Evvel kapcsolatban előadhatjuk az apostolok kiküldetésének misszióját. Ők is aratók voltak: életet arattak. S az emberek életét Jézushoz vitték, olyan kezekre bízták, a melyek megtartják az életet, s megóvják a romlástól, pusztulástól. Nem segithetnénk-e mi is az aratóknak, hogy a jövőben kevesebb kár essék az életben, mint az elmúlt évben? A mai lecke. A szükség lelki aratókra. Amerre Jézus járt, nagy néptömeg vette Őt körül, városokban és falvakban egyaránt. Számát sem lehetett venni a sokaságnak. Mi gondolna annyi ember megszámlálására! Mi olvasná meg az aratásra kész gabona földeken a gabonaszemeket!? Es ez a megszámlálhatatlan serege nagy oknak és kicsinyeknek, vájjon miért gyűlt Jézus közé ? 'Remélhették-e, hogy amaz egy ember segíteni fog mindnyájukon és hogy nem feledkezik meg egyikről sem, a ki hozzá siet? Igen, bizodalmuk volt s lehetett, mert hollották csodálatos dolgainak hírét. Bizodalmuk volt benne, mert Jézus közéjük ment, segített rajtok, hívás nélkül. Eddigi vezetőik elhanyagolták őket. Nem törődtek velők: S ők elszélédtek, mint a pásztor nélkül való juhok. Az Isten beszédét nem ösmerték, vagy nem jól ismerték, a haragos Jehovától féltek, a bűn járma alatt pedig igen „elfáradtak“. Jézus meglátva a sokaságot, könyörületességre in- dula rajtok. Milyen sokan vannak, a kik még nincsenek megváltva ! Oh milyen sokan vannak a kik elvesznének, ha senki össze nem gyüjtené őket, mint az aratók a gabonát! Aratók kellenek ! Kérjétek azért a gabona aratásának Urát, hogy bocsásson ki aratókat, Mi se feledkezzünk meg imádságainkban erre kérni az Urat. Ma is sok az aratásra való gabona. Sokan nem hallják, ma sem az Urnák beszédét, nem tudják a boldogság ösvényét, nem ismerik az Isten országát. Ugy-e te is ismersz ilyeneket ? Boldogtalanokat, akik eltévedtek s erejüktől megfosztva tehetetlenül siilyed- nek a bűnbe. Az Isten törvényével ellenkező dolgot müveinek s igy vesznek el — fájdalom, gyakran ügyes, tehetséges és fiatal — emberek is. Kérjed azért te is az aratásnak Urát, hogy küldjön, több lelki munkást, s óvja meg minden felebarátunkat a rossztól. A tizenkét apostol kiküldése. Jézus bölcs előrelátással kiszemelt 12 férfiút, hogy Őt és tanításait jól megismerjék s tegyenek bizonyságot róla akkor is, mikor ő már nem lesz közöttük testben. E férfiak közül ne- hánynyal megismerkedtünk már ez évben. Mai leckénkben ugyan a 12 apostol előszólitása együtt van említve kiküldetésükkel, ez azonban korántsem jelenti azt, hogy e két esemény ideje egybe esik. Andrást és Pétert János és Jakabot (Máté IV: 18—22), valamint Mátét, (Luk. V: 27—n30) korábban hivta el az Ur. Az első tanítványok egyszerű és szegény emberek voltak, társadalmi kiváltságok és előnyök nélkül. Mégis Jézus által az emberiségnek legtevékenyebb, legnagyobb harcosai lettek, a kiket még ma is, sok száz év múlva, ismer a világ, s elismeréssel, tisztelettel adózik emlékezetüknek. Ezek az apostolok, az áruló Judás kivételével valamennyien galileabeli férfiak voltak. Mialatt két Ízben is körüljárták Galileát. A vele való naponkénti érintkezés hatalmat adott nékik. Olyan hatalmat, a mit pénzen nem lehet megvásárolni, a mit Simon, a varázsló, aranyaival nem tudott megszerezni. És most ezt a hatalmat a gyakorlati életben mások javára kell fel- használniok. A lelkiaratókra szükség volt; nem lehetett vesztegelniük. S Jézus tanításaiból megérthették eddig, hogy a ki kapott, annak adni is kell. „Ingyen vetteték — ingyen adjátok!“ Nemcsak a boldogító igazságot, hanem mindennemű segítséget, a mi az embereknek javára válik. Betegeket gyógyítsatok és minden erőtlenséget.“ Tanítványai vagyunk-e mi is Jézusnak? ő nekünk sokat adott: az evangéliumot, mely Istennek hatalma minden népek üdvösségére. Ne legyünk hát olyanok, mint Judás, a lnitelen tanítvány, a ki önzésből és haszonlesésből elárulta a Megváltót. Ne kergessük magunkat a halálba, mint Judás, hanem az áldást, a miben minket részesített, terjesszük tovább. Mindnyájan a Krisztus testének tagjai vagyunk. Jézus nem különítette el magát tanítványaitól. Annyira szerette őket, annyira együtt érzett velők, hogy ami nekik fájt, az az ő fájdalma is volt, ami nekik ártott, a miatt ő is szenvedett. Tanításaiban többször kiemeli ő ezt az (Folytatás a 13-ik oldalon.)
