Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1910 (11. évfolyam, 1-43. szám)
1910-03-05 / 10. szám
10. szám. 1910. március 5. „Amerikai Magyar Reformátusok Lapja“ 13. oldal. nemes hivatásának úgy egyházunk életében mind pedig a társadalmi téren érvényt szerezni. Az alakuló gyűlés, a melyen az egyház lelkésze, Dikovics János elnökölt, egy értelemmel és példás renddel ment végbe. A tisztikar megválasztása egyhangúlag történt a következőké pen: elnöknő Dikovics Jánosné, alelnöknő Papp Istvánná, pénztárosnő Tervay Jánosné, jegyző ideiglenesen a lelkész, pénzügyi titkár Rettig Károlyné, vendégfogadó bizottság Mrs. Mary Terkacsy, özv. Onczay I’álné; számvizsgáló bizottság Zboray Józsefné, Horváth Józsefné, Papp Lajosné. Az eddig beiratkozott tagok száma 31. Gyűlés tart minden hó első vasárnapján délután 4 órakor. Newark városának magyarsága és any ászén tégy házunk a legszebb reményeket fűzi ezen ifjú egylethez. Kívánjuk, hogy az Isten áldásától kisérve, buzgóságukkal, összetartásukkal és nemes szivüségük szép virágaival hasznára legyenek Krisztus anyaszent- egyházának és az emberi társadalomnak. Különfélék. Ausztráliai szokkások- Ausztrália nemcsak a legfiatalabb és legkisebb világrész, de legkevesebbet is tudunk róla. Most egy angol tudós könyvet irt a legkevésbé ismert déli részekről. A ben- szülöttek alacsony termetű, csokoládébarna színű emberek, a szemük csillogóan fényes, az orruk lapos. Meztelenül járnak, a bőrű. két éles kővel telekarcolják mindenféle ábrával, rajzzal. Ebben a tekintetben a férfiak sokkal cifrábbak, mint a nők. A gyermek nevelése-oktatása abból áll, hogy megtanítják a nyomot fölismerni, a mi az egyetlen mesterségben, melyet gyakorolnak, a vadászatban nagy segedelem. A fiúgyermeket tizenkét esztendős korában férfivá avatják. Ez úgy történik, hogy a szerencsétlent kiviszik a mezőre és fölhajigálják a levegőbe. Mikor aztán leesik, az ikuntera (a jövendőbeli após) egy fütykössel jól végig húz rajta ezt mondván: ,,Hus nélkül haza ne gyere!“ (Tudniillik a vadászatról.) Tizenkét éves korától a fiúgyermek leendő apósa házában lakik, tizennyolc éves korában azután megházasodik. Ha rósz vadász és nem ejt el elég vadat, az apósa egyszerűen elveszi tőle az asszonyt és odaadja másnak, a mi igazán nagy csapás, mert az igy megszégyenített férfi nem kap többé feleséget. Ha az asszony özvegyen marad, a férjét két esztendei némasággal gyászolja. Van azonban özvegyasszony, a ki gyásza jeléül holtáig némán marad. Egy szobrász húsz évi remetesége. Vincenso Gemito nápolyi szobrász nehány nap előtt hagyta el húsz évi remeteség után először a házát. Ennek a művésznek élete olyan tragédia, a minő, sajnos, néni ritkaság ezen a világon: miután végtelen sok nehézség és csalódás után végre elérte célját, egy rémes véletlen megakadályozta abban, hogy hosszú fáradozásának gyümölcsét élvezze. Vincenso Gemito szegény nápolyi családból származik. A szobrász- pályára lépett és évek hosszú során át az ellenséges klikkek intrikái ellen kellett küzdenie. Végre sikerült elérnie azt, a mit küzdelméért a legnagyobb kárpótlásnak tekinthetett: Umbertó király győzelmi jelenetet ábrázoló nagy szobor-csoportot rendelt nála nápolyi kastélya számára. Ekkor azonban idegei fölmondták a szolgálatot; a sok nélkülözés és aggodalom, melyet kiállott, üldözési mániába kergette: minden emberben ellenségét látta, a ki rá leselkedik és megrontására tör. Ettől fogva tizenkilenc esztendeig nem hagyta el a szobáját és különösnél-különösebb müveket alkotott. Csak leánya és nevelőapja volt hü osztályosa hosszú önkéntes börtönében remeteségében. Lassankint megjavult az állapota és végre rá lehetett venni, hogy kertjében kisebb sétákat tegyen. (Folytatás a 8-ik oldalról.) rancsolj és meggyógyul az én szolgám. A századosnak volt hite mégsem tartotta magát érdemesnek arra, hogy az Ur az ő házához menjen. A százados, ki fejedelemség alá vettetett ember volt, az ő katonai tapasztalatainak adott kifejezést, mikor ezen szavakat mondta: „És ha ezt mondom egyiknek: Eredj el, elmegyen, mert az 5 szava parancs volt a legénység előtt. Akkor mennyivel hatalmasabb a Jézus, — gondolta a százados — ki isteni hatalom alatt áll s mennyivel könnyebben mondhatja „Eredj el, a te szolgád már egészséges“. Ezen szavaknak hallatára elcsodálkozék, és mondá az őtet követőknek: „Bizony mondom néktek még az Izráel népe között nem találtam ilyen nagy hitet“. Mikor Jézus másodszor látja a századosnak hitét, végre is megnyugtatja őt, ezt mondván: „Eredj el, és a te hited szerint legyen neked“. Olyan nagy volt ez ember hite, hogy teljesen megnyugodva ment el Jézustól. Az igaz hitnek, mely a szívből fakad, ma is csodálatos ereje van; de ezt csak az érzi, igazán, aki a megpróbáltatás idejében sem veszti el hitét, sőt akkor ahhoz még jobban ragaszkodik. Szomorú dolog, hogy az embereknek hite ma nagyon meggyengült, sőt majdnem azt mondhatnék, hogy a hit kiveszett az emberek szivéből. Pedig ma nem kell e hitért annyit szenvedni, mint a mennyit szenvedett az Ur Jézus s szenvedtek az ő tanítványai, az első keresztyének, a reformáció bajnokai: Kálvin, Luther, Zwingli és Húsz; vagy az a dicső, aki már megdicsőült, Kossuth apánk, kit ti jól ismertek, meginditotta-e volna a szabadságharcot, melyben ő hazáját, mindenét vesztette, ha nem lett volna hite abban, hogy a küdelemnek egykor szabad haza, szabad polgárokkal lesz a pályabér-e ? Ma pedig csak kigunyolnak a mi hitünkért, Mi ezt könnyen elviselhetjük azoktól, kik a világnak élnek csupán. A hitnek ereje a hegyeket is megmozgatja, a tüzeket megoltja, az oroszlánok száját bedugja, a halál borzalmait elveszi. Van-e hát hitetek, van-e pedig élő, mely tápláljon az örök életre ? Ha nincs s nem szerzitek azt meg, boldogtalanok vagytok és lesztek egész életetekben s üdvösség nélkül valók a halál után; ha van hitetek s hiteteknek vannak jó gyümölcsei, boldogoknak mondhatjátok magatokat az életben s boldogok lesztek egykor az üdvösség által. Kövessétek az Ur Jézust s igy énekeljetek ő hozzá szüntelen : Jézus szeret, velem van, Őriz minden utániban, Mennybe viszi gyermekét, Ott dicsérem szent nevét. Úgy van, ő szeret, ő szeret nagyon, Úgy van ő szeret, igéjéből tudom! Tanulság. Jót tenni a szegény nyel, a szenvedővel, a nyomorgóval: a legszentebb vigasztalás, a legédesebb öröm. A hit és bizalom kedvesek Isten előtt és nem maradnak jutalom nélkül. A leckét kidolgozta, Allegheny, Pa. Vécsey Jenő hittan-hallgató.
