Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1910 (11. évfolyam, 1-43. szám)
1910-03-05 / 10. szám
14. oldal. ÍÖ. szám. 1910 március 6. „Amerikai Magyar Reformátusok Lapja” REG EN V. Elbeszélés a gályarabság idejéből. Irta: P. Tóth János. I. RÉSZ. III. A bécsi kormány mit sem törődött a magyarok kijelentésével, — haladt tovább a maga utján. A török pedig látván, hogy a bécsi kormány nem védi alattvalóit: még merészebben folytatta foglalásait s a szegény föld népét annyira sanyargatta, hogy sokan hitüket elhagyták s a mohamedán vallásra tértek át. Ezt látván a katholikus főpapság: ujult erővel hozzálátott a protestánsok háborgatásához, üldözéséhez, erőszakos katholizálásához. E munkájokban a politikai hatóság erélyesen támogatta. A császári katonaság minden pillanatban szolgálatukra állt s ezek segélyével a protestáns templomokat, iskolákat elfoglalták, a lelkészeket elűzték; előkelő protestáns családok' gyermekeit elraboltatták és jezsuiták által neveltették tel. Nincs a fenyegetésnek, kisértésnek, sőt tettleges bántalmazásnak oly neme, melyet céljuk elérésére ne alkalmaztak volna. E lelkiismereti szabadságon ejtett sérelem miatt maguk a jobb érzésű katholikusok is megbotránkoztak. Zrínyi Miklós többször fölemelte igazságos s hazaíias szózatát, de eredménytelenül. Intő szavai elvesztek az ádáz vihar zúgásában. A vallásviszály évről-évre jobban elmérgesedett s két ellenséges táborra szakította a magyar társadalmat. Az üldözött protestánsok újból kérelmezték a királynál, aki azt válaszolta: „Magyarok, vannak törvényetek, melyek a vallásszabadságot biztosítják, melyek a bevett felekezetek jogállásának megsértőire büntetést szabnak. Hajtsátok végre azokat1-. És egyebet nem tett. Azt mondá a király, hogy a vallásügyi sérelmek nem országos, hanem magánügy. Aki sértve érzi magát, forduljon a rendes peres útra igazságért, ne őhozzá és ne az országgyűléshez. És a protestánsok a király tanácsa szerint jártak el, azonban megtörtént, hogy midőn a törvény a protestánsoknak igazságot szolgáltatott a katholikus püspökök törvénytelen eljárásai ellen : a király felfüggesztette a végrehajtást. így tehát a papsággal nem bírtak, mivel hatalmukat Bécsből kapták. Ezek mellett a jezsuiták elözönlötték az országot, a protestáns lelkészeket szóvitákra liivták fel s igyekeztek azokat megfélemlítve legyőzni s vallásukkal együtt nevetségessé tenni. így állottak Magyarország dolgai 1668-ban. A ne- meslelkii honfiak csak magánosán és némán keseregtek ez állapotok felett; gondolataikat, panaszaikat alig merték legjobb barátaikkal is közölni, mert a jezsuiták, e báránybőrbe öltözött farkasok, kikémlelték, elárulták s halálra adták. Voltak azonban mégis oly hazafiak, kik a haza elnyomott állapotának megjavításán titkon tervezgettek, munkálkodtak. Ezek között vegyesen találunk reformátusokat és római katholikusokat. Átlátták már a jobb érzésű róm. katholikus főurak is, hogy a német zsarnokság tűrhetetlen s hogy a protestánsok üldözésével az országot koldussá s német vazallus tartománnyá teszik. És a vasvári béke után csakugyan úgy tekintették már a magyart, mint legyőzött nemzetet, melyet megvetnek és semmibe sem vesznek. Spankau katonai parancsnok ezt már nyíltan hirdette. Az ország kétségbeejtő állapota felett minkén jó hazafi megdöbbent. Méltán forrongtak tehát a kedélyek és méltán elégedetlenkedtek. A fent említett hazafiak összejöttek, tanácskoztak a haza megmentése felett s elhatározták, hogy a törvénytelen bécsi kormányzat ellen fegyverrel fogják megvédeni jogaikat s a magyar alkotmányt. A tervez- getők különösen számítottak az üldözött és sanyargatott protestánsokra s azokra, akiket erőszakkal térítettek át. Ezek még mindig nagy számmal voltak s egy országos felkelés esetén hatalmas erőt képeztek volna. Ä mozgalom lelke gróf Zrínyi Miklós volt. Az egész nemzet szeme bizalommal tekintett feléje, benne megbíztak, hogy amit ki lehet vinni : azt csak ő általa lehet megvalósítani. E mozgalmat Bécsben megtudták s figyelemmel kísérték annak minden mozzanatát. De úgy látszott, bogy a szegény magyarok ügyét a jó Isten sem segíti. Gróf Zrínyi Miklós egy vadászat alkalmával egy vadkan áldozata lett; a nemzet fej nélkül maradt. Gyász és siralom fogadta e szomorú hirt széles Magyarországon. Zrínyi halálával a nagy nemzeti mozgalom megcsendesedett. Az elégületlenség megvolt ugyan, de hiányzott egy központi erő. Lippay György esztergomi érsek megelégelvén a bécsi politikát: az elégületlenek közé állott. És gróf Wesselényi Ferenc nádor, gróf Zrínyi Péter Horvátország bánja, gróf Nádasdy Ferenc országbiró, I. Rákóczy Ferenc, gróf Frangepán Ferenc, Bory Mihály, Nagy Ferencz, Vitnyédy István hires ügyvéd, nagyidai Székely András, Keczer Menyhért, Fáy László, Kende Gábor, Ispán Ferenc, fiigedi Nagy András, Szuhay Mátyás, Szepessy Pál s több jeles hazafiakkal egyetértve felelevenítették a szövetség eszméjét s elkötelezték egymást, hogy az ,,ország törvényei s a királyi diplomák értelmében“, egyesült erővel hárítsák el hazájukról a fenyegető veszélyeket. Be volt avatva a dologba Zrínyi gyóntatója, páter Forstall Márk ágoston-rendi barát és Szécci Mária udvari papja : Erdőssy Andor. Wesselényi önzetlenül, tisztán hazája érdekében csatlakozott a mozgalomhoz. Már ekkor a róm. katholikus vallás hive volt, Pázmány ösztönzésére tért át a református vallásról. Murányvár bevétele s Szécsi Má- riávali egybekelése után, tekintélye, gazdagsága gyorsan emelkedett; III. Ferdiuánd grófi méltóságra emelte. Állásánál, tekintélyénél fogva sokat vártak tőle. És ő meg is tett volna mindent. Mindenben törvényes alapon állott és törvényes utón remélte orvosolni hazája bajait. De már ekkor betegeskedett és nemsokára meg is halt. Nádasdy, az országbiró, már önzésből állott a szövetségesek közé. Jól látta ő a nádor gyöngélkedéseit és számított a megüresedendő nádori székre. Mivel pedig személye a protestánsok előtt gyűlöletes volt, a szövetkezés által akarta kegyüket, barátságukat s majdan szavazatukat megnyerni. Az udvarnak pedig azzal hi- zelgett, hogy e lépése által főcélja a szövetségesekre vigyázni és minden tettüket, titkukat az udvarnak bejelenteni.
